Az Egyiptom hercege című rajzfilmmel kapcsolatos cikkeink élénk visszhangot
váltottak ki. Ezek közül két levelet közlünk, melyeket nagy terjedelmük miatt
sajnos kénytelenek voltunk erőteljesen lerövidíteni.
Tisztelt Szerkesztőség!
Figyelemfelkeltő és érdekes cikkeket olvastam a Hetekben az Egyiptom hercege című
filmmel kapcsolatban. A jól beharangozott filmet így én is megnéztem. Az
ószövetségi történetet ismerve nagy várakozással mentem el a moziba, a filmet
látva mégis csalódottan távoztam.
Ahhoz képest (vagy éppen azért?), hogy Katzenberg több száz vallási szakértővel,
tudóssal egyeztetett a hitelesség kedvéért, és sűrűn olvasta a Bibliát a témával
kapcsolatban, többet vártam, mint amit láttam. Szerintem a látványtechnika kiváló,
de a film tartalma alulmúlja az ószövetségi történet igazi erejét, hatását. Azzal
a mondattal, amit a legutóbbi cikkben (Biblikus fundamentalizmus Hollywoodban?) olvastam,
hogy „mindenesetre valamennyi lényeges ponton hűen követi a film a bibliai
történetet” - nem értek egyet.
Bár a film elején a felirat megnyugtató jellegű, mégis az eltérések számomra nem
„néhány” és nem jelentéktelenek. Gondolok itt például a fáraó fiára, aki a
filmben szinte felmenti Mózest gyilkos tettének felelőssége alól. Sőt, ez a jelenet
úgy van beállítva (humánus alapon?), mintha Mózes véletlenül lökte volna meg az
egyiptomit. Eredetiben titokban ölt, homokkal fedte be áldozatát, és másnap is
visszament igazságot tenni, mivel nem gondolta volna, hogy bárki is láthatta őt. Ami a
konfliktushelyzeteket illeti, valóban sikerült azokat áthidalni ilyen módon.
Nagyon megdöbbentem, hogy a főszereplők karaktere és funkciója is eltért a
Szentírástól. Számomra teljesen kifacsart módon lett ábrázolva Cippóra, mint egy
„érzéki vadmacska”, aki szuper akcióival mellesleg lehetne a XX. század
„superwoman”-je is. Ehhez képest ő egy pusztában élő (istenfélő) pásztorlány
volt, de Mózesnek így is tetszett.
Az is biztos, hogy nem Cippórával lépett Mózes a Fáraó elé, hanem Áronnal. A
VAGYOK, AKI VAGYOK Mózest csodatevő erővel ruházta fel, Áront pedig az Ő
„szájával”, hogy hirdesse Isten szavait.
Áronban inkább egy ügyefogyott, félénk, szerencsétlenkedő rabszolgát láttam.
Eredetiben pedig Isten pontosan kiküldte Áront Mózes elé a pusztába, és Mózes már
ott mindenről tájékoztatta Áront, aki követte is őt. Miért kellett Cippórát
betenni Áron helyére? Talán helyettesítette őt?
Azután itt van a számomra központi értékű tíz csapás ábrázolása. Ezt a
lényeges részt (kivéve az első és tizedik csapást) pár másodperc alatt
lepergették előttünk, így erejét vesztve összemosódott, eltörpült. Sajnálom,
hogy ez nem akkora hangsúllyal jött ki a filmvászonról, pedig ez igazán látványos
is lehetett volna.
Maradok hű olvasójuk,
tisztelettel: N.E.
Mózes vagy Egyiptom hercege ?
A Hetek két számban is foglalkozott az Egyiptom hercege c. rajzfilmmel. Az első cikk
még a film bemutatása előtt íródott a Time magazin hírei alapján, a második
azonban már nyilvánvalóan a bemutatását követően került a lapba. Az egyik producer
- írják - „sűrűn olvasott fel a Bibliából”, „közel hétszáz egyházi
vezetővel, vallási szakértővel és tudóssal egyeztetett a hitelesség kedvéért”.
Továbbá „mivel a Szentírás része, ezért nem mindegy, hogy mit hagy ki, tesz hozzá
vagy másít meg rajta az ember”, „a megfilmesített sztori mindenesetre valamennyi
lényeges ponton hűen követi a bibliai történetet”, és további pozitív és
meggyőző sorok arról, hogy ez bibliai szempontból is egy nagyon jó mű. De mit
látunk, ha bemegyünk a moziba?
Mielőtt elkezdődik a film, valóban megjelenik egy olyan tartalmú felirat, hogy „az
Exodus hiteles története az Ószövetségben olvasható”. Ezt követően azonban a
cikkek alapján várt lényegtelen eltérések mellett a következő lényeges(ebb)
különbségek fedezhetők fel:
1) Mózes: abszolút erőtlen személyiség, aki semmit nem öregszik. Mivel a fáraó
felesége találja meg a filmben (a Bibliában a lánya találta meg), így együtt
növekszik fel a fáraó fiával, akihez a későbbiekben is - a negyven éves pusztai
élet után is (aminek nyoma sincs a filmben) - szoros testvéri (érzelmi) szálak
fűzik. Mózes meglehetősen depressziós személyként van feltüntetve, aki állandóan
azon rágódik, hogy tudná az öreg fáraó fiával barátságát megőrizni, miközben
népét ki kell vezetnie Egyiptomból.
