2000/6.

Könyvszemle

"FEHÉR FOLTOK" KUTATÁSA

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai fakultásának tanára, morálteológus, író. Korábban tizennyolc évig filozófiát tanított. Fiatal kora óta érdeklődéssel foglalkozott a görög-római történelemmel, különösen a hellenizmussal, utóbbival kapcsolatban pedig újabban az inkulturáció kérdésével és Qumrán történetével. Mindaz azonban, amit olvasott és tanulmányozott, nem elégítette ki - jegyzi meg a Bevezetőben -, hiszen számos nézet ütközik egymással. A részleges ismeretek és érvek - véleménye szerint - nem tudtak eleget tenni az egységes egészbe foglalás hermeneutikai igényének. Megismerni egy kort csak összképben lehet, annak a hermeneutikai elvnek kitágításával, mely szerint a textust csak a kontextusban lehet megérteni. Ennek a kutatói "egybelátásnak", "szinopszisnak" különösen fontos szerepe van a történelemtudományban, amikor hézagos adatokból, különböző tudományok segítségével próbálunk egységes képet alkotni, ahogyan egy görög váza töredékeiből rekonstruáljuk a váza egészét. Ehhez azonban az egybelátás, a "szinopszis" írói képessége is szükséges, továbbá olyan tudományos fantázia, amely alárendeli képalkotó és képkiegészítő szerepét a kutatásnak. Így tudatosult a szerzőben egyre fokozottabban a történelmi "fehér foltok" nyomolvasásának metodikája, az említett ismeretek összegeződésének indítására.

Mi adja a megfelelő térbeli-időbeli keretet, hogy ezt konkrét formában is alkalmazni lehessen? A szerző választása - biblikus vonatkozásai miatt is - a Krisztus előtti másfél századra esett. Ez valóban bővelkedik a "fehér foltokban", melyek mintegy feladják a kép egészére irányuló hermeneutikai szinopszis rejtvényét. Ebben a történelmi tér-idő keretben a teológus bibliai ismeretei és érdeklődése találkozhat a római és a kétágú - ptolemajoszi-szeleukida - hellenista történelemmel. Ugyanakkor csaknem "szűz terület" a kutatás számára, melyben Josephus Flavius az első számú forrás. Ne feledjük: az ószövetségi szentírás-tudomány képviselői az Ószövetség kanonikus könyveivel foglalkoznak, és ez az érdeklődés lezárul az I. és II. Makkabeus könyvvel, Kr.e. 135-tel. A profán történetírás is mostohán kezeli ezt a nagyjából másfél századot. Pontosabban: "Nagy" Heródes az, akivel már megfelelő történelmi adatok birtokában részletesebben lehet foglalkozni (vö. Kleopátra vagy Heródes-monográfiák). Körülbelül egy század azonban csaknem homályban marad. Jellemző, hogy még a nagy tekintélyű Toynbee is elnagyoltan és vázlatosan, pár oldalon intézi el ezt az időszakot az adott térségben. Ugyanakkor érdemes utalni arra is, hogy a jelzett, körülbelül másfél század klasszikusnak tekintett háromkötetes munkája - Emil Schürer műve - ma már mennyire elavult lenne, ami az összképet illeti, ha Vermes Géza ki nem egészíti annak forrásait és irodalmát hatalmas jegyzetanyaggal egy új kiadás keretében (1973-1987).

Boda László professzor műve ebből a szempontból is hiánypótló, nem szólva arról, hogy olyan fogalmakat pontosít és helyez új megvilágításba, mint a jeruzsálemi templom kirablásában sikertelen Héliodorosz sorsa, az esszénusok elkülönülésének plasztikus magyarázata, Aulus Gabinius portréja vagy Heródes első, hasmoneus feleségének, Mariamnének valós származása. Hiszen érvek sorával bizonyítja, hogy nagyapja nem II. Hürkánosz főpap, hanem annak testvére, II. Arisztobúlosz lehetett, akinek fia, Alexander - jelek szerint - egyiptomi mintára vette feleségül saját húgát, Alexandrát (mint az ő nagyapjuk, Alexander Jannáj is nőtestvérét). A könyv részletesen és megokolva világítja meg a Kr.e. 31-es földrengés után újjáépített és tetemesen kibővített qumráni erődkolostor keletkezését. A szerves összefüggés miatt tér ki továbbá Qumrán és a kereszténység lezáratlan kérdésének megválaszolási kísérletére.

