2000/8.

Könyvszemle

EMLÉKEZÉSEK BÉKÉSY GYÖRGYRE

E kötet kiemelkedő tehetségű, Nobeldíjas polihisztorunk, Békésy György születésének századik évfordulóját ünnepli tíz, az életút különböző állomásait illusztráló megemlékezéssel. Békésy a Monarchiának ahhoz a kettős - vagy még több - gyökerű s nyelvű, kivételes lehetőségekkel induló nemzedékéhez tartozott, amelynek utóbb világháborúk, forradalmak, ordas eszmék és rendszerek megpróbáltatásai közt kellett kibontakoztatnia tehetségét, megőriznie emberi tartását, sőt, olykor puszta életét is. Az erdélyi származású diplomata apától s a szlavóniai anyától született Békésy György gyermekkorát Münchenben, Konstantinápolyban, Pesten majd Zürichben töltötte. A háború után Svájcban maradva Bernben szerzett - meglepetésre nem csillagászati, zenei vagy művészettörténeti - hanem vegyészmérnöki diplomát. A húszas évek elején hazafiúi lelkesedéstől vezérelve tért haza s promoveált - Tangl Károly vezetésével - fizikai tárgyú disszertációval bölcsészdoktorrá. 1923 és 1946 közt a Magyar Királyi Posta szolgálatában állt, mint kutatómérnök. Későbbi, Nobeldíjat eredményező akusztikai kutatásait szintén e munkájával kapcsolatban végezte itthon és Berlinben. Tudományos tevékenysége mellett, 1940 és 1946 között a budapesti egyetemen, az alkalmazott fizika tanáraként is működött. 1928-ban kiadott, az emberi hallás frekvenciaanalízisével foglalkozó első tanulmánya meghozta számára a nemzetközi hírnevet: e hírnévnek köszönhette, hogy 1946-ban - laboratóriuma pusztulása után - Stockholmban folytathatta kutatásait, majd húsz évet tölthetett a Harvard Egyetemen Nobeldíját 1961ben, már amerikai tudósként kapta. 1966 és 1972 között a Hawaii Telefontársaság támogatásával a Hawaii Egyetem professzoraként, önálló laboratórium élén fejleszthette tovább addigi eredményeit.

Mindez azonban még vázlatos curriculum vitaeként sem lenne teljes, ha nem hívnánk egyúttal föl a figyelmet e nagy tudós hihetetlen sokoldalúságára: akusztikai érdeklődésében is nyilván szerepet játszó zenei tehetségére, művészettörténeti felkészültségére s műgyűjtői teljesítményére, irodalmi és nyelvi műveltségére is. A kötet írásainak szerzői szinte valamennyien Békésy egykori kollégái, barátai voltak. Szavaikból nyilvánvaló: ezek az emberek nem csupán tiszteletet, hanem szeretetet éreztek a magyar tudós iránt, kinek nem pusztán szakmai felkészültsége, hanem emberi tartása, humora, hihetetlenül széles látóköre is lenyűgözte őket.

Vizi E. Szilveszter rövid, tartalmas előszava után, Marx György ismerteti Békésy életútját s tudományos eredményeit, emellett a lexikonokban hol osztrákként, hol pedig amerikaiként említett tudós magyarságát Békésy saját szavaival bizonyítja meggyőzően. Lajtha György a Postánál töltött évek kutatásait elemzi, a nagyközönség számára is érthető nyelven. Jan Nilsson, a Svéd Tudományos Akadémia elnöke a tudós stockholmi korszakáról ír, csodálattal adózva művészettörténeti képzettségének s emberi tulajdonságainak egyaránt. C.G. Bernhard a Karolinska Institut részéről, részben Yngve Zottermann, az egykori svédországi munkatárs önéletrajza, részben pedig személyes élmények alapján emlékezik a magyar fizikusra, akinek ezúttal újabb adottságával: sajátos humorával ismerkedhetünk meg. Bernhard emlékezéséből azt is megtudhatjuk, miért utazott végül is Békésy Amerikába (elsősorban azért mert, Svédország túl közel volt a Szovjetunióhoz, másodszor pedig Gunnar Holmgrennel való rivalizálása miatt), erre ugyanis eddigi életrajzai nem adtak kellő magyarázatot. Leonard Jossem a harvardi éveket idézi föl, remek, Békésy sajátos gondolkodásmódját, problémalátását illusztráló anekdotáival is gazdagítva bennünket. Galambos Róbert, a kaliforniai egyetem tanára, szintén személyes élményekről, s Békésy tudományfilozófiai gondolatairól ír, D. Carlaton Gajdusek pedig a tudós óceániai kultúrák iránti érdeklődését és különös moralitását elemzi igen érdekesen és elgondolkodtatóan. Stanley Batkin a Hawaiin töltött évek életvitelét idézi föl anekdotikus stílusban. Cleveland Harlan, a Hawaii Akadémia elnöke Békésy sokoldalúságát és zsenialitását hangsúlyozza rövid emlékezésében. A két utolsó írás méltóképpen zárja a rövid, ám igen tartalmas kötetet: Ádám György magas színvonalú cikke arra hívja fel figyelmünket, milyen fontosak és milyen messzire mutatóak Békésy eredményei az agykutatás, az élettan, a neurofiziológia terén, magának Békésy Györgynek, a Nobeldíj átadásakor tartott előadása pedig hű tükre annak az átfogó műveltségnek és szabatos gondolkodásnak, amely kitűnő hazánkfiát felfedezéseihez és e magas elismeréshez vezette.

Az időrendet és mértéket egyaránt tartó, ízléses kötet - eltekintve néhány apróbb hibától (például Leibniz és nem Leibnitz, Marx Györgynek György és nem George a neve, vagy az osztrák Bárány magyarságára való többszöri utalás) eleven képet ad e lassanként tovatűnő század egyik legnagyobb magyar tudósáról. Örömünkre szolgálhat az is, hogy e kép végre nem csak a magyarul tudók szűk köre számára válhat láthatóvá - feltéve, hogy a könyv eljut azok kezébe is, akiknek el kellene olvasniok. (Georg von Békésy 1899-1972. Centenary Volume. Ed. George Marx. Bp., Eötvös Physical Society, 1999. 113 o.)

Magyar László András


<-- Vissza az 2000/8. szám tartalomjegyzékére