A kínai közember számára az elmúlt időszak politikai atmoszférája annyiban
jelent többet, mint ahogy a tavasz több a télnél. A zord és csendes időszak után (Kínában
korábban elképzelhetetlen) reformmozgalmak eseményei színesítik a mindennapokat.
Pekingben szabadon megvásárolható He Qinglan nagy népszerűségnek örvendő új könyve,
„A modernizáció csapdája”, amely az elmúlt 20 év kínai reformjainak kritikája.
A televízióban „Fókusz” címmel indult vitaműsorban egy gombatermelő üzem okozta
környezetszenynyezésről rántották le a leplet. „Hogyan történhetett ez meg?”-
kérdezte a műsorvezető. „Hiszen sok ember tudott róla, mégsem tett ellene senki
sem.”
A látszólagos szólásszabadság ellenére azonban Kínában az elnyomás jeges szele
fúj - írja a US News & World Report című hetilap. Az elmúlt hetekben egy vidéki
farmert, Zhang Shanguangot ítéltek 10 év börtönre nemzeti titok megsértése és
ellenséges külföldi szervezkedés vádjával. Az ok: az Egyesült Államok által
szponzorált rádióban, a Szabad Ázsiában hangot adott az adóterhek elleni tiltakozásának.
„Mindenki tisztában van a helyzettel” - hangsúlyozta felesége a helyi sajtónak
adott nyilatkozatában. „Akkor pedig hogy lehet ezt nemzeti titok megsértéseként
kezelni?”
Zhang csak egy a „másként gondolkodók” elleni kampányban. Decemberben közel 30
aktivistát zártak hasonló indokokkal börtönbe, illetve munkatáborba. Egy ellenzéki
szervezet, a Kínai Demokrata Párt három vezetőjét azzal a váddal tartóztatták le,
hogy veszélyeztetik a kommunista párt kizárólagos hatalmát. New Yorkból hazaérkező
aktivistákat ítéltek el mondvacsinált vádakkal, és küldték őket háromévi kényszermunkára.
Mi indokolja az éles kínai reagálást a politikai ellenszegülőkkel szemben? A szociális
feszültségeket még gazdasági problémák is tetézik. Az ázsiai „vírus” gyorsan
elérte a kínai részvényeket is. A pártvezetés válaszul kockázatos kísérletbe
kezdett, hogy csökkentse a nem hatékony vállalatok számát, a túlfoglalkoztatottságot
és a katonai érdekeltséget a kereskedelemben. Az eredmény: növekvő munkanélküliség,
illetve drámaian megnövekedett szociális feszültség. A pekingi rezsim rémálma -
hogy a kritikus értelmiség az elégedetlen munkások millióit nyerheti meg szövetségesként,
akiknek nincs mit veszíteniük - kézzel fogható közelségbe került.
A politikai stabilitás megóvása azonban nem az egyetlen ok, amiért Peking mindenféle
szervezett politikai ellenállást üldöz. A korrupt társadalomban számos kínai vezető
szeretne megmaradni a hatalomban, mert ez számára és családtagjai számára monopóliumot
biztosít az üzleti életben is.
1999-ben a kínai államvezetésre a történelmi megemlékezések fenyegető árnyéka is
rávetül. Az év számos kerek évfordulót hoz el: idén lesz a Tienanmen téri mészárlás
tizedik, a tibeti felkelés negyvenedik és a népköztársaság fennállásának ötvenedik
évfordulója. Li Peng volt miniszterelnök, a Népi Kongresszus jelenlegi elnöke, aki
vezető szerepet játszott a tienanmeni események felgöngyölítésében, azt mondta egy
vezető német napilapnak: „A politikai ellenzék előretörése káoszhoz vezethet, ami
méreteiben csak a kulturális forradalomhoz hasonlítható. Legalizált politikai ellenzék
nélkül Kínában hiányzik az a szelep, amely békés úton lecsillapíthatná a szociális
feszültségeket, amelyek 1999-ben valószínűleg drámai mértékben fognak növekedni.”