2000/11.

Megemlékezések

Burger Kálmán

(1929-2000)

2000. június 28. Családtagok, rokonok, kollégák, munkatársak, tanítványok és barátok csendben várják a búcsúztatás kezdetét. Ebben a szomorú csendben végig-pereg előttem 51 év számos emléke, olyan emlékek, amelyek Burger Kálmánhoz kapcsolódnak, Burger Kálmánhoz a tanítványhoz, a kollégához, a professzortárshoz, az akadémiai rangú tudóshoz és nem utolsósorban a baráthoz.

Az 1949. őszén kezdődött szemeszterben az elsőéves gyógyszerészhallgatók között, akiknek laboratóriumi gyakorlatát, mint kezdő tanársegéd vezettem, dolgozott egy mozgékony fiatalember, aki már az első hónapokban kitűnt évfolyamtársai közül érdeklődésével, lényeget megragadó kérdéseivel és kritikus szellemével. Ez a fiatalember Burger Kálmán volt, akit már harmadéves korában, 1951-ben, demonstrátorként magához vett Schulek Elemér professzor, az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémia tanszékének vezetője. Így lettünk kollégák 32 éven keresztül, addig, ameddig - a JATE rektorának meghívására - 1983-ban - át nem vette a szegedi Szervetlen és Analitikai Kémia tanszék vezetését.

A Schulek- intézetben a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején a fő kutatási terület a halogénkémián alapuló analitikai kémiai módszerek kidolgozása és a hozzájuk kapcsolódó szervetlen kémiai problémák tisztázása volt. Burger Kálmán is ezekbe a kutatásokba kapcsolódott be. Elsősorban az interhalogének (BrCl, ICl, IBr) analitikai kémia alkalmazásának lehetőségeit és ezen vegyületek halogenid- komplexeit tanulmányozta. Ez utóbbi témakör irányította a figyelmét a komplex- (koordinációs) kémia alaposabb megismerése felé, és ennek a tudományágnak vált, az elkövetkezendő évtizedek során, nemzetközileg is elismert művelőjévé. Már munkássága korai éveiben (1954-62) megmutatkozott jó kémiai érzéke és intuitív gondolkodásmódja. Még most is jól emlékszem, a szombat délelőtti tanszéki szemináriumokon tartott, világosan felépített, mindig új és előremutató gondolatokkal teli előadásaira.

Érdeklődése később a halogénkémia területéről a szerves reagensek analitikai kémiai alkalmazása felé fordult, és egy cikksorozatban, majd egy könyvben számolt be ezen a területen végzett kutatási eredményeiről. Őt azonban nemcsak a problémakör analitikai kémia alkalmazása, hanem annak koordinációs kémiai vonatkozásai is egyre jobban érdekelték. 1963-tól jelentek meg olyan munkái, amelyek a különböző átmeneti fémkomplexek egyensúlyi viszonyaival, szerkezeti felépítésével és termikus viselkedésével foglalkoztak. A további években cikksorozatot közöl a vegyes ligandumú komplexekről, majd 1974-től az oldószereknek a komplexegyensúlyokra gyakorolt hatásáról. Ez utóbbi témakörről könyvet is írt, amelyet magyar, angol és orosz nyelven adtak ki.

Kissé visszaugorva az időben ma már megállapítható, hogy az 1964-es év igen jelentősnek bizonyult további tudományos tevékenysége szempontjából. A Bécsben rendezett Nemzetközi Koordinációs Kémiai Konferencián (ICCC) néhány előadás hangzott el, a kémikusok által akkor még kevéssé ismert módszer, a Mössbauer-spektroszkópia koordinációs kémiai alkalmazásáról: Burger Kálmán azonnal meglátta ebben a módszerben rejlő, még kiaknázatlan lehetőségeket, és a konferenciáról hazatérve Korecz Lászlóval, majd Vértes Attilával együttműködve elindította a hazai kutatásokat. Ennek a módszernek a sokoldalú alkalmazása egész tudományos pályafutása során érdeklődésének középpontjában maradt. Mössbauer-spektroszkópiai munkái közül külön kiemelendőnek tartom a kapilláris Mössbauer-spektroszkópia módszerét, amelyet Vértes Attilával együtt dolgozott ki. Ennek a módszernek a segítségével ugyanis lehetővé vált oldatok vizsgálata is, és ezáltal a Mössbauer- spekroszkópia alkalmazási lehetőségei jelentősen kibővültek. Burger Kálmán a röntgen fotoelektron-spektroszkópiának (ESCA) a koordinációs kémia alkalmazása területén is maradandót alkotott, mivel E. Fluck stuttgarti professzorral közösen dolgozták ki a gyorsfagyasztott oldatok ESCA vizsgálatát (1973) és alkalmazták azt szolvatációs folyamatok jellemzésére.

