A fáraók titkait és kincseit elrejtő piramisok építőivel két okból nem kötöttek
életbiztosítást: egyrészt, mert rabszolgák voltak, másrészt - mint a titkos
helyiségek és a behatolást gátló trükkök ismerői - nem élhették meg e monumentális
síremlékek ünnepélyes átadását. Ma már természetesen másképp védjük értékeinket.
A prostitúció és a kábítószer-kereskedelem mellett a legvirágzóbb üzletág a gépkocsik
feltörése és lopása; az autótolvajok pillanatok alatt milliós károkat okozhatnak.
Ha ellopják az autót, annak körözését a rendőrség csak akkor rendeli el, ha a
tulajdonos írásbeli feljelentést tesz. Ez ajándékidő a menekülő tolvajnak, így
nem meglepő, hogy a megtalálás eredményessége igen gyenge. Gépkocsilopásban bronzérmesek
vagyunk Európában. Ezen a statisztikán próbál javítani az az 1997. szeptember 15-én
életbe lépett törvény, amely a járműlopást nem csupán jogtalan használatnak,
hanem bűnténynek minősíti.
Ma egy autó a következő módokon cserélhet illegálisan gazdát: hatástalanítják a
mechanikus vagy az elektromos biztonsági eszközöket - ha a helyszínen nem tudják
beindítani, elvontatják vagy tréleren elszállítják -, elrabolják az indítókulcsot,
az autót erőszakosan megállítják (például piros lámpánál), vagy a néhány
pillanatra magára hagyott járó motorú autóba (például a garázskapu nyitásakor)
beugranak. Egy másik szakmabeli réteg az utastérben felejtett értékek eltulajdonítására
specializálódott. Munkájukat az emberi nemtörődömség és figyelmetlenség segíti
elő. Az első eset részben érthető: az olcsó „bazár-tech” riasztók vagy egyszerűen
a rossz beállítás miatt, rengeteg a hamis riasztás, a sziréna hangjára a
tulajdonoson kívül szinte már senki sem figyel oda, másrészt kevesen mernek
bizonytalan kimenetelű vitába bocsátkozni egy „kétajtós szekrénynyel.” Az
viszont egyértelműen a figyelmetlenség kategóriájába tartozik, ha valaki az utastérben
felejti aktatáskáját, mobiltelefonját - ezeket egyetlen csúcstechnika sem tudja
megvédelmezni.
Történelmi tapasztalat, hogy bármilyen biztonsági eszközt is alkotnak az emberek értékeik
megóvására, megfelelő nagyságú szellemi és anyagi ráfordítással minden zár
kinyithatóvá válik. Nincs ez másképp az autók esetében sem; a lopás ellen
alkalmazott szerkezetek csak ideig-óráig akadályozzák meg a profikat az eltulajdonításban,
legfőképpen, ha az adott autót valaki „megrendelte”. Az amatőrök ellen elég egy
villogó led, hogy gondolatmenetüket megzavarjuk. A mindennapi gyakorlat az: ha a tolvaj
nem tudja pár perc alatt hatástalanítani a biztonsági védőberendezéseket, odébb áll.
Az ebben az iparágban dolgozók egy bandába tartoznak, mégsem ismerik egymást. A
tippadó, a figyelő, a védőrendszert feltörő, a szállító, az azonosítási jeleket
eltüntető és az értékesítő mind-mind ismeretlen a másik személy számára -
elkerülendő a sorozatlebukás.
Egy Casco-biztosítás megkötésének alapfeltétele, hogy a gépkocsiba szerelt lopásgátló
eszközök - riasztó, indítás- vagy rablásgátló, mechanikus záróeszköz, műholdas
vagy jeladós autókövető - rendelkezzenek MABISZ- (Magyar Biztosítók Szövetsége)
engedéllyel, melynek listája az interneten is megtekinthető. Ezek mellett azonban az
egyedileg kialakított lopásmegelőző rendszerek is, melyekre egyetlen tolvaj sem tud
felkészülni, működhetnek ugyanolyan jó hatásfokkal, mint a minősítettek. Ami ma a
legfejlettebb „high-tech” riasztó, az három év múlva az akkori technikához képest
egy pacsirta-rádió szintjén lesz. Ennyi idő alatt bőven kiismerhető, hogy ez a
szakma nem más, mint a fejlesztőmérnökök és az autótolvajok közötti állandó
versenyfutás. A különféle lopásgátlók bemutatását - beépítési tanácsokkal,
tippekkel és ajánlásokkal - a következő számban folytatjuk.