2000/5

Könyvszemle

EÖTVÖS LORÁND, A TURISTA

Múlt századi nagyjaink közül kevesen vannak, akiknek az életében olyan fontos szerepet töltött volna be a család, mint a jelen kötet főhősének édesapja, Eötvös József életében. Családja körében talált megnyugvást közéleti megpróbáltatásai után, legbensőbb gondolatait családtagjaival osztotta meg, és a házi élet mindennapjai, mindennapos konfliktusai regényei motívumaivá, reflexióinak kiváltó élményévé váltak. Az Eötvösök családi élete ideáltipikus jellege miatt is érdeklődésre tarthat számot: jól dokumentált képviselője annak a nukleárisnak nevezett, de legalábbis csak a legszűkebb rokonságot magában foglaló családmodellnek, amely éppen Eötvös József nemzedékének idején, a modern ipari társadalom megváltozó elvárásainak következtében alakult ki.

Az Eötvös-család privátszférájának kétségkívül legfontosabb szabadidős tevékenysége, közös érdeklődési köre volt a kirándulás, a hegymászás. Maga Eötvös József huszonévesen, nyugat-európai útja során vált szenvedélyes turistává. Életének ezen élményei nem merültek nyomtalanul feledésbe: elszórt adalékokból, visszaemlékezésekből, levelekből jószerével összeállítható volna a barangolások útvonala. A Mont Blanc lejtőin átélt kalandokról A karthauzi számol be; az 1843/44-es pozsonyi országgyűlés idején tett kirándulásokról, piknikekről (melyeken már felesége, Rosty Ágnes is részt vett) Lónyay Menyhért levelei őriznek pillanatfelvételeket. Eötvös 1848 utáni emigrációja idején (a sors- és turistatárs Trefort Ágostontól tudjuk) a Stahrenbergi-tó környékét, Salzburg és Berchtesgaden vidékét járta be. Az ötvenes évek alföldi visszavonultságában az Orosháza környéki tanyavilággal ismerkedett, s még élete utolsó éveiben is, ha tehette, németországi gyógyfürdő- kúráit mindig gyalogtúrákkal, a régi kedves helyek ismételt bejárásával kötötte össze.

Loránd fia vajon hány éves korától vett részt e kirándulásokon, nem tudjuk. Kis Domokos Dániel kötetéből mindenesetre kiviláglik, hogy az atyai példa nyomán e téren is tartós ösztönzést kapott, s nemcsak hasonlóképpen szenvedélyes természetjáróvá, hanem egyben a magyarországi intézményes turizmus egyik megalapítójává és jelentős előmozdítójává is vált.

A gazdag levél- és naplóforrásanyagot közlő, tényfeltáró filológiai tanulmányokat és életrajzi esszét tartalmazó, továbbá rajzokat, térképeket és fényképeket közzétevő könyv Eötvös Loránd életformává váló hobbijának számos vetületét ábrázolni kívánja. Egyfelől újabb adalékokkal gazdagítja az Eötvös-család életéről rendelkezésünkre álló ismereteket, új dolgokat tudhatunk meg apa és fiú szinte barátsággá nemesedő viszonyáról, s az itt közzétett források egyes adatai (az irodalomtörténészek szeme észre fogja venni ezeket) nagymértékben hozzájárulnak majd az Eötvös-regények és novellák egyes jeleneteinek földrajzi betájolásához.

Másrészt a könyv - hiszen ez egyik vállalt fő feladata - részletes eseménytörténetét nyújtja Eötvös Loránd hegyvidéki túráinak. Azon jelenségek közé, melyek a Habsburg-birodalom közös kulturális-civilizációs tradícióját alkotják - mint például a zenei örökség, az építészet vagy a konyhaművészet - az ehhez hasonló leírások alapján bízvást odailleszthetjük a turizmust is: Eötvös, a "magyar báró", ahogy a turistatársak emlegették, akár az Alpok, akár a Tátra, akár a Dolomitok egyik-másik hegyének az oldalában kapaszkodott fölfelé, mindvégig Ferenc József birodalmának országaiban, "otthon" maradt.

Tiszteletre méltó, dicséretes ügyszeretettel, nagy filológiai alázattal és imponáló turisztikai tájékozottsággal megírt könyv Kis Domokos Dánielé. A szerző minden bizonnyal maga is profi hegymászó: kötetének célja nem utolsósorban bizonyára e sportág népszerűsítése volt - egyik alapítójának életpályáján keresztül. Ha van a könyvében olyasvalami, amivel a recenzens nem egészen elégedett, úgy ez alighanem törvényszerűen ered a többszörös szerzői elvárások szövevényéből. A recenzens (otthonülő Eötvös-kutató) kötettel szemben támasztott igényeinek jobban megfelelt volna források, tanulmányok, jegyzet- és képanyag esetenként kevésbé érdekfeszítő narrációt eredményező, ám mindenképpen következetesebb elválasztása. Tipográfiailag is, és annak eldöntésével is, hogy hol találják meg az egyes adatok végleges és legmegfelelőbb helyüket.

Mindez azonban nem változtat a lényegen: nemcsak a magyar turisztika történetével foglalkozóknak, hanem az Eötvös-család kutatóinak is hasznos és nagy szolgálatot tett Kis Domokos Dániel a turista Eötvös Loránd alakjának megrajzolásával. (Kis Domokos Dániel: A csúcson. A hegyek szerelmese - Báró Eötvös Loránd. ELTE Eötvös Kiadó, 1998. 225 o.)

Gángó Gábor


<-- Vissza az 2000/5. szám tartalomjegyzékére