Több mint háromszázan vesztették életüket Bagdadban azokban az utcai harcokban,
amelyek a síita Mohammed Szadik al-Szadr főajatollah és fiai pénteki meggyilkolását
követően robbantak ki - jelentette a londoni Daily Telegraph. A kormány páncélozott
harckocsikat rendelt Bagdad „Szaddám Város” elnevezésű negyedébe, ugyanakkor
tagadta azt, hogy összecsapásokra került volna sor a síita tüntetők és a kormánycsapatok
között.
„Ismét szeretnénk leszögezni azt, hogy az iraki zavargásokról szóló hírek
hamisak” - jelentette ki Uday al-Tai, az INA hivatalos iraki hírügynökség igazgatója
a fővárosban tartózkodó újságíróknak, akiket a zavargások kirobbanása óta
hivatalos körutakon kísértek a kérdéses helyszínekre. Az újságírók azonban nem
hagyhatták el az autóikat, és nem beszélhettek a helyiekkel.
A zavargásokat kiváltó merénylet tettesei mindeddig ismeretlenek. Az iraki Hírközlési
Minisztérium egyik tisztviselője elmondta, hogy Szadr-t és két fiát a fővárostól
százhatvan kilométerre délre fekvő Nadzsafban, a síiták egyik szent városában lőtték
agyon. A főpapot sokáig a kormányhoz közel álló személynek tartották, hiszen
1992-ben a kormány nevezte ki főajatollahhá. Szaddám Huszeinnel való kapcsolata azt követően
kezdett megromlani, hogy hat hónappal ezelőtt felszólította az ország síita lakosságát
arra, hogy a mecsetekben zajló pénteki imákat ne televízión, illetve rádión kövessék,
hanem személyesen vegyenek részt rajtuk. Szadr gyakran nagy tömegeket vonzott, és ezt
az iraki vezetés nem nézi jó szemmel - emlékeztet a The Washington Post című
amerikai újság. Felhívására az iraki rezsim úgy tekintett, mint amellyel függetleníteni
akarta magát a kormánytól.
Szadr a harmadik olyan síita vallási vezető, akit Irakban egy év leforgása alatt
meggyilkoltak. Az ország lakosságának 65 százalékát kitevő síita többség és a
szunnita katonai elit mindig is hadilábon állt egymással. Sokan ezért úgy vélik,
hogy az iraki kormány a felelős a gyilkosságokért. Egy Londonban élő ellenzéki
politikus szintén az iraki rezsimet hibáztatja a történtekért. Juszef Khoei a CNN
amerikai hírtelevíziónak adott interjújában elmondta: „Mindez annak a gyilkosságsorozatnak
a része, amely a kormánynyal szembenálló síita vallási vezetőket célozza.”
Irán, amelynek lakossága túlnyomórészt az iszlám síita irányzatát követi,
Bagdadot tette felelőssé a gyilkosságokért. Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási
méltósága nyilatkozatban ítélte el az iraki ajatollah és fiai lemészárlását, megállapítva,
hogy Irakban az év eleje óta már második alkalommal válik támadás áldozatává síita
pap. Az iráni állami televízió azt is szemére vetette az iraki hatóságoknak, hogy
az áldozatok holttestét még azelőtt eltemettették, hogy bejelentették volna
meggyilkolásukat.
Húsz esztendő óta először tartanak helyhatósági választásokat Iránban.
Az országban azonban most a rettegés az úr: az elmúlt hónapokban liberális gondolkodású
értelmiségiek sora esett terrorcselekmények áldozatául Iránban. A feltételezések
szerint a háttérben politikai erők harca húzódik meg: Mohamed Hatami köztársasági
elnök, valamint az őt támogató liberális reformer réteg, illetve Ali Hamenei
ajatollah, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője és a mögötte álló radikális
konzervatív tábor áll egymással szemben.
A decemberi gyilkosságok rémületet keltettek az iráni értelmiségiek körében. A merényletek
sora egy ellenzéki politikus és felesége lemészárlásával kezdődött. Több író
és költő rejtélyes körülmények között eltűnt, és holttestükre csak napok múltán
találtak rá. Egyikük, Mohamed Mokhtari költő például vacsorát vásárolni indult,
de soha nem tért haza. Holttestét egy hét múlva fedezték fel: mint kiderült, egy bőrszíjjal
fojtották meg. Az iráni értelmiségiek tudják: bármikor elpecsételhetik őket a halálnak.
Teheránban több feketelista kezdett el terjedni azokról, akiket el akarnak tenni láb
alól.
Ha a gyilkosok szándéka az volt, hogy megfélemlítéssel némítsák el a reformot sürgető
hangokat, akkor éppen az ellenkezőjét érték el. Egy áldozat, Pújandeh özvegye így
nyilatkozott: „Férjemet a szólásszabadság miatt gyilkolták meg.” Nem lesz elégedett
- közölte - mindaddig, amíg a bűnösöket bíróság elé nem állítják. Ez a kívánság
még hat hónappal ezelőtt is lehetetlennek tűnt volna. Mára azonban az erősen
konzervatív erők befolyása alatt álló iráni bíróságok számos bírája pártolt
át a mérsékeltebbnek tartott államfőhöz.
Míg Hatami a reformokért küzd, ellenfelei cselszövéseket folytatnak ellene. Teheránban
támadás ért egy olyan nyugati turistákat és üzletembereket szállító buszt, akik
Hatami meghívására érkeztek. Az elnököt azonban nem lehet megállítani: ahol lehet,
nyilvánosan kiáll a reformerek mellett, jóllehet az alkotmány Hatamit is alárendeli a
radikális iszlám főpapnak, Hamenei ajatollahnak.