HECHS LÁSZLÓ JERUZSÁLEM
Mégis kinek a zsebében

Kedves olvasóm, ajánlok Önnek egy találós kérdést: egy közelebbről meg nem nevezett közel-keleti országban lakó kisebbség politikai pártot szervez, nagygyűlésen megválasztja vezetőjét, aki azt tűzi ki céljául, hogy a többségi népcsoport államát annak lényegétől megfossza. A rendőrség nem avatkozik be az alakuló gyűlés eseményeibe. A vezér nézeteit - aki egy szomszédos ország terrorszervezetét dicsőítette, amely abban leli örömét, hogy saját országának polgárait gyilkolja, és ezt állítja példaképül a párt tagsága elé - a rádió és a televízió egyenes adásban sugározza a célpontként megjelölt többség felé. S mindezt teheti, mert az ország demokratikus beállítottsága megengedi számára, még akkor is, ha a törvények nem kifejezetten támogatják az ilyenfajta, államellenes politikai tevékenységet.

Nos? Nem, nem találták el: nem Szíriáról van szó. Asszad semmiképpen sem tűrné el ezt. Idős is, beteg is, de nem ostoba. Amikor szükség volt rá, egy egész várost szó nélkül kiirtott. Hogyan is gondolhatnánk, hogy megrettenne egy ezer fős tömeg lemészárlásától. Mubarak Egyiptoma szintén nem jöhet szóba, mert az ő rendőrsége sem kukoricázna ellenségeivel. Vagy talán Arafat újdonsült polikráciája? No nem, kár a gőzért, ne is találgassanak. A térségnek egyetlen demokratikus állama van, s ez Izrael. A benne lakó egymilliónyi arab teljes jogú állampolgár, olyan jogok alanyai, amelyek egyetlen más arab országban sem illetnék meg őket.
Ezzel a lehetőséggel élt vissza a múlt hét végén újjáalakult Egyesült Demokratikus Nemzeti Párt. A Názáretben tartott alakuló ülésen a közel ezer résztvevő, közöttük a „szegény rokon”, az Autonómia Hatóság képviselői először a palesztin ügyért mártírhalált haltakra emlékeztek. Ezt követően felolvasták a „Nagy Hős”, Jasszer Arafat pártot üdvözlő sorait, majd Georg Habbas, a Damaszkuszban rejtőzködő terrorista levelét olvasta fel egy tűzben égő szemű aktivistanő. Az üdvözlő sorokat - amelyek éppenséggel nem a hippokratészi esküre emlékeztettek - viharos taps követte. Hiába, szép dolog is az, ha az ember tudja, hogy testvérei a határokon túl és innen is vele tartanak.
A tanácskozáson szavaztak arról a listáról is, amellyel a párt indulni kíván a knesszet-választáson. A listát az izraeli sajtó intelligensként és szélsőségesként aposztrofálta. Intelligensként, mert a listára kerültek többsége értelmiségi, viszont szélsőségesnek a programja miatt. Ahogyan Azmi Bsara professzor az izraeli rádióban kifejtette, a jelöltek célja, „hogy felszámolják Izrael zsidó jellegét, és eltöröljék az arab lakosságot sújtó fajgyűlölő törvényeket. Izrael ne legyen többé a zsidók, hanem legyen összes polgárának az állama.” Bsara nem kívánt ötleteket adni arra, hogy mi lehetne az ország neve, ha az már nem lenne zsidó állam.
A pártvezér, Azmi Bsara elindul a miniszterelnök-választáson is, és bízik abban, hogy a lakosság 14 százalékát kitevő arab választók mellett a zsidók közül is szerez majd szavazatokat. A pártot támogatók között valóban találtunk is zsidó egyetemi oktatókat, akiknek ez a zsidótlanító program igen megtetszett. Hiába, az emberi ostobaságnak nincsen határa. Ha arab professzorunk jól szerepel majd, akkor a második fordulóban annak adhatja szavazatait, aki többet ad majd érte. Bsara indulatosan magyarázta: „Az izraeli polgárságú arabok nincsenek egyetlen politikusnak a zsebében sem, sem Ehud Barakéban, sem Benjamin Netanjahuéban.” Érdekes módon Jasszer Arafat zsebét nem említette. Lehetséges lenne, hogy neki nincs is zsebe?
A párt hibájául róható viszont fel, hogy nem eléggé radikális. A testvérpárt, az Izraeli Iszlám Mozgalom jövőképe pozitív, nemcsak azt tudja, hogy mit nem akar, de azt is, amit elérni szándékozik. Vezetőjük Mahmoud Darvish Izraelt muszlim fundamentalista állammá kívánja alakítani, ám megnyugtatásul mindjárt hozzáteszi: csak törvényes demokratikus úton - amitől persze minden másként néz ki.
A két párt ügyében a kormány a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, hogy töröljék őket a három hónap múlva esedékes választásokról és a pártok listájáról is. A törvények szerint ugyanis nem legális az a párt, amely az állam zsidó és demokratikus jellegét kétségbe vonja.