2000/7.

A szekcióülések összefoglalói

A III.b főirány szekcióülése

A regionalitás különböző aspektusai és dimenziói az OKTK kutatások tükrében

Csatári Bálint, az ülés elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy lankadatlan és rendkívül sokirányú az érdeklődés az e főiránytól elnyerhető pályázati támogatások iránt is. Ez nemcsak a pályázók kutatói kíváncsisága, ambíciója tekintetében fontos, hanem azért is, mert a döntéshozó gyakorlat is igényt tart ezekre az eredményekre. A főirányhoz kapcsolódó kutatások rendkívül széles tematikai palettát képviselnek, és nagyon különböző a megítélt támogatások mértéke is. Néhány közös elemük azonban megadható.

Egy ilyen közös elemként említhető, hogy a támogatott munkák - illeszkedve a pályázati kiíráshoz is - kifejezetten új regionális, illetve területi kutatási irányok elkezdését vagy éppen befejezését szolgálják. Az eredmények újszerűsége nemcsak a pályázó kollégák kreativitását és elhivatottságát tükrözi, hanem talán azt is, hogy kevesen vagyunk a regionális folyamatok feltárása során felmerült problémák jobb megismeréséhez.

A másik közös elem az inter-, sőt multidiszciplinaritás mellett, hogy az új regionális tudományos szemlélet kialakításához, megalapozásához az elvégzett munkák között egyszerre vannak jelen a klasszikus, a lokalitás és a mikrovilág esettanulmányaira építő területi-települési-ágazati kutatások és a modernebb, dinamikusabb, az áramlásokat, a hálózati makrofolyamatokat feltáró-elemző munkák. A szekcióülésen az elmúlt évek lezárult munkáiból - a közösen vállalt európai regionális integrációs folyamatok különböző megközelítéseinek szellemében - három fő témakört érintettek az előadók.

Az egyik témakör a környezet kutatása és fejlesztése, amelyek nemcsak hazánk e téren való és a csatlakozással kapcsolatos kétségtelen lemaradásának a behozását segíthetik, hanem hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődés sokoldalú társadalmi értelmezéséhez, megközelítéséhez, illetve alkalmazásához.

Rácz Lajos az Alföld hosszú távú éghajlatváltozásainak elemzését előadva - több évszázados értékelő adatsorok összekapcsolásával - azt bizonyította, hogy az évszakok korábbi jellegüket elvesztő változásai és az egyre szélsőségesebbé váló klimatikus viszonyok jelentős - a környezet egészét érintő - alkalmazkodást igényelnének a gazdaság és a társadalom részéről egyaránt.

Az ún. szocialista iparvárosaink (Tatabánya, Komló, Dunaújváros) társadalmának környezeti konfliktusra való érzékenységéről szólt Szirmai Viktória előadása. A vizsgált "mintavárosok" igen eltérő környezet-fejlődése és annak különböző megítélései mellett azt az általánosítható tanulságot is levonta az előadó, hogy az EU környezeti politikája számos szempontból mást vár el, mint a hazai gyakorlat. A "követő" helyett "megelőző" beavatkozásokra lenne szükség.

A környezeti előadásokhoz szorosan kapcsolódtak a főirányon belül igen tartalmas részt képviselő agrár- és erdészeti kutatások. Burgerné Gimes Anna 11 megye egyéni és társas mezőgazdasági vállalkozásait érintő empirikus felmérésének eredményeit bemutatva kiemelte, hogy ha lassan is, de elkezdődött - elsősorban bérleti formában - az üzemi koncentráció. Működésükben, gazdálkodási jellegükben és eredményességükben is egyre inkább elkülönülnek egymástól az egyéni, a törpegazdaságok és a "teljes" foglakoztatást biztosító 50-100 hektár felettiek. Ez utóbbiak termelési, felszereltségi és foglalkoztatási adatai már egyre inkább megközelítik az EU-ban mért szinteket.

Fehér Alajos a mezőgazdasági térhasználat észak-magyarországi vizsgálatából azt emelte ki, hogy a termelési szerkezetet az egyszerűségre törekvés, az extenzifikálódás és a pillanatnyi piaci, illetve támogatási előnyök kihasználására való törekvés egyaránt jellemezte. Vizsgálataik alátámasztották, hogy a lokális és a központi koordinációs struktúra és az integrációs struktúra kiépülésének hiányai és funkcionális zavarai az agrártermelők alkalmazkodási zavaraival társulva az észak-magyarországi statisztikai vonzáskörzetek többségénél jelentősen hozzájárulnak a strukturális jegyeket viselő, regionálisan megjelenő alkalmazkodási válságok tartósságához, illetve mélyüléséhez.

