2001/1.

Tudománypolitika

Állami ráhatások a kutatás-fejlesztésben az Európai Unió néhány tagországában

Magyarországon a tudományos kutatás és technológiafejlesztés kiemelkedő fontossága miatt, a hazai tudomány-és technológiapolitikát érintő kormányzati döntések előkészítése, valamint a tartalmi, szervezeti és finanszírozási kérdések összehangolása érdekében a kormány létrehozta a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumot. A Kollégium munkáját az államigazgatás magas rangú tisztviselőiből, a tudományos élet neves képviselőiből álló Tudományos Tanácsadó Testület segíti. A két testület szervezési és koordinációs feladatait, dokumentumainak előkészítését a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium Titkársága végzi. A következőkben néhány európai ország gyakorlatából áttekintést adunk arról, hogy a hasonló jellegű szervezetek hogyan segítik a kormányok munkáját, milyen feladataik, hatásköreik vannak és kikből tevődik össze a testület. A bemutatott országok eltérő történelmi fejlődésen mentek keresztül. Van közöttük látványos gazdasági és technológiai fejlődést mutató ország, nagy műszaki hagyományokra visszatekintő ország, annak örökös vetélytársa, regionális feszültségekkel küzdő OECD tagállam, valamint euroszkeptikusnak tekintett ország. Közös bennük, hogy kormányaik meghatározó szerepet tulajdonítanak a tudásnak, a tudománynak és a technológiai fejlődésnek a gazdaság versenyképességének megőrzésében a társadalom felemelkedésében.


Egyesült Királyság

A brit Tudományos és Technológiai Tanácsot (Council for Science and Technology - CST), amely stratégiai jelentőségű tudományos és technológiai kérdésekben a kormány tanácsadó testülete, 1993-ban hozták létre. 1998-ban újjászervezték azzal a céllal, hogy a miniszterelnök részére javaslatokat készítsen tudománypolitikai intézkedésekre és a kutatás és a fejlesztés támogatási kereteire. A miniszterelnöknek szóló jelentéseket a CST a kormány tudományos és technológiai (TéT) ügyekért felelős tagján keresztül terjeszti be, aki a miniszterelnök nevében a CST elnöki tisztét is betölti. A testület tagjait a miniszterelnök nevezi ki.

A Tanács elnöke a kereskedelmi és ipari miniszter, elnökhelyettese a Tudományos és Technológiai Hivatal (l. később) vezetője, aki egyben a kormány tudományos főtanácsadója is, tagjai a tudományos és üzleti élet kiemelkedő személyiségei, összesen 14 fő.

A CST helyzetelemzéseket végez és a helyzet javítása érdekében ajánlásokat fogalmaz meg a következő területeken:

• Az állami és magánszektor teljesítménye a TéT területén az ország jelenlegi és jövőbeli igényeinek és lehetőségeinek szemszögéből, például:

- Az Egyesült Királyság gazdasági, tudományos versenyképessége erősségeinek, gyenge pontjainak, kihívásainak értékelése a nemzetközi trendek figyelembevételével;

- A különböző szakterületeken folyó alapkutatás, alkalmazott kutatás, és technológiai fejlesztés közötti optimális arány kialakítása az ország hosszú távú szükségletei szempontjából.

• A közpénzekből finanszírozott kutatási és fejlesztési tevékenység kihatásai, például:

- A kutatás és a fejlesztés költségvetési finanszírozási terveiben megfigyelhető trendek követése és a következmények felmérése;

- Az állami és a magánszektor K+F befektetéseinek áttekintése, az egyes tárcák és kutatási tanácsok ráfordításainak felülvizsgálata.

• A kutatási és fejlesztési eredmények hatékony felhasználása a köz- és az üzleti szférában, például:

- A kutatási és fejlesztési eredmények hasznosulásának ösztönzése pénzügyi intézkedésekkel;

- A brit TéT szektor mutatóinak rendszeres felülvizsgálata nemzetközi összehasonlításban;

- A tudásáramlás és az átjárhatóság megkönnyítése a kutatóintézeti hálózat, a felsőoktatás és a tudásintenzív technológiákat alkalmazó vállalati szféra között.

• A nemzetközi TéT együttműködésben való brit részvétel koordinálása, az ország számára előnyöket jelentő együttműködések ösztönzése, például:

- A brit stratégiai célkitűzések megfogalmazása az EU 6. K+F keretprogramjához;

- A két és sokoldalú nemzetközi együttműködések eredményeinek vizsgálata;

- A nagyfontosságú tudományos műszerek és berendezések nemzetközileg közös használatának ösztönzése.

