SCHMIDT BARNA
Mérlegen az új német kormány

E héten töltötte be századik napját a tavaly októberben a szociáldemokraták (SPD) és a környezetvédők (Bündnis 90/Grünen) koalíciójaként megalakult német kormány, amely vezére, Gerhard Schröder szerint a 16 évi Kohl-éra után „nem akar mindent másként csinálni, de sok mindent jobban”. Az első száz nap mérlegét megvonva a liberális német sajtó kiábrándítónak, míg az ellenzék egyenesen katasztrofálisnak nevezte az új alakulat rajtját. Egyes ellenzéki vezetők „abszolút dilettánsnak” titulálták a piros-zöld koalíciót.

Mint minden kezdet, ez is nehézre sikeredett. A szövetségi köztársaság fennállásának történetében most fordult először elő, hogy az összes minisztert egyszerre mozdították el tisztségéből. Így az új kabinet számára a szokásosnál is több időt vett igénybe az újjászervezés. A szakértők többsége szerint a jelenlegi kormány az ellenzékben eltöltött hosszú idő alatt elfelejtette a „kormányzás művészetét”. Megfigyelők Schröderék szemére vetik, hogy a szociáldemokraták nem elég felkészülten vették át a hatalmat. Sokak szerint hiányoznak azok az operatív koncepciók, amelyek azt hivatottak meghatározni, kinek mikor mi a tennivalója. Intő jel lehet, hogy az utóbbi pár évben ez volt az egyik legnagyobb gyengéje a Helmut Kohl vezette kormánynak is. Schröderék ezt sem másként, sem jobban nem csinálják.
A kancellárnak felróják, hogy gyakran improvizál, átgondolatlan döntéseket hoz, mint például nemrég az atompolitika kérdésében. Hagyta magát beültetni környezetvédelmi minisztere, Jürgen Trittin hintájába: beleegyezett a német atomerőművek rövid időn belüli leállításába. Ezzel igen nagy bajba került, hiszen London mellett nagy európai szövetségese, Párizs sem nézte ezt jó szemmel. Nem is csoda, mivel a német atomhulladék újrafeldolgozásának üzletéből Franciaország és Nagy-Britannia óriási mértékben részesedik. Ezzel Berlin könnyen elveszítheti a két említett ország támogatását az EU-kasszába történő német befizetések csökkentésének ügyében. Ezenkívül az atomerőművek üzemen kívül helyezésével nagy annak a kockázata, hogy az amúgy is nagy munkanélküliséggel küzdő Németországban több tízezer munkahely szűnik meg. Ez a húzás az országot a hagyományos energiahordozóktól való függésbe kényszeríti.
A beígért adóreform - amelyet a kritikusok ironikusan csak reformocskának neveznek - sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bevezetésével egyik társadalmi réteg sem jutott egyről a kettőre. A vállalatok kifogásolják, hogy a jövedelemadó csökkentésének ellentételezéseként a kormány megvonja eddigi kedvezményeiket. Az alacsony keresetű munkavállalók sem jártak jobban. Igaz ugyan, hogy mérséklődött az alsó adósáv kulcsa, viszont az új rendelkezés korábban nem létező tb-járulék fizetésére kötelezte a minimálbérért munkát vállalókat.
Az eddig eltelt száz nap alatt nem aratott túlzott sikert az új kabinet munkahelyteremtő szövetség létrehozására vonatkozó elképzelése sem. A szövetség életre hívásának alapvető célja a munkaadók és a szakszervezetek közelebb hozása, valamint négy esztendő leforgása alatt közel egymillió új munkahely teremtése volt. Csakhogy a szakszervezetek és a munkaadók még a háromoldalú párbeszéd megkezdése előtt egymásnak estek. Az előbbiek abszurd bérkövetelésekkel, az utóbbiak nevetséges bérajánlatokkal rukkoltak elő. A vasas szakszervezet figyelmeztető sztrájkot helyezett kilátásba. Ilyen helyzetben a kormánynak nehéz lesz olyan légkört biztosítani, amely megfelelő alapot adhat a munkahelyteremtő szövetség továbbfejlesztéséhez.
A piros-zöld koalíció következő sebezhető pontjának az állampolgársági törvény módosítására irányuló szándéka tűnik, amelyet a zöldek szakértői kezdeményeztek. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok megreformálásával lehetővé válna az országban élő több millió külföldi számára a német állampolgárság fölvétele úgy, hogy közben megtarthatnák az eredetit is. A konzervatív uniópártok azzal fenyegetőznek, hogy a törvénymódosítás parlamenti megszavazása esetén alkotmánybíróságra viszik az ügyet. Az újítás bevezetését egyébként a német lakosság nagy része szintén ellenzi.
Mindezen hibák, hiányosságok és negatívumok ellenére a kancellár népszerűsége hazájában egyre nő. Egy statisztikai felmérés szerint a megkérdezettek 75 százaléka elégedett az ország vezetőjének eddig mutatott teljesítményével. Sőt, egyes elemzői vélemények szerint voltak Schrödernek jó intézkedései. Rudolf Scharping védelmi, Herta Dubler igazságügy-, valamint Werner Müller gazdasági miniszterek kinevezése például kimondottan jót tett az országnak. A többiek esetében azonban még a körvonalakat sem lehet látni. Meg kell jegyezni továbbá azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az új vezetés abban az időszakban került hatalomra, amikor Németországnak az EU soros elnökeként számos fajsúlyos reform bevezetése fölött kell gyámkodnia. Ez tetemes plusz terhet ró a még „zöldfülű” koalíció vállaira.
A miniszterelnök beszédében mindenesetre beismerte a kezdetben jelentkező kisebb „szakmai baklövéseket”, és rámutatott, hogy hiba volt mindjárt a start után az összes kényes témába belenyúlni. Továbbá az SPD és a zöldek frakcióvezetőivel egyetemben ígéretet tett arra, hogy kormányzási technikájukat a jövőben tökéletesebb szintre fejlesztik. Erre a kancellárnak és népes csapatának még 1360 nap áll rendelkezésre.