SZABÓ IBOLYA ANNA
Nyelvek csatája

„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” - írta 1778-ban Bessenyei György. Ma azonban sokan attól tartanak, hogy a kisebb nyelvek rövid időn belül áldozatául eshetnek a világméretű „nyelvi imperializmusnak”. Mások szerint viszont a globalizáció egyik legnagyobb vívmánya lehet, hogy az angol nyelv univerzálissá válásával megszűnik a bábeli félbemaradt toronyépítés óta tartó nyelvi megosztottság.
Ma a világon körülbelül 1,6 milliárd ember, a föld lakosságának mintegy egyharmada használja az angol nyelvet valamilyen formában. Bár a világon csak 380 millió ember vallhatja anyanyelvének, a könyvkiadásban, a tudományos publikációkban, a média különböző területein, és természetesen a popzenének is köszönhetően az angol a legtöbbet használt nyelv. Soha ekkora erőt nem képviselt egy nyelv sem: ma már minden nemzetközi cég megköveteli munkatársaitól az angol nyelvismeretet, ami persze jelentős előnyhöz juttatja a nyelvet anyanyelvükként beszélőket. De vajon így marad-e ez a jövőben is? Ezt mérlegeli Joshua Fishman amerikai nyelvészprofesszor a Foreign Policy című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányában.

Az angol nyelv sokkal kisebb népszerűségnek örvend majd a XXI. században, mint ahogy azt sokan képzelik ma - állítja a washingtoni kiadvány szerzője. Németországot már most aggasztja, hogy tudósai szinte kizárólag angolul publikálnak, és Franciaország is igencsak visszautasító magatartást tanúsít az angol iránt a tömegkommunikáció, a diplomácia és a technika terén.
Nincs semmi ok azt feltételezni, hogy az angol nyelvre mindig akkora szükség lesz, mint ma. A világ nélküle sem fog elsüllyedni, mint ahogy a francia nyelv tekintélyének visszaesése sem tette tönkre a művészeteket, a zenét és a diplomáciát. A tudományt nem érte visszavonhatatlan károsodás a német nyelv háttérbe szorulásával, és az antik görög, arámi, latin és szanszkrit nyelvek is csak a múlt emlékei a mai világban - valaha volt hatalmas katonai, bölcseleti és vallási jelentőségük ellenére. Bár az angol nyelv nagyon sokat köszönhet a modern technika, kereskedelem és kommunikáció fejlődésének, e területek egyike sem fog nagy károsodást szenvedni háttérbe szorulásával. Végül is a demokrácia, a nemzetközi kereskedelem és a gazdasági fejlődés nincs egyetlen nyelvhez kötve.

