Alig fejeződött be az elnök elleni per a szenátusban, újabb feltűnést keltő
esemény foglalkoztatja az amerikaiakat, főként a New Yorkban élőket. Az újságok öles
szalagcímei arról értesítik a gyanútlan olvasót, hogy Hillary Rodham Clinton, a többszörösen
megcsalt elnöki feleség versenybe kíván szállni New York egyik szenátori címének
elnyeréséért. A sajtó és a média pedig megkísérli elhitetni a közvéleménynyel,
hogy az egészet nem is a szóban forgó hölgy, hanem mások találták ki, és ő még
korántsem határozott a kérdésben.
Amennyiben ez megfelelne a valóságnak, vajon miért hívta meg Mrs. Clinton a Fehér
Házba ebéddel egybekötött megbeszélésre Patrick Moynihan New York-i szenátort, aki
korábban közzétette, hogy 2000-ben nyugdíjba kíván vonulni és nem indul újraválasztásáért?
Tegyük fel, hogy az idősödő törvényhozó készülő új könyvéhez látta el tanácsokkal
Clintonnét. A gyermekmese idáig hihető is lenne, csak egy a bökkenő: Rudolph
Giuliani, New York-i polgármester is bejelentette, hogy kész csatasorba állni Moynihan
szenátori székének megkaparintásáért. A dolog olyannyira komolynak tűnt, hogy a városatya
dörgedelmes bírálatokat szórt Hillary Clintonra, kijelentvén, hogy azonnal beszáll a
küzdelembe, ha az ország első asszonya kinyilvánítja ilyetén szándékát.
Giuliani nem habozott nyilvánosság elé tárni, hogy Mrs. Clinton óriási hibát követett
el, amikor tavaly kijelentette: a palesztin állam „igen fontos tényező a közel-keleti
béke kiszélesítése céljából”. A New York-i polgármester leszögezte: „Amikor a
Clinton kormányzat egyik legbefolyásosabb személye »palesztin államról« beszél, anélkül,
hogy megfontolná a dolgot, akkor voltaképpen szövetkezik a palesztinokkal az izreaeliek
ellen.” Majd hozzátette: „Amennyiben ő lesz a jelölt, a kérdés nyilvánvalóan szőnyegre
kerül és majd az embereknek kell megvizsgálniuk.”
Ami azt illeti, Hillary Clintonnak alaposan meg kellene gondolnia ezt a fellépést a szenátori
címért, ugyanis New York államban több zsidó él, mint a világ bármely országában,
beleértve Izraelt. A választási hadjárat során pedig óhatatlan, hogy ez a kérdés
szóba ne kerüljön.
Van azután a dolognak egy másik oldala is. Igaz, hogy New York városában a liberális
demokraták hatalmas többségben vannak, ezzel szemben New York Állam területén már
egészen más a szavazópolgárság összetétele. Ott bizony jóval több a republikánus
és a választások sorsa általában a metropolis területén kívül dől el. Bizonyítja
ezt a legutóbbi kormányzóválasztás, amelyet a köztudomásúan republikánus George
Pataki elsőízben biztosan, másodszorra pedig fölényes többséggel nyert meg.
A jelek tehát azt mutatják, Hillary Rodham Clinton óriási fába vágja a fejszéjét.
Persze a demokraták, köztük például Edward Koch, volt New York-i polgármester is azt
jósolják, hogy Hillary asszony lesz a győztes. A republikánusok viszont váltig
hangoztatják, hogy túlságosan korai az öröm. Az ország első asszonya soha életében
nem lakott New Yorkban, sőt, annak közelében sem. Aki pedig „nem tud arabusul, ne
beszéljen arabusul”. Volt ugyan szó arról, hogy a Clinton család New Yorkban fog
letelepedni azt követően, hogy 2001. január 20-án ki kell költöznie a Fehér Házból,
ez azonban korántsem elegendő helyismeret.
A Time című amerikai folyóirat eheti száma erre a kérdésre is megadja a választ. Címlapján
Hillary Rodham Clinton mosolygó képét láthatja az olvasó, szemetszúró szalagcímmel
a középen: „Clinton szenátor?” A cikk kifejti, hogy az ország első asszonya 78 ízben
tett látogatást New Yorkban, ami állítólag elegendő ahhoz, hogy valaki beható
ismereteket szerezzen az államról, amelynek területe legalább tízszerte nagyobb
Magyarországénál. A cikk azonban ennél is továbbmegy és statisztikai adatokat közöl
arról, hogy ha jelen pillanatban tartanák a választásokat, akkor Clinton asszony 52 százalékkal
43 ellenében legyőzné Giuliani New York-i polgármestert és 49:47 arányban George
Pataki kormányzót.
Felsorol a hetilap jó néhány olyan tárgykört is, amely fontos lehet a választás
szempontjából, és természetesen mindegyikben Hillary-t hozza ki győztesnek, még a
betegbiztosítás kérdésében is, amely élete legnagyobb fiaskója volt. Mint emlékezetes,
az elnök nem sokkal megválasztása után feleségét bízta meg a gyengélkedő amerikai
betegbiztosítási rendszer átszervezésével. A dolog, amely az adófizetőknek több tízmillió
dollárba került, nemcsak teljes kudarccal végződött, de még szabály-, sőt törvénysértések
is történtek, jóllehet Hillary asszony jogot végzett, sőt ügyvédként is működött
Arkansasban.
Felötlik a kérdés: vajon mi ez a népszerűsítési hullám? A szegény, szerencsétlen
megcsalt feleség iránti részvét? No de ha egy hitvest annyiszor csalnak meg mint őt,
az - ha csak egy csöpp jelleme is van - már rég elvált volna kicsapongó férjétől.
Ez esetben úgy tűnik, hogy minden zsák megtalálja a maga foltját. A választ talán
nem is itt kell keresnünk. Az egész sajtóhadjárat valójában a szavazópolgárok előzetes
megpuhítását szolgálja. A sajtó és média már eleve bele szeretné plántálni a
voksolásra jogosultak fejébe, hogy ennek a New York-i szenátor választásnak valójában
csak egy jelöltje van, aki nem más, mint Hillary Rodham Clinton. A politikai manipulációnak
igen szembetűnő példája ez, amely nem fér össze a demokrácia elveivel. A hírközlő
szervek szinte már kinyilvánították: Clintonné asszonynak nem is kell olyan sok pénzt
felhajtania, mivel ők majd annyi helyet és időt biztosítanak számára, hogy az ellenfél
nem fogja bírni szusszal, de főként anyagiakkal. Akarva, akaratlanul úgy tűnik, hogy
az egész előzetes választási hadjárat talán utólagos kompenzáció a sok
kellemetlenségért, amely Hillary Clintont az elmúlt évek viszontagságai során érte.
Az elnöki házaspár vesszőfutása azonban a közös ügyeik - elsősorban a „Whitewater”
ingatlanügyek - vizsgálatával kezdődött.
Kérdés, hogy fel akarja-e ismét eleveníteni Hillary a már lassan feledésbe menő
dolgokat? Ha elindul a szenátus felé vezető rögös úton, akkor minden bizonnyal számíthat
republikánus ellenfeli részéről a múlt felhánytorgatására. Egy régi magyar közmondás
szerint „akinek vaj van a fején, ne álljon a napra”…