Kovács Teréz a falusi átalakulás gazdasági és társadalmi konfliktusairól tartott értékes beszámolójában három eredményt emelt ki: a tulajdonváltozások hatásait, a falusi társadalom jövedelemviszonyainak kedvezőtlen változását és a lokális közösségek újjászervezésének nehézségeit.

Illyés Benjámin a fenntartható erdőgazdálkodás feltételrendszerének fejlesztéséről tartott előadása során rámutatott az ökológiai és ökonómiai (tartamos, fenntartható) erdőgazdálkodás és a regionális tervezés összefüggéseire. Megállapította, hogy a rendszerváltás után a részvénytársaság szervezetben működő magyar állami erdőgazdálkodás gazdaságilag eredményes működéssel egyúttal stabilizálta az állami erdők állapotát. Az európai állami erdészet szervezeti típusainak és fejlesztési irányainak elemzéséből azt a következtetést vonta le, hogy ezzel összhangban van a magyar állami erdészet jelenlegi szervezete.

A másik nagy témakörben hazánk tágabb, de legalább közép-európai szintű regionális integrációjának vizsgálataiból hangzottak el előadások. Ezek részben a növekvő számú határ menti, interregionális kutatásokat ölelték fel, de nagyon érdekesek és hasznosak lehetnek a nemrég indult Kárpát-medencei és más eurorégiós vizsgálatok is. Rechnitzer János az elmúlt tíz év regionális folyamatainak értékelésekor kiemelte az átmenet három fő sajátosságát: az államszocialista tervgazdálkodás bizonyos elemeinek továbbélését, a modern piacgazdaság jellegadó megjelenését, illetve bizonyos posztmodern jelenségek feltűnését. Az általa kifejtett hat regionális fejlesztési dilemma közül legfontosabbnak a magyar régiók európai integrációs folyamatainak felgyorsítását ítélte.

Részben ehhez is kapcsolódva Süli-Zakar István a Kárpátok-Eurorégióban folytatott kutatásait mutatta be, hangsúlyozva, hogy e különös európai jelentőségű fejlesztési kulcsterület akkor juthat majd előbbre, ha az érintett szomszédos országok régiói is alkalmassá válnak az önálló területi döntéseken alapuló együttműködésre.

Ennek egyfajta és rendkívül érdekes történeti-földrajzi, illetve regionális "igazolását" adta Beluszky Pál előadásában, mely a századelő Magyarországának területi differenciáit vizsgálta. Rámutatott, hogy az elmaradottság és a fejlettség általa feltárt méréseredményeit, indikátorait csak a maguk területi "relativitásában" lehet helyesen értékelni, s arra is, hogy a város- és térszerkezet alapján kialakult alapstruktúra sokkal lassabban változik, mint gondolnánk. Sőt a nemzetközi területi integráció fejlődésével még újjá is éleszthetők olyan együttműködések, akár a Kárpátok-Eurorégióban, a többi szomszédos ország határ menti zónáiban, amelyek kölcsönösen építenek a korábban okszerűen kialakult és hajdan jól működő térstruktúrákra.

A harmadik igen érdekes, s újnak is nevezhető kutatási irány a főirányon belül az innovációk és az információs társadalom területi terjedésének kutatásai voltak. Az eredmények elég nyilvánvalóan támasztják alá, hogy a következő évtized területi fejlődésének, s a remélt területi felzárkózásnak ezek lesznek/lehetnek a kulcstényezői. Részben ezt igazolta Nagy Gábor az információs társadalom kialakulásának regionális különbségeiről szóló előadása, amelyben bemutatta és értékelte, hogy a megyék és régiók eltérő fejlődési színvonalának különbségei a vizsgált probléma szerint még markánsabban mutathatók ki. Kiemelte azt is, hogy az információs társadalom és gazdaság egyes tényezőinek megjelenése még erőteljes budapesti és nagyvárosi koncentrációt mutat.

Az innovációk lokális megjelenésének szükségességéről és sajátos formáiról tartott előadást - egészen eredeti megközelítésben - Gadócziné Fekete Éva. Összegzésként a mintegy 800 helyi fejlesztő szervezet vizsgálata alapján azt emelte ki, hogy az elmaradott falusias kistérségekben a megújuláshoz, a fenntartható fejlődéshez szükséges ismeretek megszerzése és adaptációja is innovációnak tekinthető.

Környezeti alapok, regionalitás, információ és innováció - a globalitás és a lokalitás egyszerre való figyelembevétele. A fenti "jelszószerű" tartalmi megjelenítés mellett a szekció leginkább a gyakorlati döntéshozók számára szükséges alapkutatások fontosságát hangsúlyozta és igazolta.

Csatári Bálint


<-- Vissza az 2000/7. szám tartalomjegyzékére