2003/9.

Könyvszemle

Térképtudományi tanulmányok

A tanulmánykötet egy 1956 óta megjelenő szakmai sorozatkiadványnak a legfrissebb, immár 12. könyve. Az olvasó tizenhét cikket talál a legutóbbi gyűjteményben összesen tizenöt szerzőtől. A témakörök átfogják mind a hagyományos, mind a legújabb kartográfia kutatási területeit. A kötet szerkezetének felépítése, a tanulmányok sorrendje is ezt az ívet tükrözi, amely hosszú ideje markánsan jelen van az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszékének oktatási és kutatási programjában.

A cikkek közül négy angol nyelvű, és ezek mindegyike rövid magyar nyelvű tartalmi kivonatot is tartalmaz. (A logika azt diktálta volna, hogy a magyar nyelvű tanulmányokat - és ne csak egyet - következetesen idegen nyelvű összefoglaló is bevezesse.) Az írásokat bőven illusztrálják térképek, táblázatok, vagy éppen matematikai képletek. Kifejezetten örvendetes és a jövőre nézve biztató, hogy Klinghammer István mint szerkesztő (és tanszékvezető) úgy állította össze a kiadványt, hogy a szerzők fele olyan doktorandusz hallgató, pályakezdő térképész, akik érdeklődési körükkel a szakma minden kutatási irányát képviselik.

Klinghammer István jegyzi a Studia Cartologica nyitó tanulmányát (Kartográfia - tudomány-e a térképkészítés?), amelyben azt tekinti át a széles nemzetközi szakirodalom alapján, mikor mi tette és mi teszi a jövőben is a kartográfiát tudománnyá. Az elméleti és tudománytörténeti választ a szerző, a konkrét választ az ezt követő színvonalas cikkek adják meg. Tekintsük át ezeket tematikus csoportosításban.

Három tanulmány foglalkozik a vetülettan kérdéseivel, elsősorban az egész Föld ábrázolásának optimális vetületeivel (Györffy János, Juhász Péter). A vetülettani kutatás felismerte a számítástechnika nyújtotta előnyöket, és - a sokszor emlegetett globalizáció hatásaként - különösen a félgömbnél nagyobb területek optimális leképezésének elemzése lendült fel. Közismert, minden nép érzékeny arra, hogy országának térképi megjelenítése ne legyen torz, mert az hamis képet adhat gazdaságáról, népességéről, természeti viszonyairól stb.

A domborzatábrázolás, kitüntetetten a tenger alatti és partközeli formák generalizálásának, illetve multimédiás bemutatásának módjait két cikk taglalja (Dutkó András, Márton Mátyás). A téma fontosságát indokolja, hogy a Föld felületének legnagyobb részét tenger borítja. A gazdasági globalizáció és a környezetvédelem a tengereknek - a tengerfenéken lévő ásványkincseknek, a vízi élővilágnak - egyre nagyobb figyelmet szentel. Ezért nagyon fontos a tengerek és part közeli területek szemléletes ábrázolása, az azonosítás érdekében pedig a koordinátákon túlmenően a hivatkozások egységesítése.

A kartográfia elválaszthatatlan a földrajzi felfedezésektől, az utazásoktól és a tudományos expedíciók munkájától. Két jeles magyar Afrika-kutató, Magyar László és Almásy László térképezési eredményeit értékeli egy-egy tanulmányban Nemerkényi Zsombor és Török Zsolt. Itt jegyzem meg, hogy a tanszékvezető és jelen sorok írója részt vett 2001-ben az Egyiptomi Földrajzi Társaság meghívására a magyar Afrika-kutatást bemutató kairói kiállítás megnyitásán. Jólesett a helyszínen is meggyőződni arról, hogy a magyar geográfusok, felfedezők és térképészek eredményeit tisztelik és számon tartják Egyiptomban.

Érdekes tematikus térképek készítésével, illetve ábrázolási módszereikkel foglalkozik több tanulmány. A népességszerkezet, a repülőterek, vagy a halak tartózkodási helyének újszerű térképi bemutatása is jelzi a Térképtudományi Tanszék fiatal doktoranduszainak (Bartos-Elekes Zsombor, Varga Gábor és Pődör Andrea) sokoldalú érdeklődését.

A névrajzi kutatás, az alkalmazott nyelvészet speciális területe is határozottan jelen van a tanszéken: egy cikk az utóbbi jó száz év magyar névhasználatának változásaival foglalkozik (Faragó Imre), míg egy másik tanulmány szokatlan irányból közelíti a témát: a magyar természetföldrajzi nevek használatát vizsgálja az angol nyelvű irodalomban (Gercsák Gábor). A kartográfia újabb keletű területeit és alkalmazásait két cikk képviseli: az egyikben Zentai László visszatekint az első magyar digitális térkép készítésére, míg Kovács Béla egy helymeghatározó rendszer működését ismerteti.

Mivel a tanszék elsősorban oktatási-képzési feladatot lát el, természetes, hogy a tanulmánykötetben a módszertani kérdések is jelen vannak. Az egyik cikk történelmi távlatból értékeli Honterus 460 évvel ezelőtt megjelent földrajzkönyvét és iskolai atlaszát (Klinghammer István). Honterus munkája 150 évig hatott egész Európában, és igazi "uniós" tankönyv volt. A másik cikk a kartográfiaoktatás webes lehetőségeit elemzi a földrajz tantárgyon belül az alsóbb iskolai osztályok számára (José Jesús Reyes Nuñez).

A közölt írások kiváló keresztmetszetet adnak a Térképtudományi Tanszék szakmai munkájáról, valamint szerteágazó, több tudományterület határait is érintő kutatási érdeklődéséről. A kötetekről általános ismertető található a tanszék honlapján: http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/sc/sc-start. htm.(Studia Cartologica.ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002,185 o.)

Gercsák Gábor

PhD, egy. docens (ELTE)


<-- Vissza az 2003/9. szám tartalomjegyzékére