Hetek - III. évfolyam, 2. szám, 1999. január 16

Kurd felkelők harcolnak népük autonómiájáért Szaddam Huszein központi hatalma ellen. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1958 óta folyik a polgárháború. A világon összesen hárommillió kurd él elszórtan, saját hazával nem rendelkeznek. Túlnyomó részük Törökországban, Iránban, Szíriában és Irakban telepedett le. A kurdok a köztudattal ellentétben nem arabok, hanem a perzsák rokonai. Önálló nyelvük a kurd. A Szaddam ellen háborúzó partizánok között van Ali Jalal Kader is. Tizenhét éves, komoly fegyverforgató. Családjában hagyománnyá vált a harc, apja és nagyapja is a kurd autonómiáért küzdött.
Egy fagyos hajnalon a hegyek között készülnek bevetésre, amikor bombatalálat éri a tábort. Ali megsebesül. Mivel a helyszínen rossz az ellátás, Szíriába viszik gyógykezelésre. A szilánk okozta sebek ugyan gyógyulni kezdenek, jobb fülére viszont megsüketül. Nincs értelme továbbra is Szíriában maradnia, az Irakba való visszatérés viszont életveszélyes a számára. Ekkor egy jó lehetőség kínálkozik: az Unesco segítségével Ali és néhány társa a távoli Magyarországra utazik. A fiatalember az orosházi mezőgazdasági szakközépiskolába kerül, állattenyésztést tanul, gyógykezelésre jár. 1984-et írunk, Ali azt reméli, hogy Szaddam rendszere néhány év múlva megbukik, s ő visszatérhet hazájába.

Irak immár ötödik éve háborúzik Iránnal, de az ország életszínvonala még mindig jó. Persze nem olyan, mint 1982-ben, amikor egy iraki dínár több mint három amerikai dollárt ért, és az a mondás járta, hogy Irakban még egy szamár is meggazdagszik, ha dolgozni kezd. Nincs munkanélküliség, a nép jól él. Az ország a második legnagyobb olajtermelő a Közel-Keleten. Politikai berendezkedése diktatúra, hasonlóan a térség többi államához, Izraelt leszámítva. Szaddam 1979 óta van hatalmon, puccsal megdöntött sógorát követi az elnöki székben. Az Irán elleni háborút azért robbantotta ki, hogy visszaszerezze a Perzsa-öböl azon részét, amelyet korábban átadtak Iránnak. Irak persze nem önzetlenül mondott le saját fennhatóságáról, az iráni sah cserébe beszüntette az iraki kurdok támogatását, ami nagyon is hozzájárult a kurd forradalom 1975-ös bukásához.
Mohamed Mahmud Hasszán Bagdadban él. A hétmilliós világváros még nem érzékeli a háború okozta romlást, a mesés olajkészletekkel rendelkező Irak jól táplálja fővárosát. Mohamed egy klímaberendezéseket gyártó cég munkatársa. Jól megy a cégnek, hiszen a Közel-Keleten nehéz elviselni az életet légkondícionálás nélkül. A nyári hónapokban a hőmérséklet a negyvenöt fokot is elérheti. Árnyékban. A jól szituált Mohamed európai körutazásra indul, s Magyarországot annyira megkedveli, hogy a következő években többször visszatér. Amikor 1990-ben kitör a Kuvait elleni háború, úgy dönt, hogy hazánkban várja ki a vihar eloszlását.

A helyi bútorüzemben külföldiek is dolgoznak, többek között a huszonöt éves Ali Jalal Kader és a huszonhét éves Mohamed Mahmud Haszszán. Bár honfitársak, hazájuktól többezer kilométernyire ismerik meg egymást. Hamar összebarátkoznak, nem számít, hogy Ali kurd, Mohamed arab, az sem számít, hogy az iraki-kurd háborúban egymás ellenségei voltak. Tisztázzák, hogy Ali nem az arab nép ellen fogott fegyvert, hanem a kurd autonómia kivívásáért, Mohamedet pedig nem érdekli a politika, ő csak nyugodtan szeretne élni. Azért választották Magyarországot második hazájuknak, mert véleményük szerint a magyarok éppoly barátságosak és vendégszeretők, mint a keleti népek. Mióta itt élnek, külföldi származásuk miatt soha semmilyen problémájuk nem akadt. Mindketten magyar lányt vesznek feleségül, nyelvi nehézségeik nincsenek, az évek során kitűnően megtanultak magyarul. Két év szegedi tartózkodás után a fővárosba költöznek, ahol Mohamed bácsikája élelmiszerboltot vezet. Beállnak hozzá eladónak, s lassanként elsajátítják a szakmát. Úgy tűnik, hosszabb távra kell itt berendezkedniük, mert a Kuvait lerohanásáért meghirdetett nemzetközi embargó egyre rosszabb helyzetbe sodorja Irakot.