Amikor 1983- ban új munkahelyére került, érdeklődése jelentős mértékben a biokoordinációs kémiai problémák felé fordult. Új munkatársaival elsősorban az átmeneti fémek cukortípusú ligandumokkal alkotott komplexeinek egyensúlyi viszonyait és szerkezetét vizsgálta, továbbá számos fémion (elsősorban a cinkion) bioligandumokkal alkotott komplexeinek koordinációs vegyületeit tanulmányozta. Ezen az utóbbi területen végzett munkássága hozzájárult, a ma már önálló tudományágnak számító gyógyászati szervetlen kémia (medicinal inorganic chemistry) fejlődéséhez. A koordinációs vegyületek biológiai rendszerekben betöltött szerepéről 1990-ben szerkesztésében többszerzős könyv jelent meg Biocoordination Chemistry. Coordination Equilibria in Biologically Active Systems címmel.

Közel fél évszázados pályafutása során két munkahelyen dolgozott, és mindkét helyen tudományos iskolát teremtett. Tanítványai közül sokan ma már a hazai és a nemzetközi tudományos élet ismert személyiségei és egyetemi tanszékek vezetői, vagy vezető oktatói. Ők azok, akik továbbviszik és új gondolatokkal gazdagítják a tudomány azon területeit, amelyeknek kapuit Burger Kálmán nyitotta meg számukra.

A komplexegyensúlyok vizsgálata és számítása terén sokat tanult a Stockholmi Egyetemen (1962), vendégprofesszorként dolgozott a Stuttgarti Egyetemen (1973), az East Angliai Egyetemen (1977), továbbá egy szemesztert oktatott a Princetoni Egyetemen (1981). Igen sok meghívást kapott konferenciákra, előadások és szemináriumok tartására és ezek kapcsán eljutott Európa legtöbb országába, továbbá az Amerikai Egyesült Államokba, Japánba, Dél Koreába, Izraelbe és Ausztráliába. Ezeket az utakat arra is kihasználta, hogy lehetőséget szerezzen munkatársainak hosszabb-rövidebb tanulmányútra, amelyek során azok új módszereket sajátíthattak el és különböző munkastílusokkal ismerkedhettek meg.

Burger Kálmán a hazai egyetemi oktatás területén is kimagaslót alkotott. Egyetemi előadásai felölelték az analitikai kémia minden területét, továbbá a szervetlen kémiát és a koordinációs kémiát. Tankönyvei - elsősorban A mennyiségi analízis alapjai: kémiai és műszeres elemzés, amelynek legújabb kiadása a közelmúltban jelent meg - még sokáig hasznos és értékes segítői lesznek az egyetemi hallgatóknak.

Tudományos-szakmai tevékenysége is igen sokrétű volt. Aktív szerepet játszott a Magyar Tudományos Akadémia és az Oktatási Minisztérium különböző bizottságaiban, az Országos Akkreditációs Bizottságban és a Gyógyszerész-tudományi Társaságban. Néhány évig a JATE-n rektorhelyettesi teendőket látott el.

Burger Kálmánt 1990-ben az MTA levelező tagjává, majd 3 évvel később rendes tagjává választották és az elkövetkező évek során igen komoly feladatokkal bízták meg. Többek között ő látta el a Kémiai Osztály Doktori Bizottságának elnöki teendőit; ez a tisztség széles körű szakmai felkészültséget, alapos kritikai érzéket és nem utolsósorban ember- és helyzetismeretet is megkívánt. Mint gyógyszerészi diplomával rendelkező akadémiai tag, a Kémiai Osztály ülésein képviselte és igyekezett elismertetni a gyógyszerészi tudományok területén elért kutatási és fejlesztési eredményeket. Tudományos munkásságának és nemzetközi elismertségének köszönhetően 1994-ben a nemzetközi tagságú Accademia Peloritana dei Pericolanti levelező tagjai közé választotta. Itthon sokrétű és igen eredményes munkássága elismeréseként számos kitüntetést kapott, köztük 1995-ben Széchenyi- díjat.

Közel hetvenedik évéhez, amikor még mindig fiatalos lelkesedéssel végezte oktatói, kutatói és tudományszervezői munkáját, hirtelen tört rá a betegség, de erős szervezete az első rohammal megbirkózott és hetvenedik születésnapját 1999 novemberében tudományos üléssel és baráti köszöntésekkel tudtuk megünnepelni. Néhány hónap múlva azonban már aggasztó hírek jutottak el hozzánk és 2000. június 8-án a hazai és a nemzetközi tudományos kémia és a hazai felsőoktatás kimagasló személyisége eltávozott közülünk.

Burger Kálmán gazdag örökséget hagyott maga után: a Vele együtt felnövő generáció végigkísérhette a tudomány fejlődésével mindig lépést tartó pályafutását és emlékezhet a Vele való beszélgetésekre és a tartalmas vitákra, a fiatalabb generáció tőle kapta a tudomány szeretetét és a lelkesedést, tanítványai pedig azt az "útravalót", hogy igazán jelentős eredményeket csak egymás munkájának és törekvéseinek megbecsülésével és megértésével érhetünk el.

Kőrös Endre


<-- Vissza az 2000/11. szám tartalomjegyzékére