A CST munkáját egy-egy tagja által vezetett szakbizottságokban végzi, tevékenységéről éves jelentések formájában ad számot. Lehetőség van külső szakértők bevonására is. A tagok és a kültagok között is lehetnek külföldi szakértők. A CST és szakbizottságai megbízást adhatnak munkájukhoz szükséges elemző tanulmányok elkészítéséhez. Az anyagok megvitatására a tárcák, a kutatási tanácsok, a finanszírozási tanácsok és más köztestületek illetékes szakembereit hívják meg. Jelenleg három szakbizottság működik a következő témákban:

• A kormányzati TéT tevékenység áttekintése. A bizottság áttekinti az egyes tárcáknak a kutatást-fejlesztést érintő költségvetését, valamint a kutatásszervezés és -irányítás színvonalát;

• Az Egyesült Királyság tudományos és technológiai kapacitásainak kihasználása a versenyképesség fokozása érdekében;

• A természettudományok oktatása a brit iskolákban. A bizottság megvizsgálja, hogy a CST hogyan tudna hozzájárulni a fiatalok tudományos és technológiai képzéséhez.

A CST tevékenységével kapcsolatos legfontosabb dokumentum az 1998-ban "Versenyképes jövőnk: a tudásvezérelt gazdaság építése" címmel megjelent Fehér Könyv.

A tudománypolitika alakításában és koordinálásában fontos szerepet játszik a Tudományos és Technológiai Hivatal. Feladata a kormányzati stratégia végrehajtása, az éves kormányzati kutatási és fejlesztési feladatokat a tárcák és az állami kutatóközpontok szintjére lebontó programok elkészítése, a kutatási és fejlesztési költségvetés elosztása, az intézethálózatokat irányító kutatási tanácsok felügyelete és finanszírozása. Utóbbiak autonóm köztestületként tevékenykednek a brit kutatásokat lefedő hat tudományterület és a központi laboratóriumok költségvetésből történő finanszírozása területén.

Finnország

A finn tudomány- és technológiapolitikában az oktatást, a kutatást és a fejlesztést egyforma fontosságúnak tartják, egyik elemet sem rendelik a másik alá. Az állam az egyik legfontosabb célkitűzésnek a technológia-transzfer elősegítését, a kutatási-fejlesztési eredményeknek eladható termékké való formálását tekinti. Ebben kulcsszerepet játszik a finn tudománypolitika legfőbb koordinatív szerve a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanács. A Tanácsot 1987-ben hozták létre az 1963-tól működő Tudománypolitikai Tanács jogutódjaként. A Tanács a miniszterelnök tanácsadó testülete, fő feladatai a következők:

• Koordinálja a tudomány- és technológiapolitika irányítását, előterjesztéseket készít a kormány számára;

• Munkálkodik a tudományos kutatás és oktatás általános feltételeinek fejlesztésén;

• Elemzi, megelőzi vagy megoldja a technológiák fejlesztésével kapcsolatos problémákat;

• Javaslatokat tesz a kutatást-fejlesztést érintő költségvetési pénzügyi keretek elosztására;

• Részt vesz a kutatást-fejlesztést érintő jogszabályi előkészítő munkákban, alkalmazza a területtel kapcsolatos jogszabályokat;

• Koordinálja a finn részvételt a nemzetközi TéT együttműködésekben.

A Tanács szétosztható önálló pénzalapokkal nem rendelkezik, alsóbb szintű intézmény nem tartozik hozzá, költségvetése, amely minimális, az Oktatási Minisztérium és az Ipari Minisztérium fejezetei alá tartozik. A Tanács két titkára is ezekben a minisztériumokban dolgozik. A Tanács elnöke a miniszterelnök, elnökhelyettesei: az oktatási miniszter, a kereskedelmi és ipari miniszter, valamint a pénzügyminiszter. Tagjai a közlekedési és távközlési miniszter, a szociális és egészségügyi miniszter, a környezetvédelmi miniszter, a Technológiafejlesztési Központ, szakmai körökben ismert nevén TEKES főigazgatója, a Finn Akadémia elnöke, a Nokia elnök-vezérigazgatója, a Premix Oy elnöke, továbbá egyetemi rektorok, intézeti igazgatók.

A Tanács tagjainak kinevezése 3 évre szól, döntéshozói munkája során a végrehajtó albizottságokra támaszkodik. Két albizottsága van, a tudománypolitikai és a technológiapolitikai, ezeket a testületeket szakminiszterek vezetik.

