2000/12.

Könyvszemle

"SZELLEMI KÜLKAPCSOLATAINK" - TÖRTÉNELMI ASPEKTUSBÓL

 

Mint közép-európai kis ország, Magyarország számára Trianon óta mindig is kiemelkedően fontos kérdés volt a nemzetközi együttműködés, annak kiterjedése, intenzitása, s nem utolsósorban orientációja. Vonatkozik ez természetesen a kutatás és a művészet területére is, ahol - némileg hasonlóan a gazdasági kapcsolatokhoz - a háborús időszaktól és a legelvadultabb rákosista évektől eltekintve - mindig is sikerült fenntartani a nemzetközi szellemi áramlatokkal való érintkezés csatornáit.

Érdekes összeesés, hogy rövid időn belül két olyan, idegen nyelvű mű is napvilágot látott, amely a "szellemi külkapcsolatok" gyűjtő szóval általánosítható terrénum egy-egy szeletéről nyújt gazdag áttekintést. Az egyik - a német nyelvű - a neves Oldenbourg Verlag kiadásában a 2. világháború utáni német-magyar tudományos és technológiai kapcsolatokat elemzi, a másik - az angol nyelvű - a magyar Iparművészeti Egyetem kiadványa, a 19-20. századi brit-magyar kölcsönhatásokból és párhuzamokból mutat be szemelvényeket az építészet, belső építészet és a design területéről.

A Holger Fischer (a hamburgi egyetem Hungarológiai Központjának vezető munkatársa) szerkesztésében megjelent összefoglaló mű a Dél-Kelet-Európai Tanulmányok c. sorozat keretébe illeszkedik. Az egyes fejezeteket alkotó résztanulmányok szerzői vegyesen német, illetve magyarszakemberek. Az NSZK és az NDK viszonylatú együttműködéseket párhuzamosan bemutató kötet elején a szerkesztő tollából rendkívül alapos, magyar forrásokra támaszkodó áttekintés található a magyar tudománypolitika alakulásáról, amely a nemzetközi tudományos és műszaki együttműködés kereteit (is) megszabta. Feltárja a pártirányítás szerepét, bőségesen ismertetve a tudománypolitikai irányelveket, valamint a különböző társadalmi rendszerű országok irányában tanúsítandó magatartás normáit. Bőséges adatgyűjtemény dokumentálja a tudományos célú kiutazások alakulását az 1970-1990 közti időszakban, ami alátámasztja a "legvidámabb barakk" megjelölés megalapozottságát. A rendszerváltozás utáni időszakra viszonylag kevesebb figyelem és terjedelem jutott. Ugyancsak meglehetősen tömör formában foglalja össze az NSZK háború utáni tudománypolitikai stratégiáját is, a nemzetközi tudományos együttműködés szemszögéből. Utóbbi területen a szocialista országok viszonylatában - mint sokan közülünk bizonyára emlékeznek - a legkomolyabb problémát hosszú időn át Nyugat-Berlin kezelésének módja jelentette.

Szintén német szerző (Peter Biegelbauer) tanulmánya elemzi a háború utáni időszak magyar tudomány- és technológia-politikájában bekövetkezett három nagy "váltást" amelyek (szerinte): a magyar tudományos struktúra szovjet rendszerre való átállítása, az "új gazdasági mechanizmus" bevezetése (1968) és a piacgazdaságra való visszatérés. További fejezetek az NDK-magyar tudományos együttműködés történetét dolgozzák fel - külön tárgyalva az akadémiai kapcsolatokat -, foglalkoznak továbbá a német-magyar felsőoktatási együttműködéssel.

Az intézményi és politikai háttér fejleményeinek áttekintését életközelibbé teszi néhány esettanulmány közlése. Ezek száma a kötet létrehozóinak szándéka szerint eredetileg nagyobb lett volna, így végül a természettudományok területéről a csillagászat és asztrofizika, a földrajztudomány és a növénygenetika, a technológiai területről pedig az elektrotechnika (elsősorban a Siemens kooperáció története) és a haszonjármű- gyártás vonatkozásában mutatják be magyar és német szerzők a kétoldalú együttműködés alakulásását.

A rendkívül igényes mű zárófejezeteként a műszaki múzeumok közti kapcsolatokról (Endrei Walter), valamint a nemzetközi ipari vásárok kapcsolatfejlesztő hatásáról olvashatunk (Vámos Éva).

A magyar olvasó számára rendkívül tanulságos, hogyan látják külföldi szakemberek - kívülről - az általunk megtapasztalt évtizedek történéseit a tudományos élet mindennapjaiban. Egyértelmű következtetésként adódik, hogy a német reláció nemzetközi kapcsolatainkban mindig is a legelsők közé sorolódott, ami számos, szerteágazó ok miatt arra is visszavezethető, hogy a német hatóságok és intézmények kiemelkedő kooperativitást és segítőkészséget tanúsítottak.

