Egész Olaszországot megdöbbentette a Padova melletti Este városában történt bűncselekmény.
A 8 éves Beatrice vadonatúj babájával a kezében elbúcsúzott szüleitől, hogy átmenjen
a szomszédba a barátnőjéhez játszani. Azonban egyedül játszótársa 16 éves bátyját
találta otthon, aki szokásához híven a számítógépével volt elfoglalva. A kislány
néhány csípős megjegyzést tett az életkorát meghazudtolóan erős fizikumú
Alessandróra és a gyilkolós játékra, amelyben el volt merülve, mire az néhány ütés
után megfojtotta Beatricét. Ezek után egy profi bérgyilkos rutinjával egy szemeteszsákba
rejtette a holttestet, amit a ház előtti kukában helyezett el. A kislány szülei egy
idő után riasztották a rendőrséget, akik megkezdték a keresést, amelyben maga
Alessandro is részt vett, azt állítva, hogy Beatrice ugyan járt náluk, de látva,
hogy barátnője nincs otthon, azonnal elment. Először Alessandro apja fogott gyanút a
fiú ellentmondásos viselkedése és válaszai alapján.
A fiatalkorúak trevisói börtönében Alessandro így vallott ügyvédjének: „Mintha
egy szörnyű álom lett volna. Tudom, hogy megöltem a kislányt, nagy fájdalmat okozva
neki, a családjának és az én szüleimnek is. De nem tudom, miért tettem, arra sem emlékszem,
mikor történt. Akkor eszméltem föl, mikor már nem lélegzett”. A fiú egyébként
mindent bevallott: „Mindent elmondok, de nem akarom látni aput és anyut. És Beatrice
szüleit sem.”
Az egyébként igen jó barátságban lévő két család óriási megdöbbenéssel
fogadta az eseményeket: egyikük sem feltételezett ilyesmit Alessandróról. A fiú
pszichológusa, aki kissé visszamaradott mentális állapota miatt hetente járt hozzá,
sem tud magyarázatot adni az eseményekre. Ellentétben Vittorino Andreoli veronai
pszichiáterrel, aki szerint egyértelműen a gyilkos computeres játékok tehetők felelőssé,
amelyekben a gyermekek 5 perc alatt gyakran kilencszázszor is klikkelnek az egérrel
gyilkolás céljából. Az orvos szerint a gyilkosságban nem harag vagy más erős érzelmek
játszották a főszerepet, hanem az egyszerű automatizmus.