Vissza a tartalomjegyzékhez

HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Vallási összecsapások Indonéziában

Ismét súlyos összecsapásokra került sor Indonéziában egy keresztény és egy muzulmán falu közösségei között, amelynek során tizenöten meghaltak és legalább negyvenen megsebesültek. Az eset következményeként az indonéz parlament új rendeletet fogadott el, melyben engedélyezi a hadsereg számára a zavargásokban résztvevők azonnali lelövését.

„A rendbontás azután tört ki, hogy a keresztények lakta Kariu falut megtámadták a muszlim Pelauw falu lakói. A helyszínre küldött katonai csapatok a sebesülteket a közeli Saparua szigetére és Ambonba szállították”- jelentette a Reuters hírügynökségnek az eseményről egy helyi újságíró. A zavargások kirobbanásának okait vizsgálgatva azonban máris megkezdődött az egymásra mutogatás: a muszlim vallási közösség tanítóit tömörítő Indonéz Ulema Tanács egyik tagja, Tharmin Ely ugyanis tagadja az újságíró állításának hitelességét. A tizenöt halálos áldozatot követelő felkelés valódi kirobbantóinak kiléte a mai napig sem tisztázott, jóllehet nem a mostani eset volt az első - ez sokkal inkább csak annak az erőszakhullámnak a folytatása, amely tavaly novemberben, a fővárosban, Dzsakarta északi részén a muszlimok és keresztények közti összetűzések gyújtogatásai során tizenhárom halálos áldozatot követelt. A Harukuhoz közeli Ambon-szigeten a vallási ellentétek először idén január tizenkilencedikén robbantak ki, amikor a napokig tartó harcokban Ambon városának nagy részét romba döntötték, és több mint százhatvan embert megöltek. A Dzsakartától 2300 kilométerre fekvő Haruku tartományban a múlt hónap során a vallási ellentétek több mint száz ember életét követelték.
Az indonéz parlament - az esetet kezelendő - új javaslatot fogadott el, melynek értelmében a katonai csapatok rendbontás esetén jogosultak a zavargókat azonnal lelőni a helyszínen. „Támogatjuk a bűnözők és felkelők elleni szigorú akciókat” - nyilatkozta Hari Sabarno, helyettes parlamenti szóvivő. A kormány talán azért is reagált ennyire keményen a hétvégi zavargásokra, mivel azok olyan időszakban történtek, amelyet Indonézia legsúlyosabb gazdasági és politikai válságával lehet jellemezni. A katonaság szintén a nyilvánosság kritikájának állandó kereszttüzében áll, mivel nem képes fenntartani a rendet és a biztonságot.