HECHS LÁSZLÓ Jeruzsálem
Kéz kezet mos

Három napon át tartott a Tel Aviv-i Peresz Békeközpont igazgatótanácsának konferenciája több mint 150 résztvevővel. A helyszínre a világ minden tájáról érkeztek meghívottak: politikusok (hatalmon lévők és nyugdíjba vonultak egyaránt), üzletemberek, tekintélyes személyiségek, Nobel-díjasok. Így - a teljesség igénye nélkül - Desmond Tutu érsek, Henry Kissinger

Tom Lantos a palesztin törvényhozó testület ülésén. Figyelmeztette Arafatot     Fotó: MTI

volt amerikai külügyminiszter, Aleksander Kwašniewski lengyel elnök, Masahiko Komura japán, Amr Músza egyiptomi külügyminiszter, Moustafa Khalil volt egyiptomi miniszterelnök, Terje Larsen, az oslói egyezmények norvég bábája, F. W. de Klerk, a dél-afrikai apartheid felszámolója, Tom Lantos amerikai-magyar szenátor, Dennis Ross amerikai különmegbízott, Mihail Gorbacsov, a peresztrojka karmestere, Jasszer Arafat testvére, Hasszán herceg, a jordán Hasemita trón várományosának szaktanácsadója, valamint palesztin és jordán miniszterek.
E tekintélyes férfiak egy része ma már persze „fogatlan oroszlán”, ám a meghívottak zömét olyan üzletemberek alkották, akik háromezer dollárt fizettek belépésként abba az izraeli-palesztin alapítványba, amelyet a Peresz Békeközpont kezel. A szervezet céljára rendelt pénzvagyon közös izraeli-palesztin projekteket finanszíroz, amelyek célja munkaalkalmak teremtése a palesztin fiatalok számára, az életszínvonal javítása, az orvosi ellátás biztosítása, s ezekhez a jótékonysági célokhoz bizony sok pénzre van szükség. Három nap alatt 60 millió dollár gyűlt össze a kasszában, és ez mindenképpen a konferencia sikere.
A békeközpont filozófiája Simon Peresz volt miniszterelnök szerint: „Az a palesztin, aki a csúcstechnológiai iparban dolgozik, nem készít bombákat. A kormányok köthetnek egyezményeket, de azok semmit sem érnek pénz, nagyon sok pénz nélkül. Ha az emberek a békeegyezményeket nem képesek lefordítani a szükségletek mind magasabb szinten való kielégítésére, a politikusok nem értek el semmit.” A központ feladata ennek elősegítése. „A másik előny - fejtette ki Peresz - a két nép tagjainak közvetlen érintkezése pozitív célok együttes kifejtése érdekében.”
A palesztinok egy főre eső éves átlagjövedelme ezer dollárt tesz ki. Ugyanez a szám Izraelben 16 ezer dollár. A Békeközpont egyik célkitűzése, hogy e rés szűküljön. Az igaz, hogy ez már 1967-ben megkezdődött az orvosi ellátás megszervezésével, és mintegy tíz egyetem megalapításával, ám a végzősök számára ma még nincs elegendő munkaalkalom. A társadalmi szervezet munkatársai ezen próbálnak segíteni azáltal, hogy közvetítenek izraeli és külföldi vállalatok és a palesztin lehetőségek között, például fióküzemek létesítése terén.
Az izraeli munkavállalás enyhítheti a gondokat, a „határon” megnyitott Karni Ipari Park jó irányban tett helyes lépés, de nem szünteti meg teljesen a bajokat. „A megoldás - nyilatkozza Uri Savír, a központ igazgatója - ipar telepítése a körzetbe.” Az ülésen határozat született egy izraeli-jordán alapítvány létrehozásáról is, amely a -
palesztinokéhoz hasonlóan - jordán projekteket támogatna a zsidó állammal kooperációban. A szomszédos arab állam gazdasági mutatói a békekötést követően - de nem annak köszönhetően - romlottak.
