Hetek - III. évfolyam, 2. szám, 1999. január 16

Immár hatszáz éve együtt élünk egy mindenképpen különleges néppel, amely a hoszszú évszázadok ellenére is megőrizte másságát, s amelyet a hosszú együttlét ellenére sem sikerült igazán megismernünk. Őshazája a messzi India, és talán a mai napig sem tudott igazi, békés otthonra lelni Magyarországon, de Európa más részén sem. Pedig a magyar romák Magyarországot tekintik hazájuknak, s bár évszázados diszkriminációban és üldöztetésben volt részük, számos esetben szolgáltak bűnbakul, ők mégis azt mondják: „Nincs itt fűszál, fa, de talán egy szál virág sem, melyben ennek a népcsoportnak a hamvait ne lehetne megtalálni… Nekünk magyarországi romáknak nincs más hazánk, csak ez, (...) mert része vagyunk e nemzetnek, mint erdőnek a szélső fa. Adassék meg hát nekünk is, hogy szülőföldünket hazánknak mondjuk. Mert nem kivenni akarjuk belőle a részünket, hanem hozzátenni önmagunkat.” (Lakatos Menyhért, roma író.)

A Néprajzi Múzeumban január végéig megtekinthető Romák Közép- és Kelet-Európában című kiállítás is méltó bizonyítéka annak, hogy a közel félmilliós magyar cigányságnak olyan kulturális, művészeti értékei és hagyományai vannak, amelyeket kutatni és ápolni érdemes, sőt szükséges, s amelyek nélkül a magyar kultúra és művészet szegényebb lenne. Az 1300 négyzetméternyi területen számos fotó, grafika, festmény és plakát, különleges stílusú bútor, használati és dísztárgy, gobelin, illetve több egyedülálló technikával készült képzőművészeti alkotás tekinthető meg. Ezek a tárgyak egy különleges, a magyar kultúrától és művészettől, annak szokás- és hitvilágától merőben eltérő, mégis sok vonatkozásában ismerős világba kalauzolják a látogatót. S hogy mi mindent nyújt ez a gyűjtemény azok számára, akik a Néprajzi Múzeumba látogatva akár csak egy órát is áldoznak erre szabadidejükből? Olyan alkotásokkal ismerkedhetnek meg, amelyeknek ihletője a cigányság, az egzotikus külső, a sajátos roma egyéniség, az egyedi humor vagy éppen a sanyarú sors. Bepillantást nyerhetnek a különböző időszakokban (vándorlás, letelepedés) élő cigányok otthonába, életkörülményeibe és mindennapjaiba, megismerhetik használati és munkaeszközeiket, beleértve a teknővájáshoz, kosárfonáshoz, kolompkészítéshez alkalmazott eszközöktől kezdve a cigányok által a mai napig is gyakorolt, és rájuk legjellemzőbbnek tartott mesterségek közé tartozó varázslás, jóslás és állatidomítás eszközeit is.
A látványosságok megtekintése mellett számos érdekességet tudhatunk meg a cigányságról. Igaz történetek, érdekes leírások segítségével válik még teljesebbé annak a gyűjteménynek csupán a töredéke, amelyet abban a reményben archiváltak gyűjtők és muzeológusok, hogy majd egyszer egy roma múzeum jeles darabjaiként kerülnek kiállításra. Megtudhatjuk például, hogy a litvániai Smorgonie-ben a XVIII. század végéig létezett egy úgynevezett Medve Akadémia - medveidomító iskola -, melyet a Radziwill herceg birtokán élő cigányok vezettek. Ízelítőt kapunk a cigány-holocaust borzalmaiból, zsidó túlélők beszámolói alapján megtudhatjuk, hogy Auschwitz egyik barakkjából még 1943 telén is cigány muzsikaszó hallatszott ki. Egyebek mellett elolvashatjuk, hogy mi volt az oka a vándorló életmódot folytató cigányok 1945 utáni tömeges letelepedésének. A kiállítás sokszínűségétől természetesen nem maradhat el - mint ahogy maguktól a romáktól sem - a humor: a harmincas évek politikai vicclapjából, a Borsszem Jankóból válogatott karikatúrákon, vicceken is derülhet a látogató. A múlt számos érdekessége mellett a jelen is sok vonatkozásban helyet kap - természetesen a teljesség igénye nélkül. Betekintést nyerhetünk például a pécsi Gandhi Gimnázium és Kollégium, Magyarország első érettségit adó, roma nemzetiségi intézményének életébe és munkájába, a cigányság jelenkori problémáiba, nehézségeivel való küzdelmébe. S hogy kik azok, akik napjainkban is azon munkálkodnak, hogy kultúránkhoz „hozzátegyék saját részüket, önmagukat”? Kortárs cigány művészek (muzsikusok, festők, szobrászok, írók, költők, műfordítók, fafaragók, színművészek) fotóinak sora jelzi, hogy a magyarországi romák századunk végén is képesek maradandó értékeket alkotni.