A Tanács tevékenységének eredményeképpen a finn kormány 1993-ban egy középtávú iparstratégiát fogadott el. A "Tudásalapú társadalom" című dokumentumot 3 évenként adják ki. Ez konkrét TéT politikai cselekvési programot tartalmaz. A legújabb kiadás megjelenése 2000. I. félévében várható.

Franciaország

A tudomány- és technológiapolitika stratégiai jellegű kérdéseiben a legfőbb döntéshozó szerv a Tudományos és Technológiai Kutatások Tárcaközi Bizottsága (CIRST). Elnöke a miniszterelnök, tagjai azok a miniszterek, akiknek minisztériuma kutatóintézeteket felügyel. A Bizottság évente legalább egyszer ülésezik, döntéseinek meghozatala előtt kikéri a kutatás-fejlesztésben érintett minisztériumok és a jelentősebb francia kutatóközpontok véleményét. A bizottság feladata az interdiszciplinaritás elvének megvalósítása a TéT politikában.

A kutatás-fejlesztést érintő kérdésekben a kormány tanácsadó szerve az Országos Tudományos Tanács (CNS), amelyet a CIRST 1998-ban hozott létre. A Tanács elnöke a közoktatási, kutatási és technológiai miniszter, tagja a francia és az európai tudományos és üzleti élet 27 kiemelkedő személyisége. A hathavonta ülésező CNS a következő átfogó kérdésekkel foglalkozik:

• a főbb nemzeti kutatási területek körvonalazása, prioritások meghatározása,

• a francia részvétel koordinálása a nemzetközi TéT együttműködésekben,

• a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatainak javítása.

Véleményének megalapozása érdekében a Tanács valamennyi általa fontosnak tartott kérdésben szakértői fórumokat hívhat össze.

A CNS elnökének külön tanácsadó szerve is van, a Kutatási és Technológiai Főtanács (CRST). A szervezet tagjait a kutatásért felelős miniszter 2 éves időtartamra nevezi ki a szakmai szervezetek ajánlása alapján. A CRST 40 tagja közül 20 a tudományos közéletet - az Országos Tudományos Tanácsot, a kutatóintézeti tudományos tanácsokat, tudományos társaságokat és közismert szaktekintélyeket - képviseli. A másik 20 tagot a szakszervezetek, a munkaadók, a nagyvállalatok és a kereskedelmi kamarák képviselőiből választják ki. A miniszter a következő kérdésekben kéri ki a Főtanács véleményét:

• a polgári célú, közpénzekből finanszírozott kutatások költségvetésének és az azon belüli főbb arányok kialakítása,

• a K+F tevékenységről szóló, a parlament elé terjesztendő éves miniszteri beszámoló véglegesítése,

• az országos kutatási-fejlesztési programok előkészítése,

• a tudományos kutatás és a fejlesztés szervezeti reformja,

• tudományos nagyműszerek, berendezések beszerzése, minden egyéb, aktuális tudomány- és technológiapolitikai kérdés.

Németország

Németországban a Tudományos Tanácsot (Wissenschaftsrat - WR) 1957-ben a tartományok és a szövetségi kormány alapították azzal a céllal, hogy a német felsőoktatás, a tudomány és a kutatás fejlődésével kapcsolatban a társadalom és a gazdaság igényeit egyaránt kielégítő, az ország fejlődését szolgáló ajánlásokat dolgozzon ki. A WR működését a tartományok és a szövetségi kormány által megkötött közigazgatási egyezmény szabályozza. Az egyezményt 5 évenként kötik meg. A Tanács nem rendelkezik szétosztható pénzügyi forrásokkal. A Tudományos Tanácsnak állást kell foglalnia az oktatást, a tudományt és a kutatást érintő kérdésekben, ha valamely tartomány, a szövetségi kormány, a Szövetségi és Tartományi Oktatás- és Kutatásfejlesztési Bizottság vagy a Tartományok Kultuszminisztereinek Állandó Konferenciája erre felkéri. Ajánlásai nem kötelező jellegűek, de a WR nagy tekintélye miatt mind szövetségi, mind tartományi szinten befolyásolják az oktatásra és kutatásra szánt források elosztását, az új kutatási programok elindítását. Az érvényben levő egyezmény szerint a szövetségi és a tartományi kormányok egyaránt elfogadják, hogy költségvetési lehetőségeik függvényében figyelembe veszik a WR ajánlásait.

