2002/10.

Könyvszemle

Kommunikáció és demokrácia
Mobil információs társadalom - A 21. századi kommunikáció új útjai.
Szerkesztette: Nyíri Kristóf

2001. szeptember 11-e óta ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a gyors kommunikáció a demokráciaellenes erőknek is eszközévé válhat. Nemcsak a "kizsákmányolók" válnak láthatatlanná, mint Nyíri Kristóf hangsúlyozza, hanem a nyugati civilizáció és a demokrácia ellenségei is. A legjobb kommunikációs eszközök birtoklása a történelem folyamán stratégiai előnyt jelentett, a háborúk mindig a kommunikáció küzdelmei is voltak. A kommunikációs eszközök hatékonysága a nyilak, ágyúk és bombák erejével, számával és jelentőségével vette föl a versenyt, ha nem is pótolhatta ezeket. Úgy tűnt, hogy a második világháború után az európai és az észak-amerikai emberiség számára egy új, "melegháborúktól" mentes korszak kezdődött. Az 1945 utáni új idő talán úgy vonul be a történelembe, mint amikor az emberiség fölhagyott a technika fejlesztésének elsőrendű hadi orientációjával. Az új korszak a nagy üzlet és a nagy technológiák ideje, amikor is a tudomány eredményei a humanitás klasszikus és modernizált eszméivel összefogásban egy jobb, emberibb világ létrehozását szolgálják. Az Amerikában "föltalált" big business "kedves szörnyként" - hogy Santayana szavait használjuk - egyre nagyobb területeket, egyre több országot "kebelezett be", és az eredménye mindezideig az egyes emberek életszínvonalának emelkedése, a demokrácia terjedése. Kérdés, hogy ez mindig így lesz-e, de kétségtelen, hogy az emberiségnek most először van lehetősége arra, hogy hosszú távon békét, jólétet és demokráciát teremtsen e bolygón.

Ezt az optimizmust sugározzák a Nyíri Kristóf által kiadott könyvek, amelyek igazolni látszanak azt a Dewey által fölállított tézist, hogy a demokráciának, ha ténylegesen demokrácia, minden javára válik - következésképpen a mobil kommunikáció is, sőt, ez különösen. A könyvek mintegy kimondatlanul sugallják az alaptételeket, hogy a mobil kommunikáció újfajta, jobb, ha nem túlzás a szó, boldogabb társadalmi jövőt formál, továbbá, hogy a kommunikáció és a kommunikációs technikák fejlődése önmagában nem jó, hanem fölhasználható jó célokra - mint ahogy rosszakra is. A jó cél a családok, a barátok szorosabb összekapcsolása, a civil társadalom erősítése, a társadalmi-politikai esélyegyenlőség növelése, a demokratikus jogrend védelme és a legkülönfélébb módokon létező elnyomó struktúrák feltárása és megszüntetése lehet, továbbá, újabban, a demokráciák védelme a nemzetközivé előlépett terrorizmussal szemben. Reménykeltőnek tűnhet, hogy a kommunikáció jelenlegi teljes decentralizálódása és individualizálódása, a közösségek növekvő rugalmassága és mozgékonysága lehetetlenné teheti, hogy a társadalom feletti uralmat olyan átfogó, egész társadalmakat behálózó, fenyegető terrorisztikus hatalmak vegyék át, mint a most fellépő nemzetközi terroristák vagy a múlt század első felében a bolsevikok. Ehhez azonban lehetséges, hogy Castell javaslatának megfelelően újra fel kell találnunk a demokráciát, a "helyek ellenhatalmát".

A mobilitásból eredő decentralizálás vezethet a nyugati világban jó kétszáz éve tartó politikai demokratizációs folyamat felgyorsításához, aminek vannak biztató jelei, de természetesen vezethet bizonyos lokális hatalmi-elnyomó struktúrák létrehozásához is. A kommunikáció felgyorsított individualizációja segíthet abban is, hogy gyorsabban intézzük ügyeinket, ám növelheti a "közegszennyezettséget", a mindennapok zajszintjét, ami olyan publikus tereken, mint a vonat vagy autóbusz nem kívánt hatásokkal jár.

A Mobil információs társadalom (a továbbiakban Mobil) és A 21. századi kommunikáció új útjai (a továbbiakban A 21. sz.) egymásra következő kötetek, interdiszciplináris cikkgyűjtemények, amelyek a Westel Magyarország támogatásával létrejött és Nyíri Kristóf akadémikus által az MTA Filozófiai Kutatóintézetében vezetett kutatási program eddigi, konferenciákon is bemutatott eredményeit foglalja össze. Aligha lehet túlértékelni ezt a nemzetközi összehasonlításban úttörő vállalkozást, amelyben a "Nagy Tudomány" és a "Nagy Üzlet" egymással szövetségre lépve próbálják föltárni, magyarázni és értékelni azokat a változásokat, amelyeket az új kommunikációs formák (mobiltelefon, internet stb.) az egyén, a társadalom, a politika számára jelenthetnek. Mindkét tanulmánykötet Nyíri Kristóf bevezetőjével indul, azt a jövőbe vetett hitet közvetítve, hogy a "mobil multimediális interaktív kommunikáció" kulturális és tudományos gazdagodáshoz vezet, s az egyént is szorosabban hozzákapcsolja környezetéhez, nem alávetettként, hanem mint olyant, aki folyamatos, egyenrangú interakcióban van azzal. Az új kommunikációs technológiáknak ugyan nincs meg az a hatékonyságuk, mint a személyes találkozásoknak (Mobil 8.) , ám a korábbiaknál több személyes kommunikációt hozhatnak létre. A kötetekben mindvégig problematikus marad a Nyíri Kristóf által fölvetett információ - tudás - bölcsesség viszonya tekintettel arra, hogy a "bölcsesség" kiszorult a filozófiai (bölcseleti) gondolkodás fő irányaiból. Ferencz Sándor arra figyelmeztet, hogy az információözön veszélyeztetheti "tudásintegráló" képességünket, Sándor Klára szerint pedig az új telefon megkönnyítve az üzenetváltást, "könnyített" írásmódot terjeszt el. Rituper Tamás a mobiltelefonok közti írásos üzenetváltás (chat a wapon) szociológiai-antropológiai elemzésével arra a következtetésre jut, hogy e közlésfajta olyan új kapcsolatokat hoz létre, amelyek enélkül soha nem alakultak volna ki. Nyírő András a mobiltelefon képernyőjén egy új népművészet-fajta kialakulását véli felfedezni.

Pléh Csaba fölhívja a figyelmet az "olcsóvá vált lexikai tudással szemben" felértékelődő "készség" fogalmára, amelyet csak "interperszonálisan" lehet tanítani. Kiemeli: továbbra is szükség van a "tételes tudásra", mivel ezek nélkül képtelenek vagyunk strukturált készségek (pl. az orvosi operációs készség vagy diagnosztikai készség) kialakítására (Mobil 68-73.) Tételeit Krajcsi Attilával és Kovács Kristóffal végzett empirikus kutatásokkal támasztja alá. Gedeon Péter szerint a mobil telefon elterjedése révén fennáll a veszélye annak, hogy az egyszerű "telefonálót", a "fogyasztót" az egyre rugalmasabb struktúrájú kereskedelem "elektronikus pórázon" rángatja (Mobil 16-17.) . Benczik Vilmos a másodlagos szóbeliség elérkezését diagnosztizálja, amely az írás által uralt kultúra elidegenítő hatása után visszahozhatja a közvetlen kommunikáció "meghitt közelségét". Nyíri Kristóf Képjelentés és mobil kommunikáció című tanulmányában azt a tézisét képviseli, hogy: "az emberi gondolkodás eredendően nem szónyelvi formában, hanem lelki képek közegében zajlik". A képek ennél fogva alapvetőek, a szavak, a szöveg viszont csak másodlagos, innen válik értelmezhetővé a tanulmány mottójaként idézett Neurath kijelentés, amely szerint: "a szavak elválasztanak, a képek összekötnek". Persze, idézhetnénk egy másik bécsit, Stefan Zweiget, aki viszont azt mondta, hogy a világ szolgáltatja ugyan a képeket, de az író adja hozzá a szöveget, és akkor annál az örökös vitánál tartanánk, hogy létezik-e egyik a másik nélkül, összeköt-e a kép szöveg nélkül. Nyíri plauzibilisen és a vonatkozó nemzetközi irodalmat szuverénül mozgatva érvel a gondolkodás képi alapstruktúrája mellett, amivel ugyancsak föladja a leckét azoknak a mesterséges intelligencia-kutatóknak, akik az emberi gondolkodást alapszinten digitális vagy neurofiziológiai struktúrákra kívánják visszavezetni. Ugyanakkor tanulmánya végén elfogadni látszik azt a Gombrich által is képviselt kantiánus tételt, amely szerint "képek és szavak újra meg újra egymás segítségére szorulhatnak". E következtetése azért is hathat megnyugtatóan, mert ha megmaradt volna a képi fundamentalizmus mellett, akkor olyan kérdésekre kellene válaszokat kidolgoznia, hogy pl. el tudja-e gondolni, hogy az itt leírt szövegét vagy akár az általa kiadott két kötetet meg lehetne jeleníteni mindvégig képi és csak képi szinten.

