1999/6

Tudománypolitika

A fizikusok és a társadalom

A Tudomány Világkonferenciájának előkészítéseként rendezték meg Debrecenben március elején a The Future of Physics and Society című műhelytanácskozást.

Az, európai fizikusközélet számos fontos alakja itt volt. Nem érdektelen a tanácskozás tanulságait egybevetni a fizika jövőjéről 1998-ban a Magyar Tudományban lefolytatott vita megállapításaival1.

A tanácskozás fő célja annak áttekintése volt, hogy a fizika tudománya és a fizikusok hogyan néznek szembe korunk kihívásaival. Azt is számba akartuk venni, hogy az ezredforduló világa milyen feltételeket kínál a fizika műveléséhez, a fizika mit tehet a társadalomért, az emberiség jobb jövőjéért, és melyek azok a világméretű problémák, amelyek megoldásában a fizikusok részvétele nélkülözhetetlen.

Megvitattuk, hogy vajon a fizika képes-e még kulturális küldetésének megfelelni, s vajon a társadalom elismeri-e, hogy tudományunk az emberi kultúra része és egyszersmind az emberiség megmaradását, boldogulását szolgáló eszköz. Tárgyaltuk a fizikaoktatás helyzetét a tudományokból való kiábrándulás eme időszakában, és külön figyelmet szenteltünk a közép- és kelet-európai helyzetnek. A fizika és a társadalom viszonyának elemzésekor fizika helyett gyakran természettudományt is mondhattunk volna és mondtunk is. Ez tükrözi, hogy a gondjaink közösek, de talán azt is, hogy a fizikusközösség magáénak érzi a tudomány társadalmi fogadtatásának általános gondjait is.

A tudományt néhány évtizede még félelemmel vegyes hűvös tisztelet övezte, s ez újabban hevesebb érzelmeknek adta át a helyét. Ez következménye is annak, hogy a társadalom számára egyre nyitottabbak lettünk, és egyben oka is, hogy nyitottabbá legyünk: rá is vagyunk kényszerítve arra, hogy megmutassunk magunkat. Egyre kevésbé lehet közömbös számunkra, hogy becsülnek-e bennünket, mert ha nem, megbecsülni sem fognak.

A tanácskozás fő eredménye az a jelentés, amelyet az UNESCO-n keresztül a Világkonferencia előkészítői számára juttattunk el. Azt reméljük, javaslataink utat találnak a Világkonferencia Science Agenda - Framework for Action c. dokumentumába. Ugyanakkor megfogalmazódott egy csokor javaslat, amelyet a fizikusközösség a maga számára tart fontosnak. Mindkettő e cikk mellékleteként olvasható. A két "kiáltvány" teljes szövege és a hátterükül szolgáló megfontolások a konferencia összefoglalójában találhatók, amelyet egyelőre az interneten lehet olvasni, de amelyet később a Fizikai Szemlében is szeretnénk megjelentetni.

Az UNESCO-nak szánt dokumentum egy hárompontos deklarációval kezdődik:

A belátható jövőben a fizika szerepe az életünkben minden - anyagi és nem anyagi - szempontból fontos lesz.

A fizika jelenleg súlyos problémákkal küzd az egész világon. Ezek nagy része az egész tudományt érinti, de van olyan, ami csak a fizikát.

A fizika kutatásának, tanításának és kulturális hatásának fenntartása érdekében tenni kell valamit. Valamiféle "szerződésre"2 van szükség a fizikusok és a társadalom többi része között.

Az 1. kijelentést a tanácskozás egy sor cáfolhatatlan érvvel támasztotta alá: a fizika tudománya kulturálisan jelentős, védőbástya az irracionalitás ellen, kimerítetlen, és a jövő század energia- és környezeti problémáinak megoldásában nélkülözhetetlen. Hangot kapott az a ritkán emlegetett tény is, hogy a fizikaoktatás jelentősége a sokoldalú személyiségek és a szakemberek nevelésében önmagán messze túlmutat. A 2. pont alatt felsorolt tünetek gyökere a nagyközönség egyre növekvő tudományellenes hangulata és a társadalmi méreteket öltő irracionalitás. Különösen aggasztó, hogy terjednek a különféle konspirációkra vonatkozó hiedelmek. Egyre többen hiszik el, hogy mindenféle idegen lények (pl. ufók) játszadoznak velük, és e hitet nem zavarja, hogy bizonyíthatóan soha nem sikerül tetten érni őket. Kaszálnak a kuruzslók, naiv pácienseik pedig vagy túlélik a gyógykezelést, vagy nem. A tudományos kérdésekben lezajlott nyilvános viták azt mutatják, hogy megingott az emberek bizalma a szaktekintélyekben. Inkább hisznek felvilágosult laikusok zajos társulásainak, mint a tudományos világnak, amelyről meg vannak győződve, hogy lobbycsoportok kiszolgálója.