A tanácskozás a második napon újabb szenzációval folytatódott Ramallahban. A palesztin törvényhozó testület ülésén a központ mintegy 150 tagjának részvételével Simon Peresz, a Nobel-békedíj tulajdonosa volt az első izraeli politikus, aki felszólalhatott a palesztinok parlamentjében. „Reméljük, hogy a független palesztin állam megalakul, de - ez közös érdek - a béketárgyalások eredményeképpen, s nem egyoldalú aktussal” - fejtette ki Peresz történelmi jelentőségűnek tekintett beszédében. Kissinger és Tom Lantos is óva intette Jasszer Arafatot a palesztin állam egyoldalú kikiáltásától. Ez - jelentette ki a magyar születésű amerikai szenátor - katasztrófát hozna nemcsak a palesztin népre, de magára az egész térségre nézve is. Arafat a vendégei tiszteletére rendezett fogadáson nem foglalt egyértelműen állást ebben a kérdésben: „Fontos dátum 1999. május 4-e. A palesztin állam kikiáltása még mérlegelés tárgya: ha az izraeliek végrehajtják a Wye-egyezményt, és komoly tárgyalások kezdődnek a végső rendezésről, akkor talán elhalasztható a függetlenségi nyilatkozat. Ám Izrael - szűk belpolitikai indokokra hivatkozva - befagyasztotta a szerződés teljesítését” - válaszolt az újságírók kérdésére Arafat.
Az izraeli miniszterelnök irodája korábban közzétette azoknak a szerződési pontoknak a listáját, amelyeket a mostanában sokat betegeskedő Arafat nem teljesített.
Így nem gyűjtötte be a jogellenesen kinnlevő fegyvereket, nem csökkentette a megengedettre a palesztin rendőrök számát, nem szolgáltatta be a náluk szerződésellenesen rendszeresített fegyvereket, nem tartóztatta le, illetőleg elengedte azokat a gyilkosokat, akiket Izraelben köröznek, folytatódik a háborús uszítás a palesztin kommunikációs eszközökben, nem működik együtt Izraellel a terror elleni küzdelemben, és nem számolja fel a Hamasz és az Iszlám Dzsihád terrorszervezetek infrastruktúráját stb. Az izraeli kötelezettségek teljesítése - a Wye-egyezmény szerint - ezek függvénye. A jeruzsálemi álláspont szerint így nem Izrael, hanem maga Arafat fagyasztotta be az egyezmény végrehajtását.
A találkozó nyújtotta lehetőséget kihasználva Komura japán külügyminiszter előtt Ariel Saron külügyminiszter és Netanjahu is megerősítette, hogy Izrael hajlandó a Wye-egyezmény teljesítésére, amenynyiben Arafat végre elszánja magát, hogy ő is megtegye a rá eső kötelezettségeket.
Netanjahu emellett találkozott még Aleksander Kwašniewski lengyel elnökkel, aki megígérte, hogy törvényhozási úton igyekszik rendezni az Auschwitzban és Birkenauban felállított keresztek miatt Izrael és a római katolikus egyház között támadt egyre súlyosabb nézetkülönbségeket.
A konferencia adta lehetőséget kihasználva Saron Tel Avivban tárgyalt Amr Músza egyiptomi külügyminiszterrel, aki egyiptomi meghívást nyújtott át izraeli kollégájának.
A Peresz Békeközpont évi ülése jelentős sikert könyvelhetett el magának. Előbbre haladtak azon az úton, amit maguk számára jelöltek ki. A palesztin gazdaság talpra állítása a stabil béke záloga. Ez adhat reményt Peresz állításának, hogy ha a palesztinok a „high-tech”-ben dolgoznak, nem gyártanak bombákat. Sokan nem osztják Peresz materialista determinizmusát. Szerintük a gazdaság nem helyettesítheti a béke megvalósítására irányuló határozott politikai akaratot. Ha ez hiányzik Arafaték oldaláról, akkor a gazdaságuk megerősítése visszafelé sülhet el. S akkor a high-tech munkamódszerrel dolgozó palesztin olyan bombát gyárthat a fejlettebb tudással és technikával, amely a béke minden reményét szertefoszlathatja.