MÁRER GYÖRGY NEW YORK
Örömkönnyek vagy szégyenpír

Megszületett végre a nagy döntés. Az Amerikai Szenátus hallatta szavát és mindkét vádpontban felmentette Clinton elnököt. Az elsőben, amely hamis tanúzásért vonta volna felelősségre, a szavazatarány 55:45 volt, vagyis 55 szenátor - 45 demokrata és 10 republikánus - nemmel szavazott, míg 45 republikánus igennel, vagyis az elnök tisztségéből történő eltávolítása mellett tört lándzsát. A második vádpontban, amely az igazságszolgáltatás akadályozásáért, illetve félrevezetéséért akarta megfosztani Clintont hivatalától, a szavazatarány 50:50, tehát eldöntetlen volt. Persze hozzá kell tenni: még ha a republikánusoknak sikerült volna is megszerezniük az egyszerű többséget, a végeredmény ugyanez lenne, mivel az elnök hivatalból történő eltávolításához a szenátusban kétharmados többségre, azaz jelen esetben 67 szavazatra lett volna szükség.

Teljes volt a Fehér Ház diadala, hiszen a törvényhozás felsőházában még egyszerű többség sem jött létre az államfő ellen. Jóllehet ő maga a televízióban ország-világ hallatára elismerte, hogy hamisan vallott a vádesküdtszék előtt, a szenátorok valószínűleg valamiféle jelentéktelen gyerekcsínynek, vagy legrosszabb esetben füllentésnek minősítették a dolgot. Tette volna csak ugyanezt egy átlagos amerikai polgár: a törvény szerint hároméves börtönbüntetéssel kellene számolnia. Az elnök ezzel szemben - legalábbis a szenátus meglátása szerint - az „egyenlőbbek” osztályába tartozik, így rá a törvénynek ilyen szigorú ítélete nem vonatkozik.
Clintont a második vádpontban egyenlő arányban ítélték bűnösnek, illetve ártatlannak. Erről is lehetne sokat beszélni, de minek. Az ítélet megszületett, és most mindenki a republikánusokat marasztalja el, amiért állítólag feleslegesen meghurcolták a Fehér Ház lakóját. Az idősebbek még jól emlékeznek arra, amikor Nixon elnöknek le kellett mondania, mivel a demokraták hadjáratot indítottak személye ellen, azonban felettük akkor senki sem tört pálcát.
Nehéz lenne elbírálni, hogy miként vélekednek minderről az amerikaiak. A média szerint az ügy kimenetele megegyezett a nagy többség véleményével. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy létezik Amerikában egy olyan réteg, amelyet a köznyelv „the silent majority”-nek, azaz a hallgatag többségnek nevez. Nehéz kitapogatni ennek a rétegnek a véleményét: egyesek közülük alighanem örömkönnyeket sírnak, míg mások arca szégyenpírban ég. Annyi bizonyos, hogy ideje volt már véget vetni ennek a komédiának, hiszen mindenki jó előre tudta, mi lesz a végeredmény. Elemista gyerekek is bizton megjósolhatták volna, hogy a képviselőház elmarasztalja, míg a szenátus felmenti az elnököt. A többi pedig Clinton lelkiismeretére tartozik.
A Republikánus Párt azonban komoly nehézségekkel küszködik: a többségében liberális amerikai média ugyancsak elveri rajta a port. Az elmúlt hétvégén összeült az úgynevezett Republikánus Vezetőségi Tanács a floridai Miamiban, hogy felbecsülje a jelenleg fennálló helyzetet és új irányvonal kidolgozását kísérelje meg a 2000-es választásokra, illetve azok előkészítésére. A kétnapos összejövetelen a republikánus vezetők szokatlanul nyers szavakkal ecsetelték a helyzetet. Christine Todd Whitman, New Jersey kormányzója kijelentette: „Nehéz idők ezek a republikánusokra. Az az igazság, hogy az amerikaiak közül sokaknak az a benyomásuk: a Republikánus Párt becstelen, bosszúálló és nem szolgálja a közjót. A mi feladatunk most nem az, hogy vitába szálljunk ezekkel a bírálókkal. Tőlünk függ annak meghatározása, hogyan köszörüljük ki a csorbát, és milyen úton haladunk tovább.”
A gyűlésen felszólalt New York állam magyar származású kormányzója, George Pataki is, és többek között kijelentette, hogy a republikánusok akkor tudják a helyes irányba terelni a pártot, ha követik azoknak a kormányzóknak a példáját, akik „ragaszkodnak az olyan republikánus elvekhez, mint például az, hogy bízni kell a népben, az alacsonyabb adókban, a kisebb létszámú kormányban, valamint az egyén és a magánszektor nagyobb mértékű szabadságában.” Ellentétben a többi résztvevő kormányzóval, Pataki nem volt hajlandó újabb megfontolás tárgyává tenni a republikánus kongresszusi vezetők ténykedését, avagy boncolgatni a hivatalfosztási eljárás folyamatát, és hangsúlyozta: túl kellene lépni „a fogcsikorgatás és belső vívódás” időszakán, nem kevésbé a lélektani vizsgálaton. „Nem hiszem, hogy erre szükség lenne” - mondta.
A New York-i kormányzó egyúttal arra is felhasználta a kétnapos találkozót, hogy növelje országos népszerűségét. Magatartása arra engedett következtetni, hogy a jövő évi választásokon versenybe száll a Republikánus Párt elnökjelöltségéért. A választási hadjáratnak szinte korai megnyitója volt, amikor támadást intézett Al Gore alelnök ellen, „liberálisnak” nevezvén a Demokrata Párt elnökjelölt-listájának éllovasát, aki - úgymond - az amúgy is nagy létszámú kormányt még nagyobbá tenné, ha megkapná a lehetőséget.
Pataki a legélesebben bírálta a Clinton-kormányzat közelmúltban tett javaslatait a közoktatás, a szövetségi nyug-díjrendszer és a költségvetési többlet ügyében, majd figyelmeztetett, hogy az alelnök még rosszabb útra fogja téríteni az országot. „Úgy vélem, a rendelkezésre álló adatok arra a következtetésre vezetnek mindannyiunkat, hogy Gore alelnök még liberálisabb, még inkább Washington felé forduló álláspontot venne fel és még fokozottabban hinne Washingtonban, valamint a hozzá tartozó hatalomban, mint valaha” - mondotta a magyar származású kormányzó. Majd hozzáfűzte: „A demokraták filozófiája mindig nagyobb fontosságot tulajdonított Washingtonnak, a magasabb adóknak, és mindig is jobban bízott a kormányban, mint az egyénben.”
Pataki saját államában óriási népszerűségnek örvend, hiszen időtlen idők óta ő az első politikus, aki bizonyítani tudta, hogy nemcsak ígér, de teljesít is: ezért választották meg hatalmas többséggel második hivatali időszakára is. Amint a jelek mutatják, 2000-ben őt is ott láthatjuk majd az elnökjelöltségért pályázók sorában. Egyelőre még nem lehet pontosan meghatározni, kik vesznek majd részt a viadalban. Az ifjabb George Bush már a választási hadjárat megindulása előtt bejelentette, hogy meggondolta a dolgot és nem indul. A jelenlegi helyzet azt mutatja: George Pataki esélyes arra, hogy elnyerje a Republikánus Párt elnökjelöltségét. Persze 2000-ig rengeteg víz folyik majd le mind a Hudson, mind a Potomac folyón...