A széles nyilvánosságnak ez a viselkedése nem független némely tudós körök hasonló meggyőződésétől. Több országban dúltak a tudomány körül háborúságok. Nem egy előadó említette expliciten a posztmodern gondolkodás romboló hatását. Ironikus, hogy a relativizmust sokan a fizikából vezetik le - természetesen félreértve a fizikát. A fizika népszerűsítőinek nem lehet okuk önelégültségre! Mert hogyan is pusztíthat olyan széles körben a Heisenberg-féle határozatlansági összefüggésnek az az értelmezése, hogy "minden bizonytalan"? Hogyan válhatott Einstein elmélete gyökeres relativizmusok táplálójává? Hiszen mindkét fizikai elmélet a természetleírás értelmességét domborítja ki! A kvantummechanikának az a korrekt olvasata, hogy a határozatlansági összefüggések ellenére is lehetséges teljes természetleírás. A relativitáselmélet pedig azt fejezi ki, hogy akármilyen megfigyelői helyzetből tökéletesen le lehet az eseményeket írni, és amit a megfigyelők másképp látnak, az nem e1lentmondás, hanem a megfigyelő állapotának természetes következménye. A legtöbb fizikus zsigeri ellenszenvet érez a szélsőséges kulturális relativizmussal szemben. Az UNESCO-nak szánt jelentésbe ez így került bele: "A fizika globális és a legjobb szer Bábel ellen. A legváltozatosabb politikai és kulturális közegből származó fizikusok nemzedékek óta működnek együtt ugyanazon eszményeket követve - és megértik egymást."

A káros tendenciák leküzdéséhez van legalább két támpontunk. Közvéleménykutatások azt mutatják, hogy sok országban a nemzeti önbecsülés legfőbb tényezőjének a tudományos teljesítményt tartják. Magyarországon sem lehet ez nagyon másképp. Ezzel a tudomány, mint a nemzeti büszkeség forrása messze megelőzi a művészeteket, a gazdasági sikert, s csupán a sporteredmények vetekszenek vele. Magyarországnak az, Európai Unióhoz való csatlakozásában komoly fellendítő erő a K+F szektor ereje. Az utóbbi évtized másik örömteli fejleménye, hogy a nagyközönség tudományos ismeretek iránti éhsége soha nem látott méreteket öltött. Soha nem jelent meg annyi kiváló ismeretterjesztő könyv, soha nem készült annyi érdekfeszítő tudományos tévéműsor. Ezt az ismeretéhséget lovagolják meg a sarlatánok is, de nekünk is ezt kellene kiaknáznunk. A tanácskozás egyik refrénje volt, hogy felelősségünk a nagyközönséggel való érintkezés, és ebben hivatásszerű szintre kell emelkednünk. Sajnos a tömegkommunikációs eszközök sokszor felelőtlenek, de a tudomány emberei sem állnak mindig a helyzet magaslatán.

A Világkonferencia számára javasolt intézkedések a fizika kutatásának és oktatásának ügyét támogatják. Az olvasó elgondolkodhat azon, a javaslatok közül melyek azok, amelyek - ha megfogadják - a magyar tudománynak, a magyar fizikának is javára válnának. Például a kíváncsiság által motivált tudomány létjogosultságát Magyarországon is gyakran megkérdőjelezik. A tudománynépszerűsítés fontosságát ugyan csaknem mindenki elismerné itt, de ki fordítaná OTKA-keretének 1%-át az eredmények népszerűsítésére? Az iskolai fizikaoktatás itt is teret vesztett az utóbbi időben, és a magyar iskola újra vagy még mindig sok természettudományi analfabétát bocsát is.

Az "új demokráciák" megemlítésével az európai fizika a kommunizmusból kilábaló országok tudósaihoz szól, rokonszenvét fejezi ki és bátorítja őket. Nyilvánvaló, hogy egy kis támogatás a magyaroknak is jól jön a tudománnyal szűkmarkú, a fizikát lesajnáló, az alaptudományi kutatás létjogosultságát el nem ismerő tudománypolitikusokkal szemben, de a szakadék fenekére jutott országok tudósainak van különösen nagy szükségük oltalmazásra. Olyan hang azonban, hogy közvetlen pénzbeli támogatásra volna szükségük, ezen a tanácskozáson nem volt. Ehelyett azt hangsúlyozták, hogy legtöbbet saját politikai vezetőik meggyőzésével segíthet rajtuk a nemzetközi tudományos közösség. Az arra vonatkozó becslések közzététele, hogy egy-egy ország nemzeti jövedelmének hány százalékát volna kívánatos K+F kiadásokra fordítani, a magyar tudományos közösségnek is közvetlenül hasznára válhatna. Ez a javaslat kifejezetten Közép- és Kelet-Európára gondolva fogalmazódott meg.

