KARL PFEIFER
Indulatok a német állampolgárság körül

1998 szeptembere óta szociáldemokraták és zöldek kormányozzák Németországot. Várható volt, hogy egy baloldali kormány meg fogja változtatni az állampolgársági jogot. Az utolsó választásokon vesztes „keresztény” pártok, a CDU és főleg a bajor CSU (UNION) heves kampányba kezdtek e kezdeményezés ellen. Amióta Wolfgang Schäuble, az UNION frakcióvezetője kijelentette, hogy aláírásokat akarnak gyűjteni a reform ellen, heves vita dúl Németországban. Január elején egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a németek 39 százaléka hajlandó csatlakozni az akcióhoz, míg 53 százalékuk ellenzi.

Kubai vendégmunkás a kettős állampolgárságot jelentő útlevelekkel. Helyet keresnek Európában    Fotó: MTI

Németországban ma 7,3 millió külföldi él, ami a lakosság 8,9 százalékát teszi ki. A további bevándorlás és a németekénél magasabb születési arányok miatt 2015-ben már a lakosság 15 százaléka lesz külföldi. A ma 15-24 éves külföldi fiatalok több mint egyharmada már Németországban született (1985-ben ez még csak 11 százalékukról volt elmondható).
A szociáldemokrata-zöld kormány javaslatának középpontjában egy modern állampolgársági jogalkotás áll. E javaslat szerint például külföldi szülők gyermekei a születéskor mindjárt német állampolgárságot kapnak, ha az egyik szülő Németországban született, vagy kiskorúként 14 éves koráig beutazott, és tartózkodási engedélye van. Ellentétben a múlttal, a német állampolgárság megszerzésekor nem kell többé feladni az idegen állampolgárságot. A kormány tervbe vette a helyhatósági szavazójog megadását is a külföldiek részére.
A tartósan Németországban élőket a reform hívei nem véletlenül nevezik bevándorlóknak, és nem külföldieknek, hiszen az utóbbi fogalom kizáró jellegű. A külföldieknek (kivéve az EU-polgárokat) ma még helyhatósági szinten sincs joguk a politikai akaratnyilvánításhoz. Ez pedig szükséges lenne ahhoz, hogy a társadalom ne oszoljon passzív alattvalókra és aktív állampolgárokra.
A „ius soli” elvét (a belföldi születés alapján járó állampolgárságot) és a kettős állampolgárság lehetőségét az UNION politikusainak többsége ellenzi. Wolfgang Zeitelmann bajor CSU-képviselő, a CSU belügyi és jogi bizottságának elnöke olyan javaslatot tett pártja kreuthi értekezletén, amelynek bizonyos részei a szélsőjobboldali DVU, NPD és Republikánus Párt programjaira emlékeztetnek. Az okmány állításai szerint „a paraleltársadalmak társadalmunk megosztásához vezetnek”, ami ellen a CSU ellenállást fog szervezni. A párt véleménye szerint az új rendszer etnikai és politikai konfliktusokat okozna, és „török, valamint arab eredetű szélsőséges iszlám csoportok Németországot bázisként használhatnák, hogy hazájukban iszlám diktatúrákat alapítsanak”, vagy ami még rosszabb, „török vagy iszlám pártok a német parlamentben helyet és hangot kapnának”. A CDU és CSU aláírásgyűjtő akciója a német szélsőjobboldal pártjaiból - mint az várható volt - lelkesedést váltott ki, és azonnal támogatásukról biztosították ezeket a „keresztény” pártokat. Schlierer republikánus vezető szemében a reform „merénylet az államalkotó német nép ellen.” A CSU főnöke, Theo Waigel pontosan ugyanezt a fogalmat használta a Bayernkurierban, a CSU pártlapjában.
1995-ben 71 ezer 981 honosításból 24 ezer 712 személynek megengedték a kettős
állampolgárság megtartását. Egyedül abból, hogy valaki meg akarja tartani előző
állampolgárságát, nem lehet szükségszerűen leszűrni, hogy nem azonosul a német társadalommal. A kettős állampolgárság kérdése természetesen nem problémamentes. De sok külföldi számára az eddigi állampolgárság feladása jogi
és pszichológiai szempontból gondot okozhat. A kettős állampolgárságból következő jogi problémák, amelyek érinthetik az állampolgári kötelességeket is (például a katonai szolgálat), megoldhatók, hiszen erre sok precedens van.
Persze az integráció mind a két féltől jóakaratot követel. A külföldi részére feltételül kell szabni a német nyelv megtanulását, valamint az alkotmány értékeinek és normáinak elfogadását - hangoztatta Schily belügyminiszter. A másik oldalról természetesen el kell fogadni a befogadott polgár kulturális identitását, és nem szabad asszimilációs nyomást gyakorolni rá.
Ha a német kormány el tudja fogadtatni a társadalommal ennek a reformnak az előnyeit, akkor az ellenzéki akciónak nem lesz hatása. A szélsőjobboldal javaslatainak átvétele mindig veszélyt hoz az átvevőkre. Így a CDU Hessen tartományban az 1989-es választásokon megpróbált külföldiellenes jelszavakkal több szavazatot szerezni, és nemcsak hogy nem nyert szavazatokat, hanem vesztett, s így a tartomány székvárosában, Frankfurtban a szélsőjobb vonulhatott be a városházára. Már csak ezért is remélhető, hogy az UNION lemond a parlamenten kívüli akcióról.
Európaiakat nem hagyhat közömbösen, hogy merre fog haladni Németország. Vissza a „völkisch” irányba, vagy pedig elismerve a valóságot, egy modern emberi államforma felé, ahol a lakosok - függetlenül származásuktól - részt vesznek a politikai és társadalmi életben.