2001/1.

Megemlékezés

Harsányi János

(1920-2000)

1920. május 29-én született Budapesten. A fasori Evangélikus Gimnáziumba járt. 1937-ben érettségizett, és ugyanabban az évben első helyezést ért el az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen matematikából.

Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol családi okok miatt gyógyszerészetet kezdett tanulni. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. "A német megszállás utolsó két hónapjában a jezsuita atyák mentették meg az életemet azáltal, hogy menedéket adtak nekem a pesti rendházukban" - írja önéletrajzában.

1946-ban folytatta tanulmányait az egyetemen, ahol 1947-ben doktorált filozófiából és szociológiából. Meg kell említenem, hogy a matematika iránti vonzódása ekkor sem szűnt meg, gyakran találkoztam vele matematikai, fizikai és kémiai előadásokon. Érdeklődése azonban ebben az időben az emberi magatartás és ennek filozófiai háttere felé irányult.

Az 1947-48 tanévben Szalai Sándor Szociológiai Intézetében volt tanársegéd, de állásáról 1948 nyarán antimarxista nézetei le kellett mondania. 1950 tavaszán Ausztriába szökött későbbi feleségével, Klauber Anni pszichológia szakos egyetemi hallgatónővel. 1950-ben bevándorlási engedélyt kaptak Ausztráliába. Az első három évben Sydneyben mint gyári munkás dolgozott, és ezzel párhuzamosan esténként közgazdaságtant tanult a sydneyi egyetemen. Ebben az időben erősödött meg érdeklődése a közgazdaság-tudomány iránt.

1953-ban megkapta az M.A. egyetemi fokozatot, majd 1954 elejétől közgazdaságtani előadóként a Brisbane-i egyetemen dolgozott. Itt kezdett el játékelmélettel foglalkozni. 1944-ben jelent meg Neumann János és Oscar Morgenstern osztrák közgazdász Theory of Games and Economic Behavior c. könyve. Ez a könyv adja meg a játékelmélet első elméleti megalapozását. Így Harsányi János elég korán bekapcsolódhatott az ilyen irányú kutatómunkába. (Megemlítem, hogy a budapesti Közgazdasági Egyetemen 1962-től nyílt lehetőség a játékelmélet oktatására.)

1956-ban Rockefeller-ösztöndíjat kapott, és feleségével együtt a Stanford Egyetemen tanult, ahol közgazdaságtani doktorátust szerzett. Ekkor ívelt fel tudományos pályafutása. 1958-1961-ben az ausztráliai nemzeti egyetemen (Canberra), majd két és fél évig Detroitban volt professzor. Végül 1964-1990 között a Berkeley egyetem professzora volt. Innen ment nyugdíjba 1990-ben.

1995-ben az MTA tiszteleti tagjává választotta, és a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktora lett.

Elsősorban játékelmélettel, de emellett az utilitarizmus etikai továbbfejlesztésével és filozófiai problémákkal is foglalkozott. 1994-ben Nobel-díjat kapott (megosztott Nobel-díj: Harsányi János, John Nash és Reinhard Selten. Seltennel több közös munkája jelent meg.)

Harsányi János a modern idők egyik polihisztorának is tekinthető.

Neumann és Morgenstern már említett könyvében az elmélet hátterében mintául a különböző társasjátékok (sakk, bridzs, póker stb.) álltak. Innen erednek a játékelméletben ma is használatos elnevezések, mint pl. játék, játékos, kifizetés. Neumann és Morgenstern nagyon jól tudták, hogy elméletük és a kidolgozott módszerek sokkal többet jelentenek, mégpedig alkalmazási lehetőséget a gyakorlati életben, mindenekelőtt a közgazdasági életben előálló konfliktus szituációk elemzésére.

Harsányi az MTESZ-ben tartott előadásában erről a következőket mondta: "Elméletben minden társadalmi helyzet felvet stratégiai problémákat, melyek játékelméleti elemzést kívánnak. De a klasszikus közgazdaságtan elkerülte a játékelmélet tényleges használatát azáltal, hogy feltételezte, hogy a gazdasági élet minden részében tökéletes verseny van. Vagyis feltételezte, hogy minden egyes eladó és minden egyes vevő gazdasági tevékenysége kisméretű az egész piaci forgalomhoz képest. Ennélfogva egyetlen résztvevő sem tudja a saját egyéni tevékenységével a piaci árakat komolyan befolyásolni, és ezeket az árakat adottnak kell, hogy tekintse (maximum probléma). Ez a tény feleslegessé teszi számára, hogy a többi résztvevő tevékenységét játékelméleti elemzés tárgyává tegye. De Neumann és Morgenstern rámutatott arra, hogy manapság nincsen tökéletes verseny a gazdasági élet legtöbb ágában. A legtöbb iparágban néhány nagyvállalat dominálja a piacot. A munkapiacon nagy szakszervezetek és munkaadó szervezetek a főszereplők. Továbbá a gazdasági élet nagy részében a központi kormány és más kormányszervek játszanak fontos szerepet. Ennélfogva manapság nem lehet a gazdasági rendszer működését igazán megérteni a játékelmélet használata nélkül." Neumann és Morgenstern könyvének megjelenését követő várakozásokkal szemben a hetvenes évek közepéig alig beszélhetünk a közgazdasági alkalmazásokról.

Harsányi János a már említett előadásában erről így ír: "Én akkor ismertem fel a részlegesen informált játékok fontosságát, amikor elemezni próbáltam játékelméleti szempontból a fegyverkezést korlátozó tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az 1960-as években voltak folyamatban." (Természetesen állami megbízás keretében.)

Az 1967-ben és 1968-ban megjelent cikkeiben írja le elméletét és eredményeit. Ezekben a cikkekben erősen támaszkodik a Bayes-féle statisztikára, amennyiben a játékosoknak magatartások és akciók vonatkozásában valószínűségekkel kell dolgozniuk.

Az említett cikkeinek hatása és alkalmazásai a játékelmélet művelői és a közgazdászok részéről valójában csak 1975 után jelentkeztek. Az utolsó húsz évben a játékelmélet a matematikai közgazdaságtannak általánosan használt fontos kutatóeszközévé vált. Legújabban a légszennyeződés csökkentését szolgáló ún. RICE modellel játékelméleti módszerekkel vizsgálják a megoldási lehetőségeket. Ez a modell része a belga szövetségi kormány által alapított CLIMNEG programnak.

Harsányi János utolsó éveiben is intenzíven dolgozott és vissza-visszatért a részlegesen informált játékok problematikájához. 1995-ben jelent meg a Games and Economic Behavior folyóirat 8. és 9. kötetében egy-egy cikke A New Theory of Equilibrium Selection for Games with Incomplete Information címmel. Halálával a játékelmélet egy kiemelkedő kutatóját és alkalmazóját vesztette el.

Ezzel az ismertetéssel emlékezik Harsányi Jánosra, az egykori évfolyamtársra, kollégára és barátra

Szép Jenő


<-- Vissza az 2001/1. szám tartalomjegyzékére