Az ajánlások az egész világnak szólnak, de a magyar tudománypolitika is kiválóan használhatja őket lelki tükörként. A tehetős országoknak is vannak persze bőven gondjaik, de azokat nehezebb intézkedési javaslatba foglalni. Például úgy tűnik, a "konspirációs hiedelmek" különösen bizonyos erős országokban hódítanak. Ugyancsak sok fejlett államban dívik a közoktatás romboló erejű modernizációja, aminek a fizika is áldozatul eshet, másutt pedig esetleg a korhoz alkalmazkodó módszertani reformokkal késnek. Az oktatásügyben tett javaslatok lényege az, hogy módot kell találni a tanári szövetségek tájékoztatására, amelynek segítségével ők maguk meg tudják védeni a fizikaoktatás ügyét.

Hogy a Világkonferencia ezekből mit fogad el, az UNESCO vagy az ICSU tagszervezetei mit vállalnak fel és milyen eredménnyel, azt még nem tudhatjuk. A fizikusközösségnek szóló ajánlások megvalósítása viszont nem függ magasabb nemzetközi fórumoktól. Ezen ajánlások a nyilvánossághoz, más fizikusokhoz, a kormányokhoz, más tudományokhoz és az oktatási rendszerhez való viszonyunkról szólnak. A tanácskozás egyik vezérmotívuma az volt, hogy a tudomány eredményeit és távlatait nézve nem érthetjük meg, mi okozta a közhangulat megváltozását: helyzetünknek társadalmi okai vannak, és igen lényeges, hogy értsük ezeket. Csak egységben és más tudományok képviselőivel összefogva lehetünk a nehézségeken úrrá. Ennek a felismerése az, ami a mostani tanácskozás szellemét megkülönbözteti a Magyar Tudományban a fizika jövőjéről tavaly lezajlott vita szellemétől. Fontoljuk meg a tanácskozás mondanivalóját: a tudományos közösségnek óvakodnia kell attól, hogy megosztottságával teremtsen lehetőséget arra, hogy uralkodjanak rajta.

Lovas Rezső-Raymond S. Mackintosh

***

Javasolt intézkedések a Világkonferencia számára

1. Deklarálja, hogy a fizikai alaptudományok életbevágóan fontosak és meg kell védeni, és támogatni kell a megismerésvágy ("curiosity") vezérelte fizikai kutatást.

2. Nyilvánítsa ki, hogy komoly erőfeszítéseket kell tenni a közművelődés, a közönség felvilágosítása érdekében. Ajánlást kellene elfogadtatnia arra nézve, hogy a kutatásra szánt összegeknek mintegy 1%-át a köztájékoztatására kell fordítani.

3. Hathatósan támogassa a fizikatanítás jobbá tételét az egész világon minden szinten, az elemi iskolától az egyetemig. Ez foglalja magában, hogy készítsenek ajánlást arra nézve, hogy a tudomány megértésének milyen szintje várható el az iskolai oktatás egyes lépcsőin, és mennyi időt kell fordítani fizikaoktatásra minden egyes szinten;

- kísérjék figyelemmel e normák betartását és védjék meg külső fenyegetésektől;

- serkentsék a tananyagnak és tanítási módszereknek a társadalmi és tudományos közeg változásaihoz való igazítását.

A tanárok külön támogatásra szorulnak elismertségük javítása, továbbképzésük és személyi fejlődésük érdekében. Az UNESCO juttassa érvényre azt az elvet, hogy a fizikát okleveles fizikatanárok tanítsák. A különböző országokban tanított tananyagról megbízható adatokat kell gyűjteni és ezeket széles körben közzé kell tenni.

4. Dolgozza ki annak módját, hogyan lehetne egy elismert tekintélyű, befolyásolhatatlan nemzetközi testületet létrehozni az ENSZ vagy az UNESCO szárnyai alatt, amely ítélne tudományos kérdéseket érintő, kárt okozó nézeteltérések ügyében. Ilyen esetekre példa lehet a hidegfúzió és a környezettel kapcsolatos mindenféle ügy. Az új testület azt vizsgálná ki, hogy a vitatott állítások mennyire megalapozottak tudományosan, vagy mennyiben csupán - esetleg nyomásgyakorló csoportok által befolyásolt - alaptalan vélekedések. Ez a testület fontos politikai döntéseket a tudomány tekintélyével alapozhatna meg.