A Tudományos Tanács két bizottságból áll. A Tudományos Bizottság 32 tagját a szövetségi köztársasági elnök kéri fel. Ebből 24 fő kiválasztása a Német Kutatóközösség (DFG), a Max Planck Társaság (MPG), a Rektori Konferencia (HRK) és a Német Kutatóközpontok Hermann Helmholz Közössége (HGF) közös ajánlásának alapján történik. További nyolc főt az államfő kér fel a közélet ismert személyiségei közül a szövetségi kormány és a tartományi kormányok közös javaslata alapján. A Közigazgatási Bizottságba a 16 német tartomány kormánya egyenként egy-egy főt delegál (fejenként egy szavazattal), a szövetségi kormányt pedig hat fő képviseli összesen 16 szavazattal. Így a WR 54 tagja összesen 64 szavazattal rendelkezik. (A Tudományos Bizottság 32 tagja 32 szavazattal és a Közigazgatási Bizottság 22 tagja 32 szavazattal). A WR határozatait a két bizottság közgyűlése fogadja el. Az érvényességhez kétharmados többségre van szükség. Mindkét bizottságot elnök vezeti, a WR elöljáróját a két bizottság közösen választja. A Tanácsnak Kölnben van a folyamatos ügyintézést biztosító titkársága, az irodán kívül egyéb alsóbb szintű intézmény nem kapcsolódik hozzá.

A WR közgyűlése évente dönt a szervezet munkatervéről. Az egyes speciális feladatokra a két bizottság tagjaiból ad hoc bizottságokat és munkacsoportokat hoznak létre. Ezeknek az ideiglenes grémiumoknak a feladata a döntés előkészítés. Szükség esetén a bizottságok külső szakértőket bíznak meg. A bizottságok és a közgyűlés negyedévente ülésezik. A WR ajánlásait minden esetben közzéteszik, amelyek a WR kölni irodájából szerezhetők be.

Olaszország

1999. februárjában az olasz Oktatási Minisztérium (MURST) javaslatára a Kormány létrehozott két tanácsadó szervezetet, melyek konzultatív jelleggel az oktatási miniszter munkáját segítik a kutatás és fejlesztés területén.

Az egyik szervezet a Kutatáspolitikai Szakértői Bizottság (CEPR), a másik a Kutatáselemző Szakbizottság (CIVR). Mindkét szervezet külső szakértőket is bevon a munkájába. A szakértők a tudományos élet és a felsőoktatás elismert szaktekintélyei. A bizottságok szakmai munkájának zavartalan folytatásához egy adminisztratív szervezetet is létrehoztak, amely közös titkárságként működik a minisztériumon belül.

A CEPR-nek mint szakértői, tanácsadó, döntéselőkészítő szervezetnek 9 tagja van, akiket az oktatási miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki.

A CIVR mint tanácsadó-konzultatív fórum 7 főből áll, köztük külföldi is lehet. A tagoknak tudományos minősítéssel kell rendelkezniük a különböző tudományterületekről.

A CEPR feladata:

• a kutatás-fejlesztés helyzetének javítására és a finanszírozására vonatkozó javaslatok elkészítése,

• az olasz részvétel koordinálása nemzetközi TéT együttműködésekben.

A CIVR feladata:

• a nemzeti kutatás-fejlesztés minőségi szintjének fenntartása és emelése,

• általános kritériumok kijelölése a kutatási eredmények értékelési folyamatához.

A tanácsadó testületek szakmai, konzultatív feladatkörük betöltésén túl pénzügyi alapok felett nem rendelkeznek, a pénzek elosztásában közvetlenül nem vesznek részt.

Következtetések

Az említett országok mindegyikében létezik egy felső szintű, a tudomány- és technológia-politika kialakításában, a kutatás-fejlesztést érintő problémák képviseletében és a finanszírozási kérdésekben kompetens szervezet, amely véleményével, ajánlásaival a kormány döntéshozó munkáját támogatja. Ajánlásai nem kötelező érvényűek, de a legtöbb országban a testület tagjainak rendkívül nagy tekintélye, informális befolyása miatt a javaslatokat a kormányok elfogadják és meg is valósítják. A legfőbb grémiumot általában a miniszterelnök vezeti, de kijelölhet erre a feladatra más személyt is. A szervezet munkáját mindenhol tanácsadó testületek, bizottságok segítik. Az adminisztratív, koordinációs, szervezési feladatokat titkárság látja el. A testületek önállóan szétosztható pénzalappal nem rendelkeznek és nem tartoznak alájuk alacsonyabb szintű hivatali szervezetek. Néhány országban a testület tevékenységéről éves jelentésben számol be, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető. A magyar gyakorlat követni látszik ezen országok példáját.

Peredy Zoltán - Barkó József


<-- Vissza az 2001/1. szám tartalomjegyzékére