A könyv II. részében foglalkozik a történelmi nyomolvasás tudományos támaszaival, a szociológia, pszichológia, etika, politika stb. kisegítő szerepével, a "fehér foltok" kutatásában. Külön figyelmet érdemel ebben a komputer-technika bevonásának lehetősége. A szerző megmutatja például a nagyon problematikus születési időadatok komputeres felkutatásának mintáját, egy-két éves eltéréssel. Ennek lényege a felmenő és lemenő genealógia fiktív időkereteinek összevetése, az ismert időadatok ellenőrző szerepének bevonásával (pl. Mikor születhetett Mariamne?). A filozófia szerepe ebben a kutatásban per- sze nem spekulációt jelent, hanem az arisztotelészi kategóriák alkalmazását. A "kicsoda?" kérdése készteti a szerzőt egy-egy történelmi portré avatott megrajzolására (pl. Aulus Gabinius, II. Hürkánosz). Ugyanez veti föl az izgalmas kérdést: mit lehet egy névből kiolvasni (különösen akkor, ha egyéb adat nem áll rendelkezésünkre). Ehhez társul a "hely", "idő", "mód" szerepe a történelmi "nyomolvasás-nál". A biblikus szaktudomány képviselői és a régészek általában a fontos részletek feltárását végzik, ami persze nélkülözhetetlen az "összkép" megrajzolásához. Ugyanakkor viszont fordítva is érvényes ez. Tehát kölcsönös egymásrautaltságról van szó. Egy épületet tervezni csak a rendelkezésre álló anyag ismeretében lehet. S ha már ezt említjük, érdemes hivatkozni a kötetben például arra, hogyan kapunk választ a Qumrán erődkolostorának újjáépítését sürgető, ill. lehetővé tevő tényezők kérdésére: békeidő, pénz, építkezési idő, bázishely, indítóok (158. o.).

Ez a kötet hézagpótló határainkon túl is. Világos és tömör, látszik, hogy többéves gondos érlelés eredménye. S ebben jelentős segítő szerepe van Karasszon Istvánnak, a Károli Gáspár Református Egyetem biblikus professzorának, aki lektorként szakvéleményével és korszerű szakirodalommal segítette a könyv kimunkálását. Úgyszintén elismerést érdemlő szerepet vállalt a könyv történeti részének szakmai kiegészítésében Székely János biblikus egyetemi docens, aki a jelzett kor irodalmi hagyatékát megírta. Xeravits Géza a qumráni szakirodalom kiegészítésével nyújtott segítséget a szerzőnek.

A történelmi "fehér foltok" kutatása persze más vonatkozásban sem hagyható figyelmen kívül. Eredményesen alkalmazható a magyar történelmi múltat illetően is, elsősorban ott, ahol kevés az adat. A történészek már eddig is rájöttek: ilyenkor mérni kell és számolni. Mindennek filozófiai tudatosítása mégis fontos lehet, többek között abban, hogy még az egyetemes történelmi tapasztalatot is föl kell használni. Ez jellemzi a szakmai kutatást, amely által a történelem tudományjellege magabiztosabbá válik. Ugyanakkor ez a kötet egyáltalán nem száraz és nem unalmas. Látszik rajta nemcsak a gondolkodó, de az író "ujjlenyomata" is. Tankönyvnek igen alkalmas, mert korszerű, egyedi és kellően dokumentált. Természetesen - mint a szerző is jelzi - nem tévedhetetlen. Tehát lehet vele vitatkozni. Ugyanakkor a nem- szakember számára is érdekfeszítő olvasmány, amely a Krisztus előtti másfél évszázadot mutatja be az események összefüggésében, a kereszténység megjelenésének háttereként. (Boda László: A makkabeusi kortól Heródesig, qumráni közjátékkal. Szt. István Társulat, Budapest, 1998. 232 o.)

Fodor György


<-- Vissza az 2000/6. szám tartalomjegyzékére