Szeresd felebarátod nyelvét

A történelem katonai, politikai, vallási és gazdasági fordulatai nyelveket emelnek fel és tesznek le. A múlt ismeretében a nyelvészek vonakodnak attól, hogy fényes jövőt jósoljanak az angol nyelv további globalizációjának: sokan úgy vélik, csak idő kérdése, hogy elveszítse jelenlegi nagy befolyását. Először is, mivel az angol nyelvet már ma is csak egy szerencsés kisebbség érzi igazán sajátjának. A globalizáció által ösztönzött sokszínű kapcsolatok egyben a regionalizációt is előmozdítják, ami viszont a regionális nyelvek fejlődését segíti elő (ilyen például az arab, a kínai, a hindi, a spanyol, amelyek egy-egy nagyobb terület közvetítőnyelveként tudnak fellépni). Ugyanakkor a világnyelvek agresszív terjedésének ellenhatásaként megindult lokalizáció a kis regionális nyelvek újjászületéséhez vezet.
Az angol elsősorban az évszázados sikeres gyarmatosító politikának köszönheti elterjedtségét. Szinte az összes, azóta függetlenné vált volt brit gyarmat megtartotta az angolt hivatalos nyelvként: még ott is, ahol nem maradt formálisan monopolhelyzetben, ismerete a mindennapi életben nélkülözhetetlen. Így elmondható, hogy az angol elterjedtsége egyszerre ösztönzője és következménye a globalizációnak.
Egy-egy világnyelv befolyására több tényező hat: az amerikai tömegkultúra fogyasztása például nem feltétlenül jelenti egyben a nyelv valódi birtoklását is. Az, hogy egy fiatal Madonnával együtt énekli az éppen aktuális slágert, nem biztos jele annak, hogy a nyelvet valódi, spontán kommunikációra is képes felhasználni, vagy akárcsak érti is, amit dúdol. Az átlagos iskolai oktatás aligha elegendő a tartós idegen nyelvű írás- és szóbeli kommunikációs készség kialakítására. Úgy tűnik, hogy minden globalizációs lelkesedés ellenére az egy-egy térségen belüli kommunikáció növekedése (kereskedelem, turizmus, vallások terjedése, különböző nemzetiségűek házassága) továbbra is a regionális nyelvek terjedésének kedvez. Ilyen módon terjed a spanyol Dél-Amerikában, a mandarin nyelv Kínában és déli szomszédainál, de az angol „Pidgin English”-nek nevezett helyi - erősen leegyszerűsített, elferdített - változatai is.
Nem egy ország sokat áldoz arra, hogy az angol nyelv monopóliumának ellenálljon, és megvédje saját anyanyelvét a nyelvi gyarmatosítástól. Franciaország például évente több milliárd frankkal támogatja azokat a konferenciákat, iskolákat és médiumokat, amelyek a francia nyelv tisztaságának megőrzését tűzik ki célul. A német kormány világszerte 78 Goethe Intézetet tart fenn Bejrúttól Dzsakartáig, amelyek nyelvtanfolyamok, kiállítások és egyéb kulturális rendezvények szervezésével terjesztik a német kultúrát. A muzulmán szervezetek angol nyelvű kiadványok tömegét készítik az iszlám vallás terjesztésére, azonban az egymás közötti kommunikációban határozottan ragaszkodnak az arab nyelv használatához. El lehet tehát mondani, hogy a nem angol ajkú népesség körében igenis határozott szándék él saját nyelvük és kultúrájuk megtartására és fejlesztésére.
A regionális nyelvek jelentősége a közeljövőben minden valószínűség szerint csak nőni fog. A kultúra számára a szélesebb közönség mindenképpen a regionális nyelveken keresztül válik elérhetővé, és sok fejlődő országban nélkülözhetetlenek a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi fejlesztésben is. Ahol egy területen túl sokféle nyelv él együtt, ott szintén a helyi nyelv használata kerül előtérbe.

A hitelesség forrása

A legtöbb közösség számára saját nyelve több egyszerű kommunikációs eszköznél: fontos szimbolikus jelentést is hordoz, a hitelesség jele. A közös történelmi múltat, a múltból a jelenbe vezető utat, a hagyományt a nyelv képviseli, magába foglalva egy közösség eredetét. A hitelesség és összetartozás érzésének szüksége vezeti a világi izraelieket a héber nyelv használatára annak ellenére, hogy legtöbbjük az angolt és az arabot ugyanúgy elsajátítja. Ugyanezen okból részesítik előnyben a hászid zsidók egymás között a jiddist, de emellett megtanulják a hébert és az angolt is. Mindkét esetben igaz, hogy a hitelesség és összetartozás kifejezésének igénye fölébe nő a globalizációs igénynek, sőt a nyelvhez való erős ragaszkodás éppen a globalizáció fenyegette nemzeti és történelmi értékek megvédésére irányul. Ezen igények eredménye, hogy ma a földön soha nem látott számban élnek irodalmi nyelvváltozattal rendelkező nyelvek: számuk mintegy 1200-ra tehető. Közülük sok kis nyelv államilag támogatott vagy önkéntes mozgalmak eredményeként marad fenn. Alaszka és Észak-Amerika egyes közösségei például internetes vitacsoportokat hoztak létre azzal a céllal, hogy az amerikai bennszülött indián nyelveket eljuttassák a fiatalabb generáció tagjaihoz. Spanyolország baszk és katalán területein a hasonló nyelvőrző mozgalmak határozott politikai célokat is megfogalmaznak a spanyol kormánnyal szemben: többek között igyekeznek elérni, hogy a pénzeket az ország négy hivatalos nyelvén nyomják, és óvodákat, iskolákat hoznak létre annak érdekében, hogy a gyerekek minél intenzívebb nyelvi hatás alá kerüljenek, és ne felejtsék el elődeik nyelvét.
A nyelvőrző mozgalmaknak jelentős mértékű pragmatikus haszna is van: a saját, helyi nyelveken könnyebb iskolai sikereket elérni, és állampolgárként könnyebb megszerezni a gyakorlati élethez szükséges információt. Ugyancsak a helyi nyelv ismerete szükséges ahhoz, hogy az állampolgárok részt tudjanak venni az önkormányzati munkában, és jobban megismerjék saját kultúrájukat, történelmüket és hitüket.

