Az úgynevezett „szélsőségeseket” leghatározottabban Németországban próbálják
visszaszorítani. A nyolcvanas években külön erre született egy alkotmánymódosítás,
mely megtiltja mind a fasiszta eszmék terjesztését, mind az efféle szervezetek bármiféle
tevékenységét. Ehhez képest elég sok fél-legális csoport működik, mint pl. a Német
Anarchista Párt, a Német Szociális Párt, a Ku-Klux-Klan német szárnya, valamint a
neonáci nézeteket valló Manfred Reder vezette Német- Orosz Közös Alapítvány.
Ezekkel a szervezetekkel azonban többnyire csak interneten lehet kapcsolatba lépni;
amennyire lehet, kerülik a nyilvános fellépéseket, éppen a kormány részéről
gyakorolt „nyomás” miatt. Magát Redert is elítélték 13 évre, ebből jó párat
le is ült, míg 1990-ben kegyelmet nem kapott. Németországban három szélsőjobboldali
párt van: a Republikánusok Pártja (REP), a Német Népi Unió (DVU) és a Nemzeti
Demokrata Párt (NPD). Utóbbi kettő hagyományos gyülekezőhelye a náci eszmékkel nyíltan
rokonszenvező bőrfejűeknek, noha a pártok hivatalos ideológiája tagadja a harmadik
birodalom eszmevilágához való kötődést.
A hatóságok legtöbbször engedélyezik megmozdulásaikat, a rendőrség csak erőszak
esetén avatkozik be, illetve akkor, ha a neonáci felvonulók alkotmányellenesnek nyilvánított
jelképeket (horogkeresztet, a náci hadsereg hadilobogóját, hitleri karlendítést) is
megjelenítenek.
Franciaországban jóval elnézőbbek a „radikálisok” iránt. Törvényeik közt nem
találunk ilyesfajta tevékenységeket tiltó rendeleteket, egyet kivéve, ami a fasiszta
szimbólumok használatára vonatkozik. A legismertebb francia szélsőséges szervezet a
Nemzeti Front, melynek vezetője, Jean-Marie Le Pen a legutóbbi választásokon a
szavazatok 15 százalékát szerezte meg. Hamarosan azonban búcsút kellett vennie az
euro-parlamenti bársonyszéktől: beszédeiben túlságosan lelkesen védelmezte Hitlert.
Nagy-Britanniában közel 200 radikálisnak mondható szervezet létezik. Komoly erőt
azonban csak a világszerte ismert Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) képvisel; a többiek,
mint pl. a Nemzeti Front vagy a Brit Nemzeti Párt nem játszanak jelentős szerepet a
politikai életben. A szigetország az utóbbi hónapokban egyébként mentes volt a szélsőjobboldali
tüntetésektől és a bőrfejűek megmozdulásaitól.
Oroszországban a radikálisok feltűnése a 80-as évek közepe táján kezdődött. Az
első fecske a „Pamjaty” (Emlékezet) nevű szervezet volt - ezt követték gyors
egymásutánban a Barkasov nevével fémjelzett Orosz Nemzeti Egység, Orosz Nemzeti Egyház,
Tisztek Egyesülete, Nemzeti Bolsevikok, Kommunista Ifjúsági Szervezet, Forradalmi
Haditanács, skinheadek. Majd mindegyik nevéhez fűződik valami kisebb-nagyobb akció:
emlékműrobbantás, puccs, síremlékgyalázás, feketebőrűek bántalmazása stb.
A hatóság, ha akar, egész jól elbánik velük - egy bizonyos határon belül. A
robbantgatások, ütlegelések és más „akciók” végrehajtóit el lehet kapni, felelősségre
lehet vonni. Azonban a szervezetek létrejöttét nem tudják megakadályozni: hiába
tiltja az Alkotmány a polgárok bárminemű szociális, vallási vagy származási alapon
történő diszkriminációját, ha az alakuló csoport, párt szervezeti szabályzata nem
tartalmaz erről árulkodó kijelentéseket, kénytelenek megadni az engedélyt a bejegyzésre.
Szlovákiában 1995-ben a bőrfejűek úgy öltek meg egy 17 éves roma fiatalt, hogy
benzinnel leöntötték és felgyújtották. A Meciar-kormány csak tíz nappal később
határolódott el a bűntettől. A volt koalícióhoz tartozó nacionalista Szlovák
Nemzeti Párt (SNS) pedig többször érzékeltette a bőrfejűek iránti rokonszenvét. A
skinheadek agresszív fellépése más formát is öltött: Pozsonyban megverték a
rabbit, magyar fiatalokat löktek ki a vonatból, zsidó temetőket rongáltak meg. Az
amerikai külügyminisztérium éves emberi jogi jelentése korábban többször
elmarasztalta Szlovákiát, amiért a fajgyűlölő megnyilvánulások ellen nem lép fel
erélyesebben.
Olaszországban főleg a „naziskin”-nek nevezett fasisztoid bőrfejűek kis csoportjai
jelentenek problémát, akiknek első számú célpontjai a színes bőrű bevándorlók.
Mivel a régi antifasiszta törvény nem volt elegendő a „bőrfejű nácik” elleni
fellépésre, 1993-ban elfogadták az úgynevezett Mancino-rendeletet, amely jelentősen súlyosabbnak
ítélt egy-egy bűncselekményt, ha annak rasszista indítéka volt. (Torinóban 22 évig
terjedő börtönbüntetésre ítélték azokat a fiatalokat, akik belefojtottak a Pó
folyó vizébe egy marokkói bevándorlót származása miatt.)
Létezik egy, a fasiszta jelképek használatát tiltó jogszabály is, de a gyakorlatban
ez nem igazán érvényesült. A háború előtti fasiszta párt újjáélesztésére irányuló
törekvéseket viszont sikerült meghiúsítani az utóbbi évtizedekben.
Lengyelországban törvény tiltja a nyíltan fasiszta, illetve antiszemita nézetek
terjesztését, ám ennek ellenére működnek szélsőséges, neonáci jellegű
csoportosulások. Ezek legismertebbike a Boleslaw Tejkowski vezette Lengyel Nemzeti Közösség
- újabban Nemzeti Újjászületés - nevű párt, amelyet a lengyel sajtó általában
a bőrfejűekkel azonosít.
Legutóbbi emlékezetes megmozdulásuk a tavaly; május elsejei ünnepségek megzavarása
volt, ahol durva kommunistaellenes kijelentések mellett kedvenc jelszavukat népszerűsítették:
Lengyelország a lengyeleké, le a NATO-val és az Európai Unióval! Két éve pedig
azzal kerültek reflektorfénybe, hogy a volt auschwitzi haláltábor területén
tartottak szélsőségesen nacionalista és antiszemita tüntetést.
Csehországban a rendszerváltás óta sok gond és baj van a szélsőséges jobboldali
csoportokkal: lelkükön számos utcai zavargáson és véres incidensen kívül gyilkosságok
is száradnak. Nagy felháborodást váltott ki például az az eset, amikor egy bőrfejű
banda „játékból” nem engedett ki a folyóból egy 17 éves fürdőző cigányt
mindaddig, amíg az a kimerüléstől a vízbe nem fulladt. A bíróság enyhe büntetést
szabott ki a csoport tagjaira, amely miatt a közvélemény élesen bírálta a hatóságok
igen engedékeny viszonyulását a nyilvánvalóan rasszista vagy neofasiszta indítékú
erőszakhoz. Egy szudáni egyetemista meggyilkolása végül általános sokkot okozott,
és látható változás állt be a jobboldali erőszak megítélésében. Milos Zeman
kormányfő azt sem zárja ki, hogy ha folytatódik a jobboldali erőszak, akkor javasolni
fogja a bőrfejűek mozgalmának törvényen kívül helyezését.