2000/12.

Könyvszemle

MAGYAR NÉPZENETÖRTÉNET

Magyar népzenetörténet címmel népzenei tankönyv jelent meg Paksa Katalin tollából a Balassi Kiadó gondozásában. Úgy is fogalmazhatunk: a szerző céljának eléréséhez, a magyar népzene történeti szempontú bemutatásához a tankönyv műfaját választotta. Meglepő választás. Ahhoz szoktunk, hogy a tankönyvnek szánt művek inkább elrejteni igyekeznek tankönyv mivoltukat, másnak álcázzák magukat, hiszen a tankönyv unalmas műfajnak számít.

E könyv viszont nem rejti, hanem szinte hangsúlyozza oktató jellegét. A szerző szöveg közben is meg-megszólítja olvasóját, felhívja figyelmét valamely összefüggésre, érdekességre, a fejezetek végén pedig rövid összefoglalást, olvasnivalót, megtanulandó dalokat, elvégzendő "leckéket" ad.

A tankönyvíráshoz nemcsak szándék, tudás és tapasztalat, hanem többféle adottság: integráló képesség, valamint helyzetfelismerés és lélektani érzék is szükséges. Paksa Katalinnak - terjedelmes tudományos munkássága mellett - már egy korábbi kiadványa is jelzi, hogy van érzéke e műfajhoz. A Bodza Klárával közösen írt Magyar népi énekiskola két kötete (a hozzájuk tartozó két-két hangkazettával) igen nagy példányszámot, szinte páratlan sikert ért el a népzenei mozgalom köreiben.

Valós igényt elégít ki a Magyar népzenetörténet is. Állandóan szembesülünk ugyanis azzal a ténnyel, hogy laikus és szakzenész, tanár és diák egyaránt bizonytalan a népzenét illetően; hogy hiányzik a szilárd alapvetés, a gyermek- vagy ifjúkorban megszerzett tudás és az arra való fokozatos továbbépítés, az újabb eredmények pedig már egyáltalán nem jutnak el az iskolákba, nem kerülnek be a zenei ismeretek vérkeringésébe. Hogy juthatnának el akkor még tovább, az általános ismeretek körébe!

Az új könyv egy régi, az ún. "Kodály-Vargyas" mellé társul, Paksa Katalin ugyanis Kodály Zoltán 1937-ben írt és Vargyas Lajos hozzáfűzött példatárával kibővített könyvére mint alapkönyvre építi rá a magáét. (Azt adottnak veszi, olyannak, melynek állandóan kéznél kell lennie.) "A nagy elődök iránti tisztelet mellett több okból is szükséges a két kiadvány egymást kiegészítő alkalmazása. Kívánatos, hogy Kodály gondolatai továbbra is eredeti megfogalmazásban kerüljenek a diákok elé. A Népzenetörténet is elsősorban ezekből, valamint Bartók munkáiból indul ki, ugyanakkor... a legújabb felismeréseket is figyelembe véve rajzol képet zenei néphagyományunkról." (7.o.)

Az első fejezet ritkán hallható zenei példákkal illusztrált tudománytörténeti áttekintés, melyet a népzenetörténet fogalmának tisztázása követ. Itt fogalmazódik meg annak magyarázata, miben különbözik a történeti- néprajzi látásmód a műzenei vagy művészettörténeti megközelítéstől. "A népzenetörténet megkísérli a népi dallamokat történeti korokhoz kötni, illetve a történeti korok népzenéjét körvonalazni. [...] Ez a folyamat nem fűzhető fel egyetlen szálra, hanem párhuzamos vonulatok egyre sűrűsödő rendszerének kell elképzelni. A népi kultúra egy-egy "korszaka" mindig különböző idejű elemek- stílusok együttesét jelenti: óriási múlt él együtt a mindig születő újjal." (41.o.) Az időrendet A magyar népzene történeti rétegei címmel táblázat is szemlélteti.

A magyar népzene stílusainak és korszakainak módszeres tárgyalása során teljes áttekintést kapunk a honfoglalás előtti, keleti eredetű rétegekről, az azokból kifejlődött és az évszázadok során továbbalakuló stílusokról csakúgy, mint a honfoglalás utáni, európai hatásra létrejött zenei világról, egészen a 19. században kivirágzott népzenei új stílusig. Sokágú és sokrétű a bemutatott anyag, de a könyv nemcsak a "bámulatos gazdagságot" (Bartók szavai) mutatja fel, hanem azokat a belső összefüggéseket is, melyektől az szerves egésszé, kultúrává válhatott. A könyv minden szintjén végigvonul az írásbeliség és szájhagyomány, történelem és népélet, zenetörténet és népzene párhuzamos adatainak összekapcsolása, gondolatébresztő párba állítása.

