VAGYIM ARISZTOV
Én sem vagyok angyal

„Ukrajna azon országok közé tartozik, ahol rendkívül elterjedt a korrupció. Ez a tény aggodalommal tölti el az amerikai kongreszszust és az elnöki hivatalt, továbbá jelentős hatással van a két ország együttműködésére. A magunk részéről támogatjuk Ukrajna e komoly probléma megoldására tett törekvéseit” - jegyezte meg a közelmúltban Madeleine Albright amerikai külügyminiszter. Úgy látszik Pavel Lazarenko, Ukrajna volt miniszterelnöke nem szentelt különösebb figyelmet Albright szavainak: talán úgy gondolta, az Egyesült Államokban sok olyan személy él, akinek jóval több van a füle mögött, mint amivel őt vádolják. Így hát egy szép napon felpakolta a családját, és irány New York. Lazarenkót azonban már az országba való belépésekor őrizetbe vették.

Pavel Lazarenko    Fotó: MTI

Ráadásul ez nem is az első letartóztatása az exkormányfőnek az utóbbi hónapok alatt. A múlt év végén Svájcban indult eljárás ellene. A vád: különösen nagy összegű állami tulajdon elsikkasztása, törvénytelen külföldi bankszámlák nyitása, valamint hivatali helyzettel és hatalommal való visszaélés. A svájci főügyész az ügy tüzetesebb kivizsgálása érdekében Ukrajnába is elutazott.
Visszatérése után további 20 vádponttal egészítette ki a lajstromot. Lazarenkónak sikerült elérnie, hogy kétheti fogság után 3 millió dollárnyi (700 millió forint) óvadék fejében elengedjék. Hazatérése után az ukrán politikus sajtótájékoztatót adott, ahol arról fejtette ki a véleményét, hogy az egész ügy tulajdonképpen egy ellene irányuló politikai összeesküvés, amellyel a közelgő elnökválasztásokat szeretnék megtisztítani - mármint a konkurenciától.
Többen is tudni vélik, hogy épp a jelenlegi elnök, Leonyid Kucsma volt az, aki felhívta a svájci hatóságok figyelmét vetélytársára. Könnyen elképzelhető, hogy korrupció elleni harca is főként politikai érdekeit hivatott szolgálni. Ez azt jelenti: nem minden korrupt politikust vonnak felelősségre, hanem elsősorban azokat, akik veszélyt jelentenek az elnök és környezete számára. A sajtótájékoztatón az újságírók arra számítottak, hogy Lazarenko megnevezi korrupt politikus kollégáit. Nevek nem hangzottak el, ellenben az igen, hogy tudomása szerint több mint száz képviselő kapott vállalatokat vagy részvényeket - úgymond emlékeztetőül, hogyan is szavazzanak majd a következő választásokon…
Az ukrán újságírók szerint Lazarenko állításait más források is megerősítik. A többi „korrupttal” azonban egyelőre még nem foglalkoznak. Ami Lazarenkót illeti tény, hogy ő sem olyan tiszta, mint amilyennek szeretett volna tűnni az újságírók előtt. Arra a kérdésre, hogy miből fizeti az ügyvédeket, illetve repülőutait azt válaszolta, hogy külföldi barátai fedezték a költségeket, akiket már régóta ismer. Hogy pontosan kik is ezek a „barátok”, és valóban az ő pénzük-e, azt homály fedi. „Nem vagyok angyal - vall saját magáról a volt kormányfő -, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.”
Szó ami szó, valóban nehéz angyalnak lenni és nem hibázni, mikor az ember felügyelete alá egy olyan hatalmas vállalat tartozik, mint az Ukrán Egyesült Energetikai Művek, őt magát pedig gyakorlatilag nem ellenőrzi senki. Ha hozzátesszük, hogy a vállalat néhány évvel ezelőtt felmentést kapott az adózás alól, még nehezebb elképzelni, hogy nem került zsebre némelyeknél egy-egy hatalmas összeg. Az ukrán „Fakti” (Tények) című lap szerint Lazarenko kezéhez éppenséggel egymilliárd dollár ragadt. Ő maga ezzel kapcsolatosan úgy nyilatkozott, hogy a főügyészség „csupán” 2 milliónyit kér számon tőle. Szavaiból úgy tűnt, számára ez csekélység. Ukrajnába való visszatérése után egyébként hivatalosan bejelentette, hogy bárhogy is alakulnának a dolgok, nem szándékozik elhagyni hazáját. Nem sokkal ezután mégis elutazott családjával együtt - úgy látszik nem érezte magát biztonságban. Február 17-én az ukrán parlament felfüggesztette Lazarenko mentelmi jogát, 20-án pedig már le is tartóztatták az amerikai hatóságok.
Nem kizárt, hogy valóban segíteni szeretnének a tengerentúlról Ukrajnának a korrupció elleni küzdelemben. Viszont az sem kizárt, hogy ebben nem csak a puszta törvényszeretet játszik szerepet. Amerika az oroszokban való csalódás után az utóbbi években még inkább az ukránok felé kezdett hajlani. Annak ellenére, hogy a gazdasági reformok itt nagyjából ugyanolyan csődbe fulladtak, mint a „nagy testvérnél”, Ukrajna mégis könnyebben kap hiteleket. Kijev a legutolsó kormány kivételével a NATO-val való szoros együttműködésre törekszik. Igaz, hogy az elkövetkező tíz évben vajmi kevés reménye lehet az észak-atlanti szövetségbe való felvételre. Az USA nyilvánvaló célja az, hogy megtartsa Ukrajnát amolyan biztonsági övezetként, így hát kész támogatni a jelenleg hatalmon lévő politikusokat a stabilitás megőrzésének érdekében, szem előtt tartva azt a tényt is, hogy az ország 70 százaléka a Nyugat helyett inkább az oroszok felé húz. Ezért aligha számíthat most amerikai támogatásra, aki Kucsma ellenzékéhez tartozik, pláne ha még korrupcióval is vádolják. Az ukrán elnöknek pedig mást is lehetne kívánni, mint hogy továbbra is küzdjön mindazok ellen a személyek ellen, akik törvénytelen módon a maguk céljaira használják fel a nemzet vagyonát, még abban az esetben is, ha történetesen nem egy politikai ellenlábasról van szó. Amúgy mellesleg ugyanezt lehet kívánni Jelcin elnöknek is…