2000/8.

Könyvszemle

"TEJFOGGAL KŐBE MIÉRT HARAPTÁL?"
(Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak újabb kötete)

Immáron két évtizede, hogy Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak első kötete megjelent; s ez a mostani a tizenegyedik. Külön kiadástörténeti jelentősége van (és lehet) annak, hogy miért húzódik ily soká egy tucatnyi kötetből álló sorozat megjelentetése. Gyakran hivatkoztak arra, hogy "... pénz, pénz, pénz ..." De hát, ma visszapillantva, úgy tűnik (s a valóság is ez), hogy egészen más húzódott és húzódik meg a háttérben. A háttérben, mert a nyilvánvaló igazságot nem akarják (vagy nem merik) megmondani. Arról van szó: Fábry Zoltánnak számos cikke, írása egyenest botránykő volt (és mint ilyen létezik ma is) a hatalom szemében. A 11. kötetnél tartunk, s még nem jelenhetett meg A vádlott megszólal! Pedig ennek az 5. kötetben (1985-ben) kellett volna megjelennie.

Ma tehát itt tartunk. A tizenegyedik kötetnél, mely az 1964-1968 közötti évek írásait gyűjti egybe. Egyre "izgalmasabb" témák kerültek ki Fábry tolla alól ezekben az években. A legkritikusabbak, a legszélesebb témaköröket felölelők. Csak néhány név, kikről az írások szólnak: Balogh Edgár, Bartók, Forbáth Imre, Gaál Gábor, József Attila, Kazinczy, Kodály, Komlós Aladár, Mécs László stb. Néhány név, akik - különböző szempontokból - a botránykő szerepét töltötték be. Sőt: volt idő, amikor egyesek kitagadottak voltak; úgy, hogy velük együtt maga Fábry Zoltán is majdnem e sorsra jutott. Világosan látszik: e 11. kötet írásainak javarésze a Stószi délelőttök-ben jelent meg (1968-ban), néhány az előző évben, a Valóságirodalomban, s ismét néhány már Fábry halála után a Vigyázó szemmel-ben (1971-ben). Néhány írása kötetben még nem jelent meg, nem jelenhetett meg korábban.

Az egyik kiemelkedő, terjedelmileg is figyelemre méltó írása: az 1965-ben - folyóiratban - napvilágot látott Szókratész méregpohár. Ez az írás, ennek "születési" dátuma egybeesik egy korábbi Fábrykötet, az Európa elrablása megjelenésével (1961-1963). A témája is hasonló: a háború, a fasizmus, a kultúra, a gyilkosság. Szókratész méregpohara: Fábry szinte magáról ír.

Persze, hogy Fábry Zoltán magába, befelé húzódik; persze, hogy magatartásának eredményét látja "igazolva" azzal, hogy beléfojtják a szót. Vagy: amit ő világgá akar kiáltani - azt el és kiátkozzák. Lásd: A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága, vagy a Rang és hűség (mindkettő 1968-ban jelent meg az Irodalmi Szemlében).

Az 1968 áprilisi cikkéhez filológiai adatként: 1968 júniusában (a stószi posta bélyegzőjének tanúsága szerint: június 2-án) elküldte e sorok írójának a szövegvariánsokat. Ebből kitűnik: miként változott és kapott végső formát maga a cím. 1. variáns: A kisebbség nagysága; 2. variáns: A kisebbség nyomorúsága és nagysága; 3. (és végleges) variáns: A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága. (Ehhez még hozzáteszem: e szövegvariánsokat, valamit a Fábry Zoltántól kapott leveleket [kb. 75-80 db], s egyéb feljegyzéseket az 1980as években átadtam az MTA Könyvtára Kézirattárának. Ezek ma is ott találhatók.)

Persze, azt külön mondanunk sem kell: mint minden Fábrykötetben, ebben is a leggyakrabban szereplő név, példakép - Ady Endre. Ady egy bizonyos fundamentum Fábry számára, akár interjút készítettek vele, akár Stószi jegyzeteiben tekint vissza életére, akár mintegy monológot mormolja magában Hittel, emberséggel ... a maga igazát, a humánum igazát, adott esetben a toll emberének igazát, Ady igazát.

Fábry Zoltán - e kötetében is - arról tanúskodik, hogy a szellemembernek (az ő fogalmi rendszere) helyt kell állni; ha kell, viaskodnia kell a gonosz démonokkal, s ebben fordul segítségért írásunk elején felsorolt, s általa is biztosnak vélt emberekhez, az írás, a humánum, a szellem embereihez. Tejfoggal kőbe miért haraptál? - kérdi József Attilával. S ő, Fábry Zoltán - Győry Dezsővel együtt - boldogan öleli keblére a szellemtárs József Attilát, aki költő létére vette fel a démoni - és kilátástalan - küzdelmet az ordas kor kősziklarémeivel.

Fábry mércéje magas (e kötetben is), csúcsokat akar meghódítani; pedig - legalábbis e sorozatban - a legnagyobb csúcs elérése még hátravan: a 12. kötet fájdalmas s mégis ígéretes búcsúzása, és - A vádlott megszólal botránykő írása. (Fábry Zoltán összegyűjtött írásai. 11. kötet. Madách-Posonium. 1999. 332 o.)

Kovács Győző


<-- Vissza az 2000/8. szám tartalomjegyzékére