Ami a kiadvány formai, szerkezeti megoldásait illeti:

1.) Világos, áttekinthető a szerkezete, jók az arányai. Ez egyaránt vonatkozik a szöveg és kotta, szöveg és hangzó zene megfelelő arányára, az egyes tájegységek, énekesek arányos szerepeltetésére és a bemutatott korszakok, műfajok egymás közti arányára. A könyvben 148 dal kottája szerepel, ebből 123 hangzó formában is, a felvételek 94 faluból származnak. Ennek megfelelően átfogó, de nem felületes. Mindig konkrét: tájhoz, dialektushoz, személyhez kötődő adatokat ad.

2.) A CD mellékleteken felhangzó dalok révén a leírt szöveg és kotta "megszólal", s ezáltal még meggyőzőbbé, még inkább hitelessé válik. Rendkívüli élmény a különböző, egymástól nagyon eltérő egyéniségek, előadásmódok, nyelvi megformálások mögött szembesülni az egységes magyar népzene hangzó valóságával.

3.) A szöveg + kotta + hangzó zene mellett a képek, jegyzetek, mutatók is szervesen hozzátartoznak a mondanivalóhoz. Ráadásul nem mechanikus a szerkezeti egységek kapcsolata. Minden adat továbbvisz, és ott nem pusztán ismétel, hanem az ismétlés mellett kicsit többet és mást is ad. Kereszt- összefüggések szövik át a könyvet: a kotta jelzete azt is megadja, melyik CD-n, s ott hol található a dallam, de egyben saját hátulsó jegyzetéhez is elvezet, ahol a dal minden egyéb adata megtalálható; a sok forrásból gondosan összeválogatott képek sem puszta illusztrációk, hanem szoros szálak fűzik a szöveghez: helyszínt, énekest, gyűjtőt, szokást elevenítenek meg. Egy-egy kiváló énekes szinte személyes ismerőssé válik, hiszen olvasunk róla, halljuk a hangját és látjuk a képét (pl. Gergely András, Káplár János, Szályka Rózsa, Jánó Anna, Nyeste András, Varga Pál, Izsák János); olyan fényképritkaságok idéznek fel egy- egy helyszínt, szokást, mint pl. Garay Ákos kórógyi felvétele 1911-ből, Kodálynak a Zobor-vidéki gyermeksereget megörökítő felvétele 1916-ból, vagy a csíksomlyói búcsúról készült 1941-es fotó.

Élvezetes az egyre több információt nyújtó továbbhaladás, böngészés a könyvben. Ugyanakkor az is lehetővé válik, hogy az információk különböző rétegeit szükség vagy alkalom szerint külön-külön használjuk. Aki nem tud kottát olvasni, az olvashatja a szöveget és hallgatja hozzá a lemezt; aki nem veszi meg a lemezt, anélkül is boldogul, (bár meg kell jegyeznünk, hogy a hallás-élmény semmivel sem pótolható); aki nem tankönyvként használja, az bátran olvasmánynak tekintheti, mert világos, élvezetes, nem körmönfont a stílusa.

4.) A szöveg közt sem rövidítés (a Kodály könyvre utaláson kívül), sem lábjegyzet nincs. Van viszont sokféle érdekes, további tájékozódásra alkalmas mutató és jegyzék: Irodalomjegyzék, Hangzó [népzenei] kiadványok jegyzéke, Földrajzi mutató falvak szerint, Földrajzi mutató dialektusok szerint, Dalszövegmutató, CD tartalomjegyzék és Képjegyzék. A kötetet terjedelmes angol és német nyelvű összefoglalás zárja.

Mindenkinek természetes igénye, hogy magáról: származásáról, múltjáról, tulajdonságairól legalább alapvetően tájékozott legyen. Ez az igény a közösségben éppúgy él, mint az egyénben. Paksa Katalin Magyar népzenetörténete hozzásegít ahhoz, hogy a magyar műveltség egyik legvonzóbb területén bárki megszerezhesse ezt az alapvető tájékozottságot. (Paksa Katalin: Magyar népzenetörténet. Balassi Kiadó, Budapest. 1999. 287 o. CD melléklet: Magyar népzenetörténet - A History of Hungarian Folk Music I-II.)

Domokos Mária


<-- Vissza az 2000/12. szám tartalomjegyzékére