2000/12.

Viták - vélemények

Érthetetlen

A Magyar Tudomány 2000. októberi számának Viták-vélemények rovatában jelent meg Salamon Miklós rövid írása (Gondolatok egy vitával kapcsolatban), amelyben a Venetianer Pállal a géntechnológiáról folytatott vitánkhoz kívánt kapcsolódni. Salamon úr a multinacionális cégeket illető állításaink kapcsán ekként fogalmaz: "Hű, hát ez meg honnan jött? Az idézet vagy az elfogultságnak olyan példája, melynek szerzőivel logikusan vitázni kizárt dolog, vagy olyan méretű tudatlanságra utal, ami az ország 40 éves elzártságából következhet." Ennek kapcsán az alábbiakat szeretnénk megjegyezni:

1. Nem értjük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia lapjában hogyan lehetséges bárkiről ilyen hangnemben nyilatkozni (egyikünk ráadásul az MTA tagja). A Viták-vélemények rovat szerkesztője a mi cikkünkből1 annak idején határozottan kihúzatta a - "tudatlan"-nál véleményünk szerint enyhébb - "cinikus" jelzőt, noha azzal mi nem is magát Venetianer Pált, hanem csupán annak egyetlen mondatát szerettük volna minősíteni. Most vajon miért nem lépett közbe az éber szerkesztő?

2. Elgondolkodtató, hogy a Magyar Tudomány a géntechnológiáról szóló vita kapcsán közölte Salamon Miklós észrevételét, noha az csupán lazán kapcsolódik a géntechnológia témaköréhez (Salamon utolsó, rövid bekezdése érinti csupán e kérdéskört). Magunk még 2000 elején nyolc, a témában jártas potenciális szerzőt javasoltunk a Magyar Tudomány számára, akik mindannyian - hozzánk hasonlóan - óvatos álláspontot foglalnak el a témában. Mind a mai napig egyikük írását sem láthattuk viszont e hasábokon. Ellenben a Magyar Tudomány 2000. májusi számában a géntechnológiáról szóló összeállítás hét cikke közül hatnak a szerzője - az írások tanúbizonysága szerint - elkötelezett híve a géntechnológiának, egyikük pedig többé-kevésbé semleges álláspontot foglal el. A géntechnológiával kapcsolatos fenntartásokról csak a Kitekintés rovatban olvashattunk (nem túl sokat), külföldi szerzők művei alapján. Ezek után kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a Magyar Tudomány a géntechnológia híveinek tendenciózusan lényegesen több teret enged, noha a "másik oldalt" is számos neves kutató és gondolkodó képviseli Magyarországon.

3. Ha már végül a Magyar Tudomány mégis Salamon Miklós otrombaságának közlése mellett döntött, úgy érezzük, hogy személyes megtámadtatás okán mindenképpen etikus lett volna lehetőséget biztosítani számunkra az azonnali viszonválaszra. Ezt a lap nem tette meg, e válaszcikket is mi magunk forszíroztuk. Érdekes módon ugyanebben a számban, és ugyanebben a rovatban Molnár Géza megjegyzéseire azonnal válaszolhatott Alföldi László.

4. Salamon "Hű, hát ez meg honnan jött?" hangzatú gunyoros kérdésére már az eredeti cikkben is megtalálható a válasz, hiszen ismereteink forrását lábjegyzeteltük: David C. Korten: Tőkés társaságok világuralma (Kapu Kiadó, 1996) című közismert könyvének egyik fő tézisét ismételtük meg. Korten véleményét számos további szerző is osztja (l. pl. Kindler J.: Globalizáció a ráció uralma alatt: a közjó leértékelődése. Stratégiai Füzetek 3., Miniszterelnöki Hivatal, 2000. augusztus). Sőt, a Magyar Tudományban is olvasható volt már korábban a multinacionális vállalatok ilyetén minősítése Szlávik János cikkében (1998/8. szám, 975. oldal). Salamon ismerhetné e dolgozatot, hiszen azt írja, hogy "az elmúlt néhány év alatt a Magyar Tudomány nagyon kedves olvasmányommá vált".

5. Ha Salamon Miklós a multikról szóló teljes bekezdésünket idézte (illetve figyelmesen elolvasta) volna, akkor nem juthatott volna arra az ostoba következtetésre, hogy szerintünk "minden multinacionális cég vezetősége gazemberek (csalók, tolvajok stb.) gyülekezete". A teljes bekezdés ugyanis így szólt:

Venetianer Pálnak persze igaza van abban, hogy a multik etikátlan viselkedése miatt nem magát a géntechnológiát kell elmarasztalni. Valóban, a probléma ennél sokkal általánosabb, a géntechnológián messze túlmutat. A multinacionális óriáscégeknek ugyanis alapvető sajátosságuk, hogy kizárólag saját profitjukat és piaci terjeszkedésüket tartják szem előtt, és negligálják az emberek (és más élőlények) érdekeit. Persze miért is cselekednének másként, ha semmilyen módon nem próbáljuk szabályozni ebbéli törekvéseiket. Sőt, egyenesen érdekük, hogy etikátlan módon működjenek, hiszen ha egy multi hirtelen szociálisan érzékennyé válna, vagy szigorú környezetvédelmi normákat kényszerítene saját magára, menthetetlenül lemaradna a piaci versenyben. Így működésüknek szinte szükségszerű folyományai a különböző szociális problémák (a munkanélküliség növekedése, a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódása, stb.), illetve a környezetszennyezések és a természetpusztítás.

Mindebből világosan kiderül, hogy mi elsősorban a szabályozatlan rendszert, és nem a multik vezetőit okoljuk az ökológiai és szociális problémákért. Ha mi ülnénk egy multi igazgatói székében, ebben a rendszerben magunk sem igen tudnánk sikeresen irányítani a vállalatot a fenti problémák előidézése nélkül, noha sem csalónak, sem tolvajnak nem tartjuk magunkat. (Sőt, fura módon még gazembernek sem.)

6. Ami az állítólagos 40 éves elzártságunkat illeti, amiből Salamon Miklós az állítólagos tudatlanságunkat eredezteti, nos, egyikünk (V.G.) az utóbbi negyven évben Európa szinte minden országában járt (a volt szovjet tagállamok némelyikének kivételével), brit ösztöndíjjal többször, hosszabb ideig dolgozott Angliában, s emellett néhányszor az Egyesült Államokban is megfordult; míg másikunk éppen a rendszerváltás idején fejezte be az általános iskolát. Vagyis, még ha valóban tudatlanok is volnánk (talán nem tűnik túlzott nagyképűségnek, ha mégsem érezzük annak magunkat), annak aligha a 40 éves elzártság az oka.

Takács-Sánta András - Vida Gábor

A szerkesztőség megjegyzése

Folyóiratunk februári száma közölte Simon Róbert cikkét "Goldziher Ignác utóélete" címmel. Szerkesztői gondatlanság elmulasztotta a kihagyását olyan máig is vitatható és szubjektív, ellentétes érzelmeket felkorbácsolni képes megállapításoknak, amelyek semmiképpen sem illeszkedhetnek folyóiratunk tudományos tárgyilagosságot és elfogultság-mentességet őrző hagyományához. A cikkhez hozzászóló jogos bírálatok továbblendítenék e hullámokat azokon a határokon, amelyeket magunknak szabunk. Ezért, felelősségünket nem kisebbítve, a magunk részéről a cikk fölötti vitát nem folytatjuk.


<-- Vissza az 2000/12. szám tartalomjegyzékére