A kommunizmus vesztese az orosz nyelv

Ahogy minden nagy nemzet meg akarja tartani saját nyelvét, ugyanez a jog megilleti a legkisebbeket is. Miért is ne maradhatna fenn az indiai telegusz nyelv éppen olyan joggal, mint mondjuk a német vagy a francia? A multilingvalizmus, azaz a többnyelvűség megadja ezt a választást. Egy többnyelvű társadalomban minden nyelvnek megvan a maga funkciója. A családban, barátokkal használt nyelvnek ma már nem kell feltétlenül megegyeznie a munkatársakkal, a főnökkel, vagy a politikai életben használt nyelvvel. Indiában például kevés angolul tudó adta fel saját anyanyelvét vagy a regionális nyelvet az angol kedvéért. Puerto Ricóban és Mexikóban szintén „alkalmi nyelv” az angol, még azok számára is, akik iskolai vagy karrierbeli előnyökért tanulták meg.
A nyelvi konfliktus akkor jön létre, amikor két nyelv között verseny alakul ki ugyanazon a területen való egyidejű használatért, mint például az iskolai oktatás vagy a politikai élet, amelyek erősen kötődnek a hatalomhoz. Leggyakrabban akkor találkozunk ezzel a problémával, amikor egy regionális vagy helyi nyelv egy tradicionálisan másik nyelvhez kötődő szerep vagy szerepek bitorlására törekszik. A kommunizmus időszakában Moszkva agresszív módon törekedett arra, hogy a szovjet tagállamok nyelvét alárendelje az oktatás és kormányzati élet nyelvévé tett orosznak. A kilencvenes években a legtöbb balti és közép-ázsiai ország visszaszorította az oroszt, és előtérbe helyezte saját nyelvét még a színházakban, könyvkiadásban, és az élet legkisebb területein is. Különösen a balti államokban, Észtországban, Lettországban és Litvániában születtek szigorú nyelvi törvények, amelyek igencsak érzékenyen érintették a helyi orosz kisebbséget.
A példák szerint a leggyakoribb konfliktusokat a helyi és regionális nyelvek közötti rivalizálás okozza, ugyanakkor nem ritka, hogy a globális nyelv terjedése is éles konfliktusokhoz vezet. Nem ismeretlen a franciák aggodalma, amellyel nyelvüket védik az angol hatástól. Így a francia törvények tiltják a reklámokban az angol nyelv használatát, és szabályozzák a Franciaországban bemutatható angol nyelvű filmek számát is. Ugyanakkor a franciák is egyre kisebb korban kezdik el gyermekeiket az angol nyelvre taníttatni. A közember, úgy látszik, nem mindig a nemzeti célokban ismeri fel a saját érdekét.
A globális nyelv hívei között gyakran hallani olyan érveket, hogy egy helyi nyelv túlzott megerősödése veszélyeztetné a világbékét és a jólétet. A történelem során az erősebb nyelvek nemegyszer szorították ki a hatalomból a kisebbeket, bajkeveréssel - a béke veszélyeztetésével, etnikai erőszakkal és szeparatizmussal - vádolva használóit. Ennek ellenére semmit sem segített a helyzeten, hogy a 19. században Írországot „megtisztították” a gael nyelvtől, az írek és skótok ősi nyelvétől. Ez a lépés nem vitte közelebb az íreket annak belátásához, hogy feltétlenül Angliához kell tartozniuk. A másik oldalon elhangzó vádak sem enyhék: a kis közösségek gyakran imperializmussal, nyelvgyilkossággal és gondolatkontrollal vádolják a nyelvi Nagy Testvéreket.

