SZIKORA MÁRTON
Peking, a porszívó

A világ legnépesebb országa a huszonegyedik századra a világ legütőképesebb hadseregét szeretné magának. A kínai katonai vezetés határozott lépéseket tesz a Népi Felszabadító Hadsereg modernizációjára. A cél: minél hamarabb visszaállítani Kína régi fényét. Amit lehet, megvásárolnak, ami pedig nem eladó, a legváltozatosabb eszközökkel igyekeznek megszerezni. Az ázsiai ország szuperhatalmi törekvéseit az amerikai Time magazin foglalta össze.

Kína az orosz Sz-300 típusú légvédelmi rakétákat is kiszemelte. Birodalmi célok     Fotó: Kommerszant

1991 januárjában az amerikaiak Irak elleni légicsapását élőben közvetítő CNN-adást különös figyelemmel kísérték öt időzónával odébb Pekingben. Az Öböl-háborúban használt taktikai és harcászati fegyverek bevetésének egyik célja - Irak mihamarabbi térdrekényszerítése mellett - az erőfitogtatás volt, amely többek között megmutatta az óriási méretű, ám elmaradott kínai hadsereg korlátait. Az intelligens rakéták használata, a rugalmas irányítás-ellenőrzés mechanizmus és a precíziós támadások sora, úgy tűnik, elkápráztatta a kínai felső vezetést, mivel az Öböl-válságot követően komoly lépéseket tett a Népi Felszabadító Hadsereg (NFH) világszínvonalúvá emelésére. A kínai védelmi minisztériumban ettől kezdve egy új doktrínáról lehetett hallani: a „csúcstechnológia feltételei szerinti korlátozott háború” stratégiájáról. A Kínai Népi Demokratikus Köztársaság ezt követően fokozta anyagi és titkosszolgálati erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban katonai szuperhatalmi státuszra küzdje fel magát.
Washingtonban úgy vélik, hogy valóban van mitől aggódni a hatalmas hadsereg modernizálása láttán. A kínai vezetés minden eszközt bevet, hogy valamiképp behozza lemaradását. Erre utalt a múlt hónapban egy, a Fehér Ház számára összeállított kongresszusi jelentés, amelynek állítása szerint Peking már csaknem két évtizede komoly kémtevékenységet folytat az Egyesült Államokban. A kínos tényekre akkor bukkant rá a fél éve működő kongresszusi bizottság, amikor vizsgálatot folytatott két amerikai repülőgépgyárral kapcsolatban. A Hughes Electronics Corp. és a Loral Space & Communications a vádak szerint olyan tervezéssel kapcsolatos információkat juttatott el Kínának, amelyek segítséget nyújtottak a sikertelen kísérletek miatt megrekedt ballisztikusrakéta-program újraindításához.
A vizsgálatot végző amerikaiak szerint Peking „porszívóként” szippantja fel az összes hírt, amihez csak hozzáférhet. A jelentés azt állítja, hogy a Népi Demokratikus Köztársaság hivatalos kémszervezete, az Államvédelmi Minisztérium, több tucat kormányzati szerven, illetve más külföldiekkel közösen létrehozott vállalaton keresztül gyűjtögette szorgalmasan az amerikai katonai titkokat. A dokumentum azt is kiemeli, hogy a kínaiak előnyben részesítik a humán hírszerzési forrásokat. A kínaiak bárkit felhasználnak, aki elérhető vagy aki kapcsolatokkal rendelkezik, és mindenhol ott vannak - jegyzi meg egy CIA- tiszt. Sokan egyszerű magánemberként érkeznek a „lehetőségek hazájába”, majd beépülnek bizonyos nemzetközi vállalatokba, ahol csak a kedvező pillanatot kell kivárniuk. Az amerikai-kínai kapcsolatokban az utóbbi évtizedekben bekövetkezett enyhülés következtében Pekingnek egyre jobb lehetőségei adódtak az Egyesült Államokban. A nyolcvanas években kínai tudósok amerikai nukleáris laboratóriumokat látogathattak meg, de az ázsiai ország ügynökei azokon a „végkiárusításokon” is feltűntek, ahol „leárazott” amerikai harcigépek cseréltek gazdát. A Hughes és a Loral, amelyek a kínai Long March („Hosszú Menetelés”) nevű rakéták számára készítettek műholdakat, tagadják a vádat, miszerint titkos információkkal segítették volna Pekinget.
