Mire jók a mechanikus lopásgátlók

Az a jó, ha a helyén marad    Fotó: S. L.

Ígéretünkhöz híven folytatjuk sorozatunkat az autófeltörés és -lopás témakörében, az alkalmazott lopásgátló eszközök működésének bemutatásával és gyakorlati tanácsokkal. Kezdjük a mechanikus lopásgátlókkal, melyek fajtájuk szerint lehetnek kormánybilincsek, kormány-pedál zárak, váltó-kézifék rögzítők, sebességváltózárak vagy kerékbilincsek. Ezek az eszközök hivatottak megakadályozni a jármű önerejéből történő elmozdítását, vagy legalábbis késleltetni azt. Az autóban jól látható jelenlétük megnyugtató érzést ad a tulajdonosoknak, de a mechanikához értő autótolvajoknak is, ugyanis hiába készülnek ezek a szerkezetek a legkorszerűbb, igen nehezen vágható fémötvözetekből, ha legalább egy gyenge pontjuk van. A kormánybilincsekkel két gond lehet. Az egyik, hogy többségük zárja töréssel vagy kihúzással hatástalanítható, a másik pedig maga a kormány, mivel ennek fémkerete balesetvédelmi okokból lágy anyagból készül, amely a műanyag burkolat lefejtése után egy erővágóval könnyen elnyírható. Ezután nincs más dolga a tolvajnak, mint hogy szétfeszítse a kormányt és a bilincset eltávolítsa. Ezért jószívvel csak az angol gyártmányú „Autolok 2000” fantázianevű kormánybilincset ajánlhatom, amelynek zárja az erőszakos bontási kísérleteknek hosszú ideig ellenáll, és méreténél fogva hatástalan a kormány elvágása is. Egyre gyakoribb a légzsáklopás is, melyet egy anya eltávolítása után kormánnyal együtt szoktak elvinni, de az „Autolok 2000“ ezt is hatásosan tudja megakadályozni. A váltót behúzott kézifékkarral összekötő eszköz hátránya az, hogy a váltókarról majdnem mindegyik „gombóc” eltávolítható, és onnan lehúzva a szerkezetet, megszűnik annak védőfunkciója. Ha nem tudják leszerelni a váltógombot, akkor a kézifékbowdent szokták elvágni, és ha az egyes vagy a kettes fokozatot rögzítettük, ha kis sebességgel is, de vígan elvihető az autó. Ha viszont hátrameneti fokozatban zárjuk a szerkezetet, nagyobb feltűnést kelthet a városon keresztültolató jármű. Sebességváltózárakból nem olyan nagy a választék, mint kormánybilincsekből, viszont jobb a hatásfokuk. Szériatartozékként sok Saab-ot védett már meg a tolvajok ellen. Az utólag beszerelhető változat kiváló képviselője az izraeli gyártmányú „MUL-T-LOCK” működési elve azon alapszik, hogy egy robusztus, a kardánalagútra fixen rögzített szerkezettel valamelyik sebességi fokozatban lelakatoljuk a váltót. Ez esetben is ajánlott a hátrameneti fokozat. A hatóságok „jóvoltából” sokan ismerik a legkényelmetlenebb, de a leghatásosabb mechanikus lopásgátlót, a kerékbilincset. Ha nem mint tilosban parkolók, hanem mint tulajdonosok ismerkednek meg ezzel az eszközzel, bízhatnak benne, hogy járművüket - amely lehet autó vagy akár motorkerékpár is - nem elsőként fogják kiszemelni a tolvajok. A jó minőségű bilincsek (ilyen például az angol gyártmányú „Bulldog”) úgy karolják át a kerékabroncsot, hogy a gumi leeresztése esetén sem távolíthatók el és erős acéllemezzel védik a felnit rögzítő kerékanyákat, megakadályozva a kerékcserét. Hátrányuk, hogy a téli havas, sáros időszakban könnyen szennyeződnek, és nehezebben távolíthatók el. Végezetül leszögezhetjük, hogy a jó hatásfokú mechanikus védőeszközök nem olcsók, de ha látta már valaki az autója hűlt helyét, annak egy lopásgátló a dupláját is megérte volna.
Végezetül érdekességképpen álljon itt néhány adat a fenti eszközök - tesztelt - strapabírásáról: míg a kormány-pedál zár és az átlós kormányzár erőszakos eltávolítása körülbelül 30 másodperc alatt kivitelezhető, addig a beszorítható vagy a műszerfali kormányelfordulás-gátló és a sebváltókar-kézifékzár hatástalanítása a tolvajnak nagyjából 10 másodperc munkát jelent. A legidőigényesebb vesződés - több mint 5 perc - a sebességváltózárral és a kormánykereket fedő dobozzal jár.
Az elektronikus indítás- és rablásgátlókkal, valamint a különféle riasztókkal a következő számban foglalkozunk.