Két fiatalemberrel beszélgetünk egy budai kisvendéglőben. Mindketten családosak, kilenc és egyéves gyermekek apukái. Élelmiszerkereskedelemmel foglalkoznak, négy éve indított közös vállalkozásuk a Zuzu ABC, a Szilágyi Erzsébet fasoron. Mohamed és Ali - hiszen róluk van szó - hosszú évek óta élnek Magyarországon. Bár időnként úrrá lesz rajtuk a honvágy, jól érzik itt magukat. Egy problémájuk van, nevezetesen az, hogy „a bénz kevés, a redzsi viszont mágás”. Egybehangzóan állítják: annyi munkával - tizenhárom-tizennégy óra naponta - , amennyit kis üzletükben dolgoznak, Irakban már milliárdossá váltak volna. Persze csak békeidőben. Azonban éppen a háborúk miatt maradtak itt, magyar földön. Ali politikai menekült, s mint a fennálló iraki rendszer egykori ellenségének, nem ajánlatos hazatérnie. Pontosabban életveszélyes, hiszen feketelistára tették. Mohamed mehetne, de jelenleg semmi kedve. Iraki rokonaitól folyamatosan értesül az ottani helyzetről, így azt is tudja, a kilencedik éve tartó ENSZ-embargó teljesen tönkretette az országot. Egy amerikai dollár ezernyolcszáz iraki dinárt ér, nincs élelem, nincs gyógyszer, az ivóvíz szennyezett, naponta mindössze öt órán át működik az áramszolgáltatás. 1991 óta egymillió gyermek halt meg Irakban...
Visszatérve Budapesthez elmondhatjuk, hogy a környékbeliek hamar megkedvelték a Zuzu ABC-t. A tulajdonosok szinte minden vevőjükkel tegeződnek, sokukat név szerint ismerik, és a vásárlók is Alinak, Mohának szólítják őket. Alkudni is lehet náluk, sőt a megbízható kuncsaftok monetáris problémák esetén hitelbe vásárolhatnak.
Moha felesége tanárnő, kisfiuk kilenc éves. A lánykérés könnyen ment, a szülők hamar megkedvelték a fiatalembert. Moha fia a Ziad névre hallgat, beceneve Zuzu, innen az üzlet neve.
Moha és Ali Irakról beszélgetve első helyen említik az arabokra jellemző családcentrikusságot. A hét-nyolc gyermekes házaspár átlagosnak számít hazájukban, de nem ritka a tucatnyi utódot nevelő család sem. Ali is tizenegy gyermekes családból származik. Sok helyen három generáció él egy fedél alatt, a családfő tisztét az apa viseli, nem a nagyszülők. Ők leginkább a feleség válláról próbálják levenni a háztartás terheit, és finoman unszolják a fiatalokat a gyermekvállalásra. Irakban a válások száma jóval alacsonyabb, mint Magyarországon, a férfiak szigorúan fogják asszonyaikat. Az irakiak kedvelt programja a vendégeskedés. A családját elhanyagoló férfinak nem sok becsülete van, mondja Ali.
Irakban a lakosság nagy része mohamedán, de Mohához hasonlóan nem mindenki gyakorolja aktívan vallását. Ő például sokszor a kötelezően előírt pénteki mecset-látogatást is elmulasztotta, noha a Korán alapján akár ötször is mehetett volna naponta. Irakban mindenki abban hisz, amiben akar, három millióan például keresztények. Nincs vallásüldözés, állítja Moha. A muzulmán hitoktatáson mindenesetre kötelező résztvenni az iskolásoknak. Ramadankor, az évente tartott böjti hónapban, szigorú rendelkezések lépnek érvénybe. Napkeltétől napnyugtáig nyilvános helyen tilos enni, inni, szórakozni, dohányozni. Az éttermek zárva tartanak. Aki megszegi a szabályt - például üdítőitalt fogyaszt az utcán -, azt letartóztathatják, és a böjt végéig rács mögött tarthatják. Saját lakásában persze mindenki azt csinál, amit jónak lát, lényeg, hogy ne sértse a vallásos érzületet. A Ramadán kezdete minden évben tíz nappal eltolódik az előző évihez képest, idén éppen most tartják.

Medina, 625 körül

Mohamed próféta arra buzdítja frissen alapított vallása követőit, hogy fejenként négy nőt vegyenek feleségül, így segítsék elő a muzulmánok számának növekedését, hitük gyors elterjedését. Ez a vallási szabály a mai napig életben van, a világi törvények ugyanakkor tiltják a többnejűséget Irakban, ezért ez a gyakorlatban nem is létezik - siet leszögezni Moha.
Még olyan irakit sem ismer, akinek két felesége volna, pláne négy. Éppen elég egy feleség, zárja le a témát, ugyanakkor kéri, ezúton is tudassuk a világgal, hogy az arab nők állatokra való elcseréléséről szóló mendemondák nem igazak. Talán onnan származnak ezek a tévinformációk, hogy a pénz használata előtti időkben a házasulandó fiatalemberek állataik számával fejezték ki vagyonuk nagyságát. Az állatokat azonban nem kellett odaadni a lányért cserébe, hanem éppen azok tartása biztosította a megélhetést az ifjú pár számára - ad ízelítőt történelmi jártasságából Moha.
Beszélgetésünk végén Ali és Moha közeli terveiről megtudjuk, hogy mindketten szeretnék megkapni a magyar állampolgárságot. Bár hosszú évek óta élnek itt, magyar feleségük és gyermekük van, a magyar államnak fizetnek adót, állampolgárság iránti kérelmük eddig elutasításra talált. Legközelebb talán sikerül, mondja Ali, és addig is tanulmányozza hazánk történelmét.