***

Az Ernyey Gyula szerkesztő által jegyzett angol nyelvű kompendium egy három évet felölelő brit-magyar közös kutatási projekt eredményét tárja az olvasó elé. A 21 tanulmány szerzői vegyesen magyarok és britek. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy sokoldalú vizsgálatnak vessék alá a 19-20. században tapasztalt kapcsolatokat a brit és a magyar építészet, belső építészet, design, illetve a tárgyformálás legszélesebb területein. A szerzők a feldolgozás két útját alkalmazzák: részben feltárják a kimutatható direkt kapcsolatokat, hatásokat a két ország alkotói, illetve azok alkotásai között egy-egy stílusirányzat keretében, részben pedig - ahol ilyen közvetlen kapcsolódás nem létezett - az azonos problémák megközelítésének, párhuzamos megoldásának brit és magyar útjait vizsgálják. A kötetben található esszék három csoportba sorolhatók. Az első rész tanulmányai lényegében az elméleti alapvetéssel, a brit-magyar szakmai kapcsolatok hátterével foglalkoznak, beleértve a (2. világháború utáni) magyar intézményi hátteret, valamint a brit modellek sporadikusan jelentkező hatását. Életrajzi és irodalmi adalékok illusztrálják, milyen mély benyomást tett a brit felső rétegek életmódja, lakása, annak berendezése és műszaki felszereltsége ("angol WC"!) a 19. század első felében utazgató magyar főnemesekre. A "mintavételt" és annak hazai leképezését gazdagon példázza főúri kastélyparkjaink többjének tervezési megoldása, telepítése. Kiemelkedően érdekes adalékok olvasható e részben arról, milyen hatást tett a 20. század első három évtizedében Magyarországon utazgató britekre a magyar népművészet, érdekes kitérővel az Erdélyben jelentkező román-magyar kontroverziákra, Kőrösfői-Kriesch és Oprescu tevékenységén keresztül bemutatva.

A második rész az építészet és a mérnöki szerkezetek világában kutatja a kétoldalú kapcsolatokat. Nem marad ki természetesen a Széchenyi-Lánchíd klasszikus története, majd Végh János és Gavin Stamp érdekes párhuzamot von a budapesti Országgyűlés épülete és a Westminster palota között. Budapest és Glasgow városfejlesztési tapasztalatai is tanulságos összehasonlításra kínálnak alkalmat, elsősorban a külső kerületek kiépítésénél alkalmazott elvek, valamint a "tömeges lakásépítés" gondjainak megoldása vonatkozásában. E részben kapott helyet - kissé kakukktojás gyanánt - László Fülöp, a kettős kötődésű, életének második felét Angliában töltő sikeres arcképfestő építészeti ízlésvilágát tükröző lakóhelyeinek részletes feldolgozása. Végül rövid emlékezést olvashatunk az új hazájában nagy elismerést aratott Goldfinger Ernő építészeti tevékenységéről, aki a 30-as évektől haláláig (1987) egyike volt a vezető építészeknek Nagy-Britanniában, s aki sokat segített itthoni építészeink továbbképzésében.

Igen gazdag és remek illusztrációkkal kísért az iparművészet és a design területét áttekintő harmadik rész. Két tanulmány (mindkettő Ray McKenzie tollából) foglalkozik a fotográfia speciális területeivel (a "festményszerű" - pictorialist - irányzat brit és magyar művelői, továbbá az épületfényképezést forradalmasító "új fotográfia" Moholy-Nagy László nyomain elinduló irányzatának képviselői ott és itt).

A kötet szerkesztője két tanulmánnyal van képviselve: az egyikben e század első felének magyar tárgyformálási irányzatait mutatja be, utalva esetleges brit kapcsolódásokra (porcelántól a földalatti vasúti kocsikon át az Árpád sínautóig, a Kner nyomda termékeiig vagy az emeletes buszokig), a másodikban pedig magyar belsőépítészek és bútortervezők szigetországbeli tevékenységét ismerteti. Utóbbiak közül a Bauhaus-os Breuer Marcell csak két évig tartózkodott Nagy-Britanniában, Fejér György viszont hosszabb időszakon keresztül volt termékeny hatással elsősorban a brit konyhaberendezés iparra. Különleges csemege a magyar színházi díszlet- és látványtervezés által felhasznált brit innovációk (E. Gordon Craig) érvényesülésének nyomon követése István Mária írásában. (Deutsch-ungarische Beziehungen in Naturwissenschaft und Technik nach dem Zweiten Weltkrieg. Herausgegeben von Holger Fischer. R. Oldenbourg Verlag, München, 1999. 555 o. - Britain and Hungary - Contacts in Architecture and Design during the nineteenth and twentieth Century. Edited by Gyula Ernyey. Iparművészeti Egyetem, Budapest, 1999. 291 o.)

Sperlágh Sándor


<-- Vissza az 2000/12. szám tartalomjegyzékére