2000/1

Könyvszemle

Csermely Péter - Gergely Pál - Koltay Tibor és Tóth János: KUTATÁS ÉS KÖZLÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOKBAN

Tudományos könyvkiadásunkban feltűnően kevés a kutatás és közlés kérdéseivel foglalkozó munka. Kornis Gyula könyve, "A tudományos gondolkodás" 1943-ban jelent meg, még korábban adták ki Ramon y Cajal pompás könyvecskéjének fordítását, 1967-ben pedig Selye János rendkívül érdekes könyvének - "Álomtól a felfedezésig" - magyar fordítását. A 318 oldalas munka tehát hiányt pótolt. A szerzők elsősorban a kezdő kutatók számára írták meg a könyvüket, de azt haszonnal forgathatják olyanok is, akik már letették a garast a tudományos kutatásban.

A könyv öt fejezetből és egy viszonylag terjedelmes függelékből áll, mely az egyes szakterületek legfontosabbnak ítélt kézikönyveit sorolja fel. Az első fejezet foglalkozik a tudományos kutatás alapvető kérdéseivel. Címe - Tudományról, kutatásról - is jelzi, meg terjedelméből - alig több, mint száz oldal - is következik, hogy csak vázlatos áttekintést kíván adni a tudományos kutatás rendkívül összetett kérdéseiről. A fejezet rövidsége ellenére igen jó tájékoztatást nyújt a problémakör legfontosabb területeiről, támaszkodva a legfontosabb szakmunkákra. (Talán érdemes lett volna Fehér Márta, Farkas János és Hársing László munkáira is hivatkozni.) Érdemének megfelelő terjedelemben foglalkozik a tudománymetria kérdéseivel is. Sajnálatos, hogy az egyébként nyelvileg is gondos munka az impaktfaktor elnevezést használja a megfelelő magyar hatástényező helyett. Talán ennek is betudható, hogy nem pontosan választja szét a hatás (impact) és a hatástényező (impactfactor) fogalmát. Másik nyelvi kifogás, hogy kiértékelést írnak az értékelés helyett.

Valószínűleg a korlátozott terjedelem miatt nem foglalkozik ez a fejezet esettanulmányokkal, melyek pedig nagyon érdekesek és hasznosak lehetnek mind a kezdő, mind pedig a tapasztaltabb kutatók számára. Az Áltudományok című alfejezet valójában nem a jellegzetes áltudományok, hanem a rossz tudomány, a csalás és öncsalás kérdését tárgyalja. Ezzel kapcsolatban talán érdemes lett volna néhány eset említése is.

Igen jól sikerült A szakirodalom és a könyvtár című fejezet. Az utóbbi néhány év rendkívüli fejlődésével is lépést tartó fejezet nagyon jó szolgálatokat tehet a negyven feletti kutatóknak is, mert a klasszikus irodalmazási technikák mellett részletesen foglalkozik az elektronikus lehetőségekkel.

Nem kevésbé alapos és hasznos az informális és a formális közlést vizsgáló két fejezet. Az előbbi röviden taglalja a laboratóriumon belüli és a más munkahelyen dolgozó kollégákkal való kapcsolatok módozatait, valamint tájékoztat az elektronikus levelezés fortélyairól. Az utóbbi, lényegesen hosszabb fejezet pedig a közlemények írásával és az előadások tartásával kapcsolatos valamennyi fontos kérdést érdekesen és világosan foglalja össze. A kezdő kutatók számára különösen hasznos, hogy külön tárgyalja a tudományos fokozatok elnyerésének fontosabb kérdéseit, köztük a disszertációk írásának szabályait.

Talán célszerű lett volna röviden kitérni a szabadalom, mint különleges közlési forma kérdéseire.

A könyv zárófejezete - a pályázatok mint a kutatás és közlés fontos anyagi háttere - igen hasznos tanácsokat ad, elsősorban a kezdő kutatóknak.

Az irodalomjegyzék mintegy 250 könyvet és dolgozatot sorol fel, melyeket a szerzők könyvük írásához felhasználtak. A Függelék a legfontosabb kézikönyvek, folyóiratok és életrajzi munkák jegyzékét adja, szakokra bontva.

Nem kétséges számomra, hogy a könyv rendkívüli szolgálatot tesz a hazai kutatásnak és kutatóknak. Abban is bizonyos vagyok, hogy rövidesen sor kerül újabb kiadás(ok)ra is. (Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 318 o.)

Beck Mihály


<-- Vissza az 2000/1 szám tartalomjegyzékére