Könyvszemle
Borhi László: Iratok a magyar-amerikai kapcsolatok történetéhez 1957-1967
Borhi László már majdnem a középnemzedék tagjaként hosszú ideje foglalkozik az Egyesült Államok történetével, magyarországi és kelet-európai politikájával, ebben a tárgykörben már két érdemes feldolgozása jelent meg.
Ebben a kötetben a hozzáférhető magyar levéltári anyagból 164 iratot ad közzé teljes terjedelemben, a szükséges tárgyi magyarázatokkal. Az első dokumentum 1957. február 27-én kelt, az utolsó 1967. december 3-án. A dokumentumokat általában teljes terjedelemben közli, ha lényegtelen részleteket elhagy, azt jelzi. A Függelékben tizenhárom dokumentum eredetileg angol nyelvű szövege (vagy a dokumentum egy része, amely a kiadványban az eredetinek megfelelően, angol nyelven jelent meg) található meg magyar fordításban.
Az évtized a magyar-amerikai kapcsolatok egyik legnehezebb időszaka, hiszen közvetlenül a forradalom leverése után vagyunk, az ebből származó hazai problémákkal. Borhi László rövid bevezetője rámutat az évtized konfliktusaira. Félreérthetetlenné teszi, hogy a magyar-amerikai viszony önmagában megérthetetlen, hiszen nyilvánvalóan a szovjet-amerikai kapcsolatok függvénye, ezeknek a kapcsolatoknak a hullámzása szabja meg Amerika megnyilvánulásait és a magyar reagálást. A nehézség az eleve ellentétes elvárásokból adódik. A magyar fél elvárása az adott helyzet, a Kádár-kormány legitimitásának elismerése. Amerikai részről meg éppenséggel ennek a helyzetnek a megváltoztatása (persze egy 1989-re emlékeztető gyökeres változásra az amerikaiak sem számítanak). Ennek ellenére a magyar kormányzat - olykor éppen szovjet sürgetésre - kénytelen a viszony javulását vagy legalábbis normalizálását szorgalmazni. 1961-1978 között több ízben is nagyobb diplomáciai műveletek zajlanak ebben az irányban, érdembeli elmozdulás még sincs.
A mai olvasó, különösen a fiatalabb évjáratokból, nyilván már elszokott az akkori magyar hivatalos dokumentumok bikkfanyelvezetétől, amely az egészen bizalmasnak és titkosnak szánt dokumentumokban is megjelenik. A kor szereplőinek ez már a vérében volt.
A kötet tizenöt lapon ad életrajzi adatokat az iratokban szereplő fontosabb személyekről. A szokásos névmutató és az akkoriban használatos rövidítések feloldása (a pártállami rendszer imádta a rövidítéseket) hasznosan egészíti ki a kötetet. Az itt közölt iratok nemcsak a korszak magyar külpolitikájának megismerését szolgálják (amennyire "magyar" külpolitikáról ekkor egyáltalán beszélni lehet), hanem a rendszer egészéhez, belső felépítéséhez és működéséhez is figyelemreméltó támpontokat nyújtanak. Remélhető, hogy a szerző folytatja kutatásait, amivel nagy szolgálatot tesz nemcsak a magyar történettudománynak, hanem a pártállam iránt érdeklődő szélesebb közönségnek is. (Borhi László: Iratok a magyar-amerikai kapcsolatok történetéhez 1957-1967. Ister, Budapest, 2002, 687 p.)
(-r. -l.)