2) Áron: egy háttérfigura. Szerepe a filmben arra korlátozódik, hogy megpróbálja
visszatartani húgát, nehogy felébressze Egyiptom hercegét arra a tudatra, hogy
valójában kicsoda is ő. Áron valóságos szerepét a Biblia úgy írja le, hogy ő
volt Mózes „szája”, mert Mózes annyira alkalmatlannak tartotta magát az
ékesszólásra. Áron a Bibliában együtt ment Mózessel (tehát Mózes nem a
feleségével ment) a Fáraóhoz minden alkalommal, amikor csapások által megítélte
Isten Egyiptomot.
3) Isten megjelenése és csapásai: Isten nem „csak úgy” jelent meg Mózesnek
(Biblia), hanem mert Izrael fiai imádkoztak Hozzá. A csapások úgy tűnik, mintha
Mózes botjának a hatására történnének. A Bibliában ezzel szemben még a vessző is
Áron kezében volt. Mózes sokszor könyörög a fáraónak, hogy engedje el a népet, de
nem látjuk, hogy az Úr által felruházva, erőteljesen, hatalommal szólna hozzá. A
csapások igen elnagyoltak, főleg a harmadik csapástól már csak villanásszerűen
ábrázolták őket.
4) Kivonulás és átkelés a tengeren: Mózesék nem lettek ekkor sem magukra hagyva,
hanem az Úr járt előttük nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban (erre sem
így emlékszem a filmből).
A fentieket csak a teljesség igénye nélkül emeltem ki részletesebben. Az valóban
elismerésre méltó pozitív változás, hogy a filmipar ilyen téma felé nyúl, mégis
úgy gondolom, ezt nagyobb odafigyeléssel kellene tenniük.
További sikeres HETEK-et !
Holczer
Teológia és művészet vitája
A vitatott kérdés kulcsa talán akörül van, hogy mit tartunk „lényeges pontnak”,
tudniillik azt a cikkbeli kifogásolt mondatot illetően, hogy „a megfilmesített sztori
mindenesetre valamennyi lényeges ponton hűen követi a bibliai történetet”. Természetesen
teológiai szempontból a bibliai szöveg minden szava abszolút lényeges és
elhanyagolhatatlan. Művészeti, esztétikai szempontból azonban nem: az alkotónak
mindenkor joga a történetet aktualizálni, átcsoportosítani, megváltoztatni vagy
nagyobb történelmi távlatokba helyezni stb., hogy ezáltal átadhassa konkrét, aktuális
üzenetét a nézőnek. Véleményem szerint a film elején megjelenő felirat e
tekintetben korrekt. Művészeti szempontból - tehát (egy filmről lévén szó, nem
bibliafordításról) nem teológiai szempontból - a kérdés az, hogy az eredeti történet
alapvető („lényeges”) üzenetét - nem próbálom ezt most megfogalmazni - közvetíti-e
a film, vagy valami attól eltérőt. Megítélésünk szerint ebben az alkotók hűségesek
voltak az eredeti tartalomhoz, sőt azt korunk világnézeti beállítottságához képest
rendkívül jól sikerült átadniuk a mai embernek, és főként gyermekeknek. És ez az,
amiben a film radikálisan újat és jót hozott az amerikai rajzfilmiparban, sőt a világ
filmgyártásában is. Úgy tűnik, számos kritikus a régebbi Tízparancsolat című
filmet kéri számon e mostanin - holott az ennél alapvetőbb kérdésekben is eltért
a Szentírástól.
A film rendezője a Time magazinnak adott interjújában elmondta: annak érdekében, hogy
88 percbe sűríthessék a több évtizeden átívelő történetet, szerkeszteniük
kellett az eredeti bibliai szöveget. Éppen ezért szerepel a film elején a mondat, hogy
“Az Exodus hiteles története az Ószövetségben olvasható“. Katzenberg az interjú
során azt is megjegyezte, hogy a teológus szakértőkkel történt konzultációi nyomán
rá kellett döbbennie arra, hogy „mindenki született filmkritikus”. Az egyik idős
teológusnak a megrajzolt figurák nem tetszettek, egy rabbinikus tudós pedig az ellen
tiltakozott, hogy a Biblia szerint 80 évesen a pusztából visszatérő Mózes miért
olyan fiatal a filmben...
Az alkotói szabadsággal amúgy magukat fundamentalistának tartó keresztény filmrendezők
is bátran élnek. Egy mostanában buzgón hirdetett „lenyűgöző dráma” a legolcsóbb
szappanoperák stílusában, ám azoknál lényegesen primitívebb szakmai színvonalon
zanzásítja a Jelenések könyvének néhány önkényesen kiragadott részletét.
Elgondolkoztató, hogy a Biblia tekintélyét lejárató keresztény fércmű a reklám
szerint „minden idők legnézettebb keresztény filmje”, míg Spielbergék ehhez képest
ultraortodox Mózes-filmjét sokan épp ebből a körből bírálják pontatlanságai
miatt...
A Szerkesztőség