Napjaink vizuális kultúrájának meghatározó részét képezik a reklámok különböző
fajtái. Természetesen nem mindegyik hirdetés képes egyforma erővel benyomulni az életünkbe:
míg a tévéreklámokat nem vagyunk kötelesek megnézni, addig az utcai plakátok -
tetszik, nem tetszik - naponta a szemünk elé tárulnak. A többnyire fogyasztásra
serkentő, jellegzetesen harsány plakátok sorát újabban meg-megszakítják egyes művészeti
vagy annak tűnő alkotások, amelyek a fizetett megrendeléseket pótolják. Látván
ezeket, a legravaszabb manipulációkhoz szoktatott nézőkben önkéntelenül felvetődik
a kérdés: vajon milyen szándék vezette azokat, akik ezeket a műalkotásokat
kiragasztották? Különösen így van ez akkor, amikor vélhetően a kérdéses alkotás
eszmei mondanivalója az igazán érdekes, hiszen esztétikai értéke igencsak vitatható.
Vegyük például a Jósda című fekete-fehér grafikát, amely manapság úton-útfélen
elgondolkodtatja a bámészkodókat. A finoman szólva is egyszerű ábrázolásmóddal készült
kép olyan benyomást kelt, mintha eredetileg egy sámánkultúrával kapcsolatos néprajzi
tanulmány illusztrációja lett volna. Teljes mértékben elüt a megszokott óriásplakátoktól.
Pontosan ez is volt a célja, fejtette ki kérdésünkre a Multireklám Kft. munkatársa.
Ezek a „művész-plakátok” semmi más célt nem szolgálnak, mint hogy feltűnést
keltsenek: nem színesek, formailag viszonylag egyszerűek, tartalmilag pedig akár meghökkentőek
is lehetnek. Nincs a dologban semmiféle kulturális vagy népnevelő misszió, a tábla
egyetlen funkciója, hogy valamiképpen kiríjon a többi közül. Másságukkal hatnak, s
ezáltal a járókelők emlékezetében könnyebben megmarad mind az alkotó, mind a
hirdető neve. A kiválasztás, mint megtudtuk, informális szakmai kapcsolatrendszeren
keresztül zajlik, és a cégen belül, lényegében közszavazással döntik el, hogy a
felajánlott öt-hat műből melyik legyen az a három kép, ami majd kikerül az utcára.
A kft. egyébként nem tekinti feladatának a hagyományos értelemben vett magaskultúra
népszerűsítését, ilyen esetekben is többnyire a tömegkultúra foglalkoztatja őket,
iparművészeti alkotások közül válogatnak. Nekik is megfelelőbb ekképpen támogatni
a kezdő fiatal művészeket, mint például öncélú színes óriásplakátokat
kiragasztani az éppen megürült helyekre. Ők tehát támogatnak - mi pedig nézhetünk.