SZŰCS EMESE
Képcsődrog gyermekkorban

A televízió, a video szinte mindenhova beköltözött, családtaggá lett. Átformálja a családok napi időbeosztását, életmódját, belső kapcsolatait és a gyermeknevelés módszereit is. Ha nem figyelünk, szalonképes droggá válhat, ami a gyermekek esetében, ha lehet, még rombolóbb, hiszen amit látnak, számukra valóság.

Szinte mindennaposnak mondható, hogy eldeformálódott személyiségű, környezetükkel kapcsolatot fenntartani alig tudó gyerekeket visznek a képernyő elől szakorvosokhoz. A recept általában ugyanaz: ki kell kapcsolni az „elektromos baby-sittert”, és elő kell venni egy mesekönyvet…

Képernyő-szenvedély

A látvány, a hang, a mozgás és a színek együtt nagyon könnyen „fogyaszthatók”. A közös vagy akár az eszközöket igénylő játékokkal szemben a tévénézés nem igényel aktív részvételt. A gyermek számára csábítóak a pergő, színes filmkockák. A szülő számára ez persze kényelmes, és így egyenes az út a televíziótól, a videótól való függőség korai kialakulásához.
Marie Winn amerikai gyermekpszichológus több évtizedes tapasztalatát összefoglaló könyvének címe: „A televízió és videó mint elektromos drog”. Az amerikai szakember könyvében kifejti, hogy a televíziót a gyermek és a család szempontjából veszélyesebbnek tartja, mint a valódi drogokat. Ez utóbbiak drágák, a televízió viszont olcsó, bárki számára könnyen hozzáférhető, ráadásul „szalonképes”, azaz a társadalom részéről is elfogadott. Ugyanakkor tudományosan kimutatható, de a tapasztalatok is azt igazolják, hogy a szenvedélybetegségekhez hasonló a számítógépes játékoktól és a képernyőtől való függőség, más néven dependencia.

A megváltozott szülő-gyermek kapcsolat

Mi vezetett ide? Isztrayné Bíró Anna, a Madarász utcai gyermekkórház gyermekpszichológusa két fő okot emel ki. Először is olyan, birtoklási vágytól, pénztől, karriertől, anyagi-tárgyi javak megszerzésétől hajszolt világ vesz körül bennünket, aminek hatására a szülő elhiszi, hogy mindezek megszerzésével tesz jót a gyermekének. A gyerekek viszont olyan dolgokat igényelnének, ami ebbe az életformába nem illeszthető be. Így a szülők mesterséges, elektronikus játékszerekre szoktatják a gyerekeket, mintegy magukat pótoltatják velük. A szülők nem kis hányada nem tud mesélni, nem tud játszani, nem tudja tanítani a gyermekét. Ebben annak is része lehet, hogy a saját életükben is mértéktelenül és igénytelenül használják a televíziót. A mesterséges játékok és a tévé adta mesterséges kommunikáció által a gyermekekben mesterséges személyiség fejlődik ki.
A pszichológusnő szerint talán nem is a televízióban látott történetek morbiditása a legrombolóbb, hanem az a személytelen viszonyulás, amit a felnőttek segédletével a gyermekek a világról kifejlesztenek. Ez már születésük előtt elkezdődik azzal, hogy a felnőttek eldönthetik, hogy egy gyermek megszülethet-e, vagy sem. Személytelen módon gondolkoznak felőle: hasznos-e hogy megszületik, vagy nem hasznos. Ez vetítődik ki később a kapcsolatukra is, ez mutatkozik meg a tévére hagyott gyermeken, aki úgymond elvonja a szülőt a „hasznos” dolgoktól. A síró kisbaba, a rakoncátlan kisgyermek, az unatkozó kamasz számára a fáradt, játszani nem tudó szülő bekapcsolja a televíziót, és így megteremti a „nyugalmat”, hogy a számára „fontos” dolgokkal tudjon foglalkozni.
Másrészről amikor egy felnőtt televíziót néz, tudja, hogy amit lát, az fikció, tud egy belső szűrőt alkalmazni. Ezzel szemben egy 5-6 éves kisgyerek számára teljes mértékben realitás, amit lát, például képes olyan kapcsolatot megélni a televízióval, hogy akár egy idegen nyelvet is el tud sajátítani általa, mintha idegen nyelvű környezetbe került volna.

A televízióban rejlő jó lehetőségek

Az Egyesült Államokban egyre több fórumon tiltakoznak a gyermekeket „megrontó” mesefilmekkel szemben. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia az alábbi ajánlásokat tette: egyfelől a szakemberek fokozzák a gyermekorvosok és a szülők oktatását a tévé hatásáról, másfelől a szülők korlátozzák a tévénézést napi 1-2 órára. A televízió használata átformálható úgy is, hogy profitáljunk belőle. Kitágítja számunkra a világot, hiszen az oktatás, önképzés szinte korlátlan lehetőségeket kapott a technika jóvoltából.