2003/6.

Könyvszemle

Markovits Pál: Egy "úri kalandor" botladozásai a XX. században

Rokonszenves ember rokonszenves könyve, így lehetne a legjobban összefoglalni az olvasó véleményét. A szerző 1917-ben született, tehát még a történeti Magyarországon, édesatyja állatorvos volt. Ez magyarázza a cím "úri" jelzőjét, a kalandort az életpálya. Természetesen az atya nyomdokán ő is állatorvosnak készül, 1940-ben meg is szerzi a diplomát Budapesten, 1941 őszéig már praktizál is Dunaszerdahelyen, a Csalló-közben, amely akkor rövid időre ismét Magyarországhoz tartozik. 1941 októberében persze már behívják munkaszolgálatra, a szerző szerint Magyarországon, Kárpátalján és a jugoszláviai Borban kell dolgoznia. A bori táborból szerencsésen, helyi ismerősök segítségével el tud szökni, egy csetnik vajdához kerül, ahol általában egészségügyi teendőket lát el. Innen viszont ugyancsak megszökik, átáll a Tito-féle partizánokhoz, akik Bulgáriából érkeznek a környékre. A háború végeztével visszatér Magyarországra, először a FÉKOSZ-ban dolgozik (ez a kor egyik fontos koalíciós, ám döntően kommunista vezetésű szervezete volt). Aztán visszakerül a szakmába, 1949-50-ben Zsámbékon, az akkor alakított mezőgazdasági főiskola igazgatója. Innen a Phylaxia céghez került, még mindig a szakmán belül, ahol oltóanyagokat kell kikísérleteznie. 1965-ben szakmai eredményei miatt is kiküldik Franciaországba, rövid budapesti epizód után ismét oda kerül, ezúttal a Curie Intézetbe, ahol érdemleges tudományos eredményeket ér el. 1982-ben itt nyugdíjazzák, de továbbra is dolgozik, közben többször jár tanulmányúton az Egyesült Államokban, 1985-ben oda is költözik, majd a következő évben egy francia csapat tagjaként szakértőként Zaireba kerül, ahonnan - jól végzett munkájának köszönhetően - élve tud eljönni. Előtte az USA-beli Bethesdában, a rákkutató intézetben dolgozik. 1990-ben hazatér Budapestre, itt írja meg emlékiratait.

A kötetet sok fénykép illusztrálja, és külföldi működési területeinek megfelelően angol és francia nyelvű rövid rezümét is ad. Tudományos munkásságáról csak a legszükségesebbet mondja el, amit az átlagolvasó is megért. Talán érdemes volna ezirányú tevékenységét (például a baromfipestis elleni vakcina kikísérletezését még a Phylaxiában, azután a francia és amerikai korszak eredményeit) külön tanulmányban a szakemberek számára összegezni.

A tudományos nagyképűség jólesően hiányzik a könyvből. Mint a tartalmi ismertetésből látszik, valóban "kalandor" élet is volt ez, olykor nem kevés szerencsével (ha Bor kapcsán például Radnótira gondolunk). A szerző mindenről ugyanolyan csevegő hangnemben ír, nem dramatizál. Nem játssza meg a hőst, az áldozatot, a tudóst (és még jónéhány más szerepet is játszhatna). De végül is a külföldön is elismerést arató magyar tudósok sorát szaporítja. Ezért is volt érdemes e hasábokon megemlékezni róla. (Markovits Pál: Egy "úri kalandor" botladozásai a XX. században. Tevan Kiadó, Budapest, 2002, 201 p.)

(-r. -l.)


<-- Vissza az 2003/6. szám tartalomjegyzékére