Egy világnyelv - sok tájszólás

Globalizáció, regionalizáció, lokalizáció - látszólag egymással ellentétes, de egyszerre ható folyamatok, amelyek a világ egyes részein eltérő aktualitással és intenzitással folynak. Az angol nyelv részben regionalizálódik, különösen a fiatalok között, akik számára egyre inkább a második vagy harmadik nyelv szerepébe lép. A világ egyes részein még mindig nagyon sokan tanulnak angolul olyan tanároktól, akiknek kevés vagy semmi kapcsolatuk nincs anyanyelvi beszélőkkel. Ennek eredményeként a beszélt angol gyakran vesz fel helyi vonásokat, létrehozva ezzel az angol sajátos regionális „tájszólásait”. Ugyanakkor egy ezzel párhuzamos folyamat is zajlik: az angol nyelv globalizációja az üzlet, a politikai élet, az oktatás és a szórakoztatás területén. Eközben a hindi, urdu, mandarin kínai, spanyol nyelvek, és az arab egyes változatai ugyanúgy nagyarányú fejlődés előtt állnak a következő években, egyrészt a népesség robbanásszerű növekedésének, másrészt az ilyen arányú növekedést követő modern népvándorlási hullámoknak köszönhetően.
A világszínpad legkisebb nyelvei valószínűleg beszorulnak majd egyik oldalról a regionális szomszédok, másik oldalról az angol közé. Lehetséges, hogy a kevesebb mint egymillió ember által beszélt nyelvek el fognak tűnni a jövő század folyamán.
Mi lesz az angol nyelv sorsa? Valószínű, hogy elsősorban a magasabb társadalmi osztályok használják majd, miközben a szerényebb státuszúak inkább a regionális nyelvek felé fordulnak. Hosszú távon mindenesetre csak használhat neki, ha támogatói kevesebb helyi és regionális hatalomra törnek, és nem kívánják különleges jogokkal felruházni az ENSZ-ben. A kizárólagosságra való törekvés ugyanis inkább fenyegetővé, mint népszerűvé tesz egy nyelvet.

---

Bibliafordítások a világ körül

Ki gondolná Európa kellős közepén, több mint félezer évvel Gutenberg után, mekkora kiváltság, hogy anyanyelvünkön olvashatjuk a Bibliát? A legtöbben valószínűleg természetesnek vesszük ezt, pedig ma is vannak még nyelvek, amelyeknek beszélői kénytelenek valamilyen általuk ugyan ismert nyelven, de mégsem anyanyelvükön olvasni az emberiség legősibb könyvét. Az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) 1998-as jelentése szerint a világ ma ismert több mint hat és félezer nyelvének mintegy egyharmadán már olvasható a Biblia, vagy annak legalább egy része. Az elmúlt kétszáz évben hihetetlen mértékben megnőtt azoknak a nyelveknek a száma, amelyeken elérhetővé vált a Szentírás. A 2212 fordítás megléte régóta tartó alapos munka eredménye, és bár az egyharmados arány kevésnek tűnhet, ez a valóságban nagyon is sokat jelent: azt, hogy az emberiség 90 százalékának elsődleges kommunikációs eszközét magában foglalja ez a szám. A folyamat ma a korábbinál is intenzívebb: a jelen pillanatban is 685 nyelven folynak a fordítási munkálatok, ebből 468 nyelven
a Biblia egyes részei most először válnak elérhetővé. Azokon a nyelveken, amelyek már rendelkeztek régebbi fordításokkal, újabb, modern nyelvű, a mai ember számára érthetőbb fordítások készülnek. Fergus Macdonald, az UBS főtitkára szerint minden egyház életében mérföldkő az a nap, amelyen a hívők kézbe vehetik saját anyanyelvükön a Bibliát. Az UBS jelentésében olvasható adatok szerint a közelmúltban készült el például Ghánában a konkomba nyelvű Biblia, amely 450 ezer ember számára teszi lehetővé az olvasást, és a kirgizek szintén nemrégen kaptak saját fordítást. Az Ószövetség és Újszövetség egyes részeinek fordításai jelentek meg többek között az etiópiai aari nyelven, Bangladesben, Indonéziában tetun nyelven, továbbá Malajzia, Kenya és Kamerun egyes kis népei által beszélt nyelvein.