5. Találjon módot Európa új demokráciáiban a fizika támogatására. Ezt a célt a nemzetközi együttműködés előmozdításával és a fizikusok saját országukban való támogatásának ösztönzésével lehet elérni. Találjanak módot a volt Szovjetunióban felhalmozódott magas szintű szaktudás fenntartására és kölcsönösen előnyös hasznosítására.

6. Intézkedéseket kell tenni a tudósok szabad mozgásának biztosítására. Az UNESCO buzdítsa a kormányokat, hogy tudósok számára a vízumok kiadását könnyítsék meg, ha szükségük van vízumra.

7. A fizika hosszan tartó egészsége megkívánja, hogy a K+F kiadásoknak a nemzeti össztermékhez való viszonyára egy olyan irányadó szintet határozzanak meg, amely megfelel minden egyes ország gazdasági helyzetének. Útmutatásokra és előírásokra van továbbá szükség következetes és stabil nemzeti tudománypolitikák kialakításához; e politikát minden ország saját tudományos közösségével egyeztetve alakítsa ki. Az UNESCO hozzon létre egy bizottságot, amely a kormányoknak ajánlásokat tesz.

Ajánlások a fizikusközösség szármára

A tanácskozás rámutatott jó néhány területre, ahol a fizikusközösségnek és barátainak, beleértve a fizikatanárokat, bőven akadna üdvös tennivalójuk:

1. A fizikusok mutassanak egységes arcvonalat; küzdjék le a belharcot; mutassanak tiszteletet mások kutatási területe iránt. (Fel kell vérteznünk magunkat az "oszd meg és uralkodj" politika ellen.)

2. A fizikusok felelősen viselkedjenek a nyilvánosság előtt, kerüljék a túlzásokat, legyenek tisztességesek, és tartsák be a szakmai bírálati ("peer review") és a publikációs szokásokat. (Amikor biológusok egy-egy eredménnyel a szakmai bírálatot megkerülve léptek a nyilvánosság elé, az sokat ártott a biológiának, és hasonló esetek a fizikának is nagy kárt okoztak.)

3. A fizikusok vállaljanak nagyobb felelősséget a földi környezet, a fenntartható fejlődés és egyensúly kérdéseiben és az energiaproblémában. A fizikának kulcsszerepe lesz ezen problémák elfogadható megoldásában. A műhelytanácskozás némely előadásai felszínre hozták a gondok súlyosságát és felmutatták a fizika szerepét.

4. Ki kell vívni, hogy a természettudósok tanácsadói (és vitapartneri) szerepet játszhassanak a kormány és más közintézmények mellett. (Befolyásolják kölcsönösen egymást, és aktív természettudósok is vegyenek részt ebben.)

5. Támaszkodnunk kell a szociológusok szakértelmére, hogy mélyebben megértsük a tudományellenes érzület okát és természetét; ez a fizika és a szociológia világa közötti entente-ot is elhozhatja, ami igen üdvös lenne. Sürgősen meg kell érteni a médiának modern pluralisztikus társadalmakban az áltudománnyal szemben gyakorolt bánásmódját.

6. Valamiképp rá kell vennünk az ipart, hogy hosszú távú és tudásvágy hajtotta kutatásokat is támogasson. A kormányokat meg kell győzni, hogy (pl. adótörvényekkel) ezt ösztönözzék, elősegítsék és kikényszerítsék.

7. Természettudósok és közgazdászok részvételével fel kellene mérni a tudományos kutatásnak a nemzeti össztermékre gyakorolt hosszú távú hatását. E hatásvizsgálatnak olyan közvetett dolgokra is ki kellene térnie, mint a képzésből származó haszonra, amely a PhD-szintű alapkutatás fontos mellékterméke.

8. A fizikatanítást érintő számos pont szóba került, s ezek némelyike bekerült az UNESCO-nak címzett állásfoglalásba is. Kiemelendők a következők:

- a fizikatanításnak reagálnia kell a változó társadalmi és tudományos helyzetre.

- értékesek azok a kurzusok, amelyek a kozmológia eredményeit és az általa vázolt távlatokat kapcsolatba hozzák az általános emberi szükségletekkel és törekvésekkel. Ezt a tanácskozáson egy bármely egyetemi szakon felvehető tantárgyon keresztül mutatták be.

A tanárok ismerjék fel, milyen fontos, hogy a tanított fizikát olyan általános jelentőségű dolgokhoz kössék, mint a környezeti és az energiagondok. A tanároknak hangsúlyozniuk kell, hogy mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy értse a fenyegetett földi környezet fizikájának elemeit. A fizika elvontságát viszont bevezető szinten tompítani kellene.

A "modern" fizikának is van számos olyan témája, amelyet fantáziadús tanítási módszerekkel könnyen felfoghatóvá lehet tenni, a tanulók aktivitására is támaszkodva. Érvek hangzottak el a mellett, hogy ezek könnyebben felfoghatