2001/5.

Megemlékezés

Josef F. K. Huber

(1925-2000)

J.F.K. Huber, a bécsi Tudományegyetem Analitikai Kémiai tanszékének emeritus professzora, az Osztrák Tudományos Akadémia tagja, az MTA tiszteleti tagja, több egyetem, köztük a Veszprémi Egyetem honoris causa doktora, 2000. augusztus 15-én Bécsben meghalt.

Huber professzor Salzburgban született 1925. január 1-jén. Egyetemi tanulmányait az Innsbrucki Tudományegyetem Kémiai fakultásán végezte, ahol vegyész diplomát, majd 1960-ban PhD-fokozatot szerzett. Ezután Hollandiában az Einhoveni Műszaki Egyetemen, majd az Amsterdami Tudományegyetemen dolgozott mint kutató. Az utóbbi intézménynél - professzori kinevezése után - 1969-től 1972-ig mint az elválasztás-tudományok beosztott professzora, majd 1972-től 1974-ig az Analitikai Kémiai tanszék vezető professzoraként dolgozott. 1974-ben hazatért Ausztriába, ahol a Bécsi Tudományegyetem Kémiai Analitikai Tanszékének lett vezető professzora. 1995-ben, nyugdíjba vonulása után ugyanott professor emeritus címet kapott.

Tudományos munkássága elsősorban a korszerű, nagyteljesítményű folyadék- és gázkromatográfia módszereinek fejlesztésére irányult. Elsősorban a Hollandiában eltöltött évek alatt munkatársaival olyan kimagasló eredményeket ért el, melyeknek alapján néhány év alatt világhírre tett szert. Méltán tekintette őt a tudományos világ a napjainkban is rendkívül széles körben használt, nagyteljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC) egyik feltalálójának. A világhírt biztosító eredményei közül: általánosan alkalmazható új egyenlet, töltött kromatográfiás oszlopok elméleti tányérszámának kiszámítására; nagy teljesítményű kromatográfiás szétválasztásokhoz mikroszemcsés oszloptöltetek előállítása; nagynyomású gázkromatográfiás módszer kifejlesztése; többdimenziós, kapcsolható oszloprendszer alkalmazása az elválasztások teljesítményének fokozása, és optimálása céljából; információelmélet, faktoranalízis és alakfelismerés alkalmazása a kromatográfiában; kapcsolt folyadékkromatográf - tömegspektrométer rendszer kialakítása.

Könyve, az Instrumentation of High-Performance Liquid Chromatography, évtizedek óta alapvető fontosságú a kromatográfusok körében. Kutatómunkásságára jellemző, hogy eredményei mind az elmélet, mind a gyakorlat, mind pedig a technika megvalósítás terén kiválóak. Vendégprofesszorként egyetemi előadásokat tartott Bostonban (USA), Leuvenben (Belgium), Prágában (Csehország), Jeruzsálemben (Izrael). Nyolc nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja, valamint számos nemzetközi konferencia szervezőbizottságának tagja, elnöke vagy meghívott plenáris előadója. Élvezetes előadásait német, angol, holland vagy francia nyelven tartotta.

A magyar kezdeményezésű, ötévenként megrendezett Nemzetközi Ioncserélő Szimpóziumoknak (SIE) rendszeres meghívott előadója volt. Az amszterdami, majd bécsi tanszéke és a Veszprémi Egyetem Analitikai Kémiai Tanszéke között folytonos munkakapcsolat alakult ki, melynek során a hetvenes-nyolcvanas években a közös kutatáson kívül közösen megrendezett kollokviumokra került sor.

Szakmai közéleti funkciói: a Holland Királyi Kémiai Társaság Elválasztási Munkacsoportjának elnöke (1964-1974); az Osztrák Kémiai Analitikai Társaság elnöke (1984-1993), tb. elnöke (1993); az Osztrák Kémikus Egyesület alelnöke.

Kitüntetései: Dal Nogare Award (USA), Chromatography Award (Am. Chem. Soc.), Cvett emlékérem (Szovjet Tud. Akadémia), Martin-emlékérem (Chromatogr. Society, GB), Fresenius-érem (Gesselschaft Deutscher Chemiker), Schrödinger-díj (Osztrák Tud. Akadémia), 1. oszt. Osztrák érdemkereszt a Tudományért és Művészetért, Egyetemi érdemérem (Pozsonyi Egyetem, Szlovákia).

Honoris causa doktori címei: Uppsalai Egyetem (Svédország 1985), M. Curie-Sklodowska Tudományegyetem (Lengyelország 1988), Veszprémi Egyetem (1988).

Huber professzor világviszonylatban is kimagasló tudományos munkásságával, nagyszerű iskolateremtő képességével és kitűnő előadókészségével jelentősen hozzájárult a kémiai analitikai tudomány fejlődéséhez. Nagy műveltségű, jó humorérzékű, széles látókörű, alkotó ember volt, akivel érdemes és élvezetes volt diszkutálni, vagy csak egyszerűen beszélgetni.

A magyar kémikus társadalommal tartott jó kapcsolata - különösen azon évtizedekben, mikor kutatóinknak a külföldi kollégákkal való kapcsolattartás technikai, financiális és politikai akadályokba ütközött - nagymértékben segítette számos hazai kutatóhely munkáját és sok fiatal kutatónk szakmai fejlődését és érvényesülését.

Emlékét mindazok őrzik, akik ismerték, szerették, tisztelték, valamint mindazok, akik napi munkájukban - mint analitikusok - a folyadékkromatográfiát fejlesztik vagy alkalmazzák.

Inczédy János


<-- Vissza az 2001/5. szám tartalomjegyzékére