Nagy a kísértés némely benzinkutas számára. Ugyanis egy-egy benzinkútnál
naponta több száz vevő megfordul, ezért közülük „elég” egy-kettőt
megkárosítani fizetés-kiegészítésként. Páran meg is teszik. Mind a
Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, mind a kutak üzemeltetői is folyamatosan
találkoznak a nem éppen imázsépítő problémával…
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 1998 első félévében négy alkalommal
ellenőrizte az üzemanyagtöltő-állomásokon forgalomba kerülő gázolaj és
különböző fokozatú motorbenzinek minőségét. A vizsgált esetek tíz
százalékában volt tetten érhető valamilyen szabálysértés, ami elég magas számnak
mondható. Ezt a tényt némiképpen enyhíteni látszik, hogy az eredmények
hatékonyságának növelése érdekében a töltőállomások kiválasztásánál
figyelembe vették a felügyelőségre érkezett panaszbejelentéseket. A vizsgálatokat a
Vám- és Pénzügyőrség, valamint az Országos Mérésügyi Hivatal
Mértékhitelesítő Szolgálat bevonásával végezték. Leggyakrabban az üzemanyag nem
felelt meg a szabvány által előírt követelményeknek. A gázolajból vett minták
között kétszer-háromszor annyi minőséghibás terméket találtak, mint a vizsgált
benzineknél.
A laboratóriumi eredmények birtokában a felügyelet azonnal zároltathatja a
minőséghibás üzemanyagkészletet, ilyen módon akadályozhatja meg annak további
terjesztését. Ritkábban fordul elő, ám mégis találkozhatunk olyan esetekkel, mikor
mérési csalásokat követnek el. Egy zsadányi töltőállomáson „szűk mérés”
került megállapításra, ami azt jelenti, hogy a műszer az engedélyezett
tűréshatárt meghaladó módon kevesebbet mért. A Főfelügyelet tájékoztatása
szerint a fogyasztói panaszok kivizsgálását nagyban megnehezíti, hogy a kifogásolt
üzemanyag megvásárlása és a bejelentés között eltelt idő hossza miatt a
kérdéses termék már nem található meg a forgalomban illetve a bejelentők közül
sokan amikor megtudják, hogy észrevételüket írásban kell közölniük, inkább
elállnak a feljelentéstől. Az is tévedésre adhat okot, hogy a rossz minőségű
benzin gyakran csak sokkal később okoz meghibásodást a járműben.
Mindegyik multinacionális benzinforgalmazó cég és a magyar MOL Rt. is szigorú
ellenőrzési rendszerrel igyekszik kiszűrni a benzinkutasok „csencseléseit”. Gödri
László az OMV Hungary Kft. benzinkúthálózatának értékesítési vezetője elmondta:
mivel a töltőállomások 95 százalékát bérleti rendszerben működtetik, fontos
feladatuk a kiszolgálás ellenőrzése. A benzinkutakat minden hónapban felkeresi a
„titokzatos motoros”, aki pontozza a tisztaságot, a rendezettséget, a betérő
vevővel való bánásmódot, a tisztességes, megbízható kiszolgálást. Az általa
kitöltött tesztlap - amely alapján a pontozás folyik - utolsó kérdése,
szívesen lenne-e itt törzsvásárló. Ezt a fajta ellenőrzési módszert más
kúthálózatok is alkalmazzák. Aki a kutak között egész éven át tartó versenyben
elöl végez, többszázezer forint jutalmat kap, ellenben azzal az üzemeltetővel, aki
rendszeresen hátul végez, szerződést bonthatnak. Szintén szerződésbontásra adhat
okot az OMV Hungary Kft., vagy a töltőállomásra érkező vásárlók megkárosítása
abban az esetben is, ha a visszaélést nem maga az üzemeltető, hanem egyik
alkalmazottja követi el. Leggyakrabban előforduló visszaélések a túlszámlázások,
„kártyalehúzások”, valamint a fent már említett tankolás közbeni, illetve az
olajjal történő visszaélések. Kérdésünkre Gödri úr elmondta, hogy a fogyasztói
panaszokra nagy figyelmet fordítanak, azokat mindig kivizsgálják, és ha valós
sérelem érte a vevőt, a megfelelő módon jogilag orvosolják. A bejelentések
kivizsgálásakor a kifogásolt üzemanyag minőségének ellenőrzését mindig
kívülálló, pártatlan cég végzi.
Mire figyeljünk a tankolásnál?
Minden flakonos árucikk vásárlásakor érdemes figyelni arra, hogy annak
csomagolása eredeti és sértetlen legyen. Viszonylag egyszerű pénzszerzési
módszernek számít, ha az egyszer már eladott termék flakonjába más, olcsóbb szert
töltenek: háromezer forintos olaj helyére ötszáz forintosat, az injektortisztító
vagy ólompótló adalék helyére benzint, stb. Egyébként ezeket a trükköket
többségében csak éjszaka lehet alkalmazni, amikor egy-két ember van műszakban, és
meg tudják beszélni, hogy melyik eladás ne kerüljön beütésre a kasszában. A
nappali, nagyobb létszámú műszakok alatt ez túlságosan kockázatos lenne.
Valamivel nehezebb összjátékot kíván a kutas és a kasszás között, ha azt
kívánják elérni, hogy a vásárló több üzemanyagot fizessen, mint amennyit kap.
Annál is inkább bonyolult ez a feladat, mert majd’ mindenhol számítógép rögzíti
az eladásokat és nyomtatja a blokkot, számlát. Mégis: ha valaki kisebb összegért
tankol, de nem kéri el a blokkot, a kutas - tegyük fel - nem teszi vissza helyére a
pisztolyt. Így nem nulláz a számláló, a számítógéphez pedig nem jut információ.
(Mintha csak leállna a töltés egy pillanatra.) A következő vásárló - ha
ugyanolyan üzemanyagot rendel - még egyszer kifizeti az előző vásárlást, a
blokkján viszont csak egy tétel szerepel, ami pontosan arról az összegről szól,
amiért ő vásárolni akart. Ennél sokkal egyszerűbb, ha az áldozat bemegy a shopba, s
eközben a kutas a tankolás egy részét saját, kéznél levő kis kannájába
bonyolítja le. Ezen módszereknek papíron semmilyen nyoma sincsen, esetleg az autó
gyanúsan megnövekedett fogyasztása árulkodik róluk.
Leginkább azok - a benzinkutas társadalom töredékét képezők - alkalmazhatják,
akik elhitték a mendemondákat a kutasok csillagos egekig emelkedő fizetéséről és
ezért választották ezt a szakmát.
(Volt benzinkutasok „vallomásai” nyomán)