Az új kommunikációs eszközök pszichológiai hatásáról írva Buda Béla pszichiáter a patologikus függőségi, narkotizáló hatásokat vizsgálja, rámutatva a terapikus lehetőségekre. Csépe Valéria szerint "a mobil köldökzsinór ... beépülőben van virtuális testképünkbe." (Mobil 82.) Sükösd Miklós és L. László János empirikus vizsgálatainak eddigi eredménye, hogy a mobiltelefonok gyorsíthatják az ügyintézést és a közgyűlési képviselők gyors kommunikációja révén erősíthetik a demokratikus működéseket, másrészt hozzásegíthetnek a végrehajtó hatalom erősítéséhez és "bebetonozásához", tehát a hatalomban privilegizáltak elszigetelődéséhez és elhatalmasodásához. Mester Béla szerint az új médiumok számára ki kell dolgozni a szűrés, a szerkesztés és a továbbítás etikáját és politikáját, míg Karácsony András a szabadsághoz és a szabadságjogokhoz való újfajta viszony lehetőségére hívja föl a figyelmet. Heller Mária szerint az új technikákkal az emberek könnyebben hozzáférnek a nekik szükséges társadalmi információkhoz és diszkussziókhoz. Kondor Katalin arra a következtetésre jut, hogy a tudományos kutatás is felgyorsul, végső eredmények helyett ezentúl hozzá kell szoknunk a közbülső eredményekhez. Laki János és Palló Gábor megállapítják, hogy az új kommunikációs eszközök lehetővé teszik a tudomány helyhez kötöttségének lazítását, hogy ne csak az elit társaságok - mint a "Bostoni körút" - birtokolják az avantgard tudás tőkéjét. Az internetnek olyan lehetséges hatását jósolják, amely "szétzilálhatja a tudomány egész eddigi rendszerét". Lehetséges persze, hogy földrajzi értelemben "eltűnnek a centrum és periféria közötti különbségek", de a tényleg értékes tudás, az, ami most keletkezik, ennélfogva kimagasló piaci értékkel bír, továbbra is néhány tudósfejedelem kezében marad. Ahol az anyagi források, a tudomány és a befolyás forog kockán, ott az információk szűrését is meg fogják oldani. Fekete László "személyközpontú, nyitott és sokszínű beszédkultúra létrejöttében" reménykedik, Kiss Ulrich egy kommunikációs teológia lehetőségét elemzi írásában. A Nyíri Kristóf által szerkesztett kötetek úttörő jellegűek. A hatalmas irodalmi tájékozottságot felvonultató, a hatásmező majd minden területét átfogó tanulmányok bátran ajánlhatók mind a kutató tudósoknak, mind tudománypolitikusoknak és tudományszervezőknek. Egy dolgot azonban nem a találnak meg a kötetekben - legalábbis kidolgozott állapotban -, nevezetesen a hatalom és a befolyás évezredes kérdését. A történelemből láthatjuk, hogy bár minden új kommunikációs és technológiai eszköz kognitív, tudományos, gazdasági stb. átrendeződéseket hoz, a hatalom birtokosai átmentett vagy új eszközökkel, de mindig megtalálták annak a módját, hogy a valóban értékes hatalmat vagy az információkat visszatartsák, és hierarchikusan, hatalmuk erősítésére mozgassák és alkalmazzák. Az információk szűrésének és szűrt továbbadásának rendszere és a hozzá kapcsolódó hatalmi rendszerek együtt fejlődtek az információ előállításával és átvitelével, ahogy az autók biztonsági rendszerei, ha lépéshátrányban is, együtt fejlődnek a tolvajlási módszerekkel. Valódi veszélyt az hozhat a demokráciákra, ha az információk felgyorsult közlekedésével, szűrésével olyan gazdagságok és hatalmak jönnek létre, amelyek a társadalom által ellenőrizhetetlenül növekedve azzal fenyegethetnek, hogy átveszik a társadalom fölötti ellenőrzést. A mai demokratikus nyugati világban erre kellő fékek és egyensúlyok vannak beépítve, de:

1. e szabályozott, jogalkotó és jogérvényesítő procedúrákba beépített ellenerők még nem számolhatnak a jövőben kialakuló, ezért részben vagy teljesen ismeretlen, tehát ellenőrizhetetlenül fölgyorsuló információ-forgalommal, ez következésképpen moderálhatatlan hatalmak kialakulásához vezethet;

2. a világban működő terrorisztikus erők éppen az évezred első évében mutatták be, hogy a nyugati demokratikus világ kommunikációs eszközeivel a modern időkben is megjelentethetik a legsötétebb prehisztorikus múlt féktelen kegyetlenségét, fanatizmusát és brutalitását.

Éppen az ilyen munkák segíthetnek bennünket abban, hogy elgondolkodjunk, tehát felkészüljünk az előttünk álló változásokra. Nyíri Kristóf kutatási projektje a 2002. május 24-25-én rendezett nemzetközi konferenciával nemzetközi mércével is megméretett. (MTA Filozófiai Kutatóintézete - Westel Magyarország, Budapest, 2001. I. 145 o. - II. 294 o.)

Boros János

az MTA doktora, egy. tanár
(Pécsi Tudományegyetem)


<-- Vissza az 2002/10. szám tartalomjegyzékére