Míg a kémkedés vádját Kína „abszurdnak és felelőtlennek tartja”, nem rejti véka alá ügyleteit a legálisnak mondott fegyverpiacon. Az NFH modernizációjához Franciaország, Brazília, Oroszország és Izrael egyaránt hozzájárult, és ezek közül mindegyik „elsőrendű vásárlónak” tartja a kínai partnert - véli a Time magazin. A kínai vezetés amellett, hogy radikális átszervezést hajt végre a hadseregben, tavalyhoz képest 13 százalékkal növelte a hadi kiadásokat. Az NFH-t racionalizálni kívánó kínai kormány 500 ezer főnyi csökkentéssel 2 és fél milliósra „karcsúsította” haderejét, ugyanakkor nagy lendülettel állt neki a nagyrészt elavult katonai technika felújításának. Az utóbbi években Peking három
Kilo-636 típusú támadó tengeralattjárót, két anyahajó-romboló töltetekkel felszerelt Szovremenyi osztályú torpedó-rombolót, illetve 50 darab SZU-27-es vadászgépet vásárolt Oroszországtól. Ezenkívül Kína belekezdett 20 darab új Dongfeng-31 típusú nagy hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus lövedék telepítésébe, amelyek képesek nukleáris töltetet juttatni akár az Egyesült Államok területére is.
A haditechnológiához nem kell más, mint megfelelő mennyiségű kemény valuta és egy új hadászati doktrína. Ez utóbbiért még fizetni sem kell, ellopni viszont nem érdemes. A közös amerikai-orosz csereprogramok azonban alternatív stratégiai gondolkodásmódra serkentették a kínaiakat is. A szovjet fenyegetés idejéből megmaradt „aktív védekezés” taktikája helyett Peking egyre nagyobb hangsúlyt fektet az úgynevezett kombinált fegyveres képzésre. Ez a stratégia összekapcsolja a légi, tengeri és szárazföldi erők tevékenységét, és az így kiképzett hadsereg gördülékenyebben képes támadást intézni egy esetleges célpont ellen. Hogy milyen célpontok jöhetnek szóba? Egyik elképzelhető forgatókönyv például Tajvan lerohanása lehet. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy az új irányvonal teljesen átjárta volna az NFH-t.
A kínai hadseregnek egyelőre még nem volt alkalma oly módon demonstrálni katonai hardver-állományát a világ előtt, hogy az valóban veszélyhelyzetet teremtsen - állítja Bates Gill, az amerikai Brookings Institution egyik elemzője. Más szakértők szerint is az ázsiai országnak legalább harmincéves lemaradása van a katonai felkészültség terén az Egyesült Államokhoz képest. Bár riasztónak tűnhet egy - informatikai rendszerekben, műholdakban kárt okozó - kínai „kibertámadás” lehetősége, ez egyelőre messze áll a realitástól. Az NFH atomtöltetei, amelyek egyébként békeidőben nincsenek a hordozórakétákra szerelve, elsősorban az elrettentést szolgálják. Az NFH stratégiairakéta-ereje még az új Dongfeng rakétákkal együtt is csupán mintegy 6 százaléka az Egyesült Államokénak. Ez azt jelenti, hogy Peking elegendő haderőt tud mozgósítani ahhoz, hogy biztosítsa saját védelmét, de jelenleg nem képes több ezer kilométeres távolságban számottevő erőt demonstrálni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kínai fegyverkezés nem fogja jelentősen megváltoztatni az ázsiai erőegyensúlyt. Kína nem a San Franciscó-i öbölben kívánja az erejét fitogtatni, hanem a dél-kínai tengeren szeretné kiterjeszteni befolyását - véli Ralph Cossa, a honolului székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Csendes-Óceáni Fórumának vezetője. A kínai vezetés törekvése a jelek szerint az, hogy visszaállítsa az ország hagyományos „középső birodalom” státuszát, vagy legalábbis az egyértelmű ázsiai hegemóniát. Ez azonban nézeteltérésekhez vezethet majd az Egyesült Államokkal való viszonyban, amelynek szintén jelentős érdekeltségei vannak a csendes-óceáni térségben. Ez nem feltétlenül jelent háborút, de mindenképpen növeli a feszültséget a Washingtonnal fenntartott kapcsolatokban. Kent Harrington, a CIA volt ázsiai ügyekkel foglalkozó hírszerző tisztje szerint ma még nem lehet eldönteni, hogy melyek lesznek a célpontjai a kínai fegyvereknek. A nyilvánosság azonban - teszi hozzá - segíthet a fenyegetés felismerésében.