2003/8.

Könyvszemle

Párhuzamos életrajz
Hargittai István: Életeink

A könyveknek is van fejlődéstörténetük. Vannak visszatérő, az élet nagy fordulóit és erkölcsi döntéseit újrafogalmazó alapművek, vannak szelídebb vagy vadabb, de élvezetes történetek, amelyek az olvasót kellemes vagy borzongtató élménysorokkal szórakoztatják, megszólaltatva bennük a magunk és mások közösen alakult érzelem- és érdeklődésvilágait, és vannak a Hargittai-könyv egyik fő vonulatához közel állók, tudományról és a tudományos felfedezés alkati elemeiről szólók. Olyan könyv, ami mindegyik fejlődéstörténetet egybefogja, ritka, ehhez szükséges egy szélesre tárulkozó saját alkotói élet, egy megélt történelmi drámasor és olyan pálya, amelyen a szerző találkozik kora gondolkodásformáló személyiségeivel, és képes velük partneri kapcsolatban beszélgetni.

Hargittai István könyve ilyen szerencsés, egyedi eredmény. Kitűnő kémikusunk, Akadémiánknak a világ vezető laboratóriumaiban elismert tagja a kémiai szerkezetek sikeres kutatója. Ez az alap számára ahhoz, hogy a kémia és ezen belül is a biokémia korunkat egyre inkább formáló tudományának kapcsán a rendezettség szépségeinek és gondolati vonzásának hirdetője legyen. Feleségével, Hargittai Magdolnával írt és szerkesztett műveik a szimmetriák természettudományi és esztétikai gyönyörűségeinek világszerte népszerű felmutatói. Ugyanez az alapjában természettudományos nézetvilág teszi az emberi őrülettől, gonoszságtól elborzasztó látványok dokumentátorává és a rokonsorsok, a sötétségből a fényre törekvés akaraterejének, tehetségének és sikerességének krónikásává.

Így a könyv a szörnyű és csodálatos huszadik század tudománytörténetének izgalmas fejezeteit szakmai hitelességgel és kiváló magyarázói könnyedséggel megírt krónikája, amelyben felvonulnak, sokszor életközelben a kémia, a biológia, sőt a fizika Nobel-díjasai, itt csak néhányat említve: James Watson, Frederick Sanger, Rudolf Mössbauer, Manfred Eigen, Marshall Nirenberg, Linus Pauling, Nyikoláj Szemjonov, a magyarok közül Wigner Jenő és Oláh György, de a Nobel-díj nélküliek közül is méltó helyen T. Sós Vera és a különös, nagyszerű, nem igazán méltányolt Furka Árpád. Mindannyiukhoz kapcsolva tudománytörténeti jelentőségük, felfedezéseik lényegének világos magyarázata, az anyagi szerkezetek feltárásának mindent átformáló diadalútja, ami elvezetett bennünket az élet elemi mechanizmusainak átalakító megértéséhez, a világegyetemre kitekintésünk szélesedéséhez és a gyógyszerek, járműhajtóanyagok mindennapi életünket egészségesebbé és könnyebbé tevő gyakorlatáig.

A tudományos pálya és a találkozások története mélyen egybefonódik a szerző saját fejlődéstörténetével. A plutarkhoszi párhuzamos életrajzokban foglalt tanulságos történetek füzére így lesz a találkozások és az önéletírás párhuzama, nem tolakodóan, hanem logikus tükrözésként. A sok életrajz ezen a szubjektív párhuzamosságon keresztül válik olyan élvezetesen tömör jellemrajzzá is.

Ezekben a párhuzamokban emelkedik ki egy olyan önvállalás, ami számunkra, a mai magyar valóság számára különösen fontos. Hargittai magyar zsidó, aki édesapját nem ismerhette, mert a nácik szolgálatába szegődött hadsereg élő aknaszedőnek használta, szerencsés túlélője volt a deportálásoknak, itt lett tudományos kutató, és megmaradt magyarnak a világ legjobb laboratóriumaiban is, majd az itthoni kutató és oktató munkában is. Magyar zsidó, akiben a máig túlélő, gyilkos indulatok ma is sebeket ejtenek, és aki életével és meggyőződésével tanúsítja, hogy ez a magyar zsidósors magyar sorstragédia, amit ez a nemzet még nem igazán dolgozott fel, pedig történelmünkben a továbbhaladásnak ez éppúgy feltétele, mint Európa számos nemzetének volt. Hargittai találkozásai természetes módon főleg olyanokkal mélyültek el, akiknek így vagy úgy hasonló sorsuk volt, menekülésekkel, árvaságokkal terhes, akiknek intellektuális fejlődését a nehéz indulás, a kirekesztettségtudat még nagyobb teljesítményre ösztönözte. Azzal, hogy Hargittai zsidó magyarságát vállalja, bátor és rendező szándékú magatartást példáz, a kémiai kötések rendjének tükröződését társadalmunk egészségesebbé váló józanságában.

Olvassa ezt a könyvet kémikus és nemkémikus, zsidó és nemzsidó hazai értelmiségi szeretettel, az érdekességről a szerző és a történelem gondoskodott!

Vámos Tibor


<-- Vissza az 2003/8. szám tartalomjegyzékére