SCHMIDT BARNA
Piszkos kincsek

A napokban olyan hírek láttak napvilágot, miszerint Ernst August, Hannover hercege visszaköveteli ősei több millió márkát érő műtárgyait, régiségeit. A blankenburgi kastély 201 festményét és képét, 148 antikvitását és 46 muzeális értékű kályháját szeretné August újra a család tulajdonában tudni. A kártérítési igény kapcsán a német Bild Zeitung azonban az arisztokrata szemére veti, hogy a herceg - aki egyébként két héttel ezelőtt vette feleségül Caroline monacói hercegnőt - vagyona részben olyan vállalatok részvényeiből származik, amelyekben nagyapja a Gestapo segítségével szerzett részesedést a kisemmizett zsidó tulajdonosok helyett.

Caroline monacoi hercegnő férjével, a hannoveri herceggel. Részvényeket gyűjtöttek    Fotó: MTI

A visszakövetelt értékek több mint 50 év óta nincsenek a família birtokában. A második világháború befejezése után a királyi családnak értéktárgyait hátrahagyva kellett menekül-ni Kelet-Németországból. Ernst August nagyapja Alsó-Szászországban kötött ki. Az NDK-s időkben a gazdátlanul maradt értékeket két raktárban és néhány múzeumban helyezték el. A tárgyak nagy része ekkor Szászország-Anhalt tartomány központi művészeti raktárá-ban hevert, valamint a hallei Moritzburgban és egy blankenburgi múzeumban került kiállításra.
A herceg ügyvédjének segítségével nemrég kérelmet adott be az illetékes tartományi hivatalba Halleban. Ebben jelzi igényét - mint jogos tulajdonos - a vagyonra. A most 44 esztendős nemesi sarj korábban már nyújtott be keresetet a bírósághoz a család egykori ingatlanjainak visszaszerzése érdekében is. Ez az ügy már a vége felé közeledik. A szászországi Anhalt tartomány azonban nem akarja harc nélkül kiadni a szóban forgó tárgyakat, hiszen azok számukra is rendkívül értékesek. Az anhalti Kastélyok, Várak és Kertek Alapítvány elnöke szerint a tartományban maradt hagyaték jelentős kultúrtörténeti értékkel bír.
Ernst August esélyei ennek ellenére kezdetben nem tűntek rossznak. Egy 1994-es keltezésű törvénymódosítás lehetővé teszi azoknak a mozgatható értékeknek, ingóságoknak visszaadását magánkézbe, amelyeket 1945 és 1949 között vettek el jogos tulajdonosaiktól. Ennek csupán két feltétele van: a
kérvényező tudja bizonyítani
a családi vagyon létezését,
valamint azt, hogy a tulajdonosok nem lehettek nácik.
A Bild című német napilap szerint azonban a herceg családja a zsidó vagyon elkobzása idején szorosan együttműködött a náci rezsimmel. August nagyapja ugyanis - valószínűleg nem tiszta úton - részesedést szerzett egy 1870-es alapítású müncheni bankban és egy bécsi székhelyű építőipari konszernben. A szóban forgó müncheni bank zsidó származású tulajdonosa, Martin Aufhuser 1939 márciusában a náci terror elől Hollandiába, majd az Egyesült Államokba menekült, ahol koldusként halt meg. Előbb azonban 1938-ban a Gestapo kényszerítésére aláírt egy szerződést, amelynek értelmében kártérítés nélkül lemondott az üzletről, s ugyanakkor az idősebb Ernst August egy betéti társaság kültagjaként belépett a pénzintézetbe. Ez a művelet része volt az 1935-ben hozott ún. „Nürnbergi törvények” gyakorlati megvalósításának, amelynek értelmében a zsidó kézben lévő vállalatokat át kell menteni tiszta árja tulajdonba. A hivatalos náci politika szerint a bankszférát teljesen meg kellett tisztítani a zsidó befolyástól. Hannover hercege az 1980-as évek végén nagyapja bankban szerzett részesedését más befektetésbe csoportosította át. A bécsi üzletbe, a Porr Részvénytársaságba is 1938-ban szállt be a nagypapa, amikor az Anschluss után Ausztriában is megkezdődött a gazdaság „zsidótalanítása”. A Porr cég elnöke és tulajdonosai, egy ember kivételével, izraelita származásuk vagy kapcsolataik miatt mind kiléptek a vállalatból. Az egyetlen megmaradt részvényes bizonyítani tudta árja származását. Ekkor tűnt fel a színen idősebb Ernst August. Az állami tanács tagjaként megkaparintotta a cég alaptőkéjének 42,7 százalékát. A Hannover-ház jelenlegi családfője, ifjabb Ernst August a Porr részvényeket - svájci bankok információi szerint - 1991-92-ben eladta, amiért cserébe hozzávetőleg 100 millió márka bevételhez jutott.
Miután a család sötét múltja kitudódott, a herceg egy agyafúrt trükkel próbálta rávenni a bíróságot értékei visszaadására: állítása szerint nagyapja brit állampolgár volt. Külföldiek vagyonát ugyanis nem lehet kisajátítani, így tehát Caroline hercegnő férjének a családi vagyon visszaadására vonatkozó igényei jogosak lennének. A bíróság most azt vizsgálja, vajon a nemesi előd csakugyan angol volt-e. Történészek egybehangzó véleménye szerint azonban kizárt, hogy a nácik a zsidó vagyon eltulajdonításakor külföldieket is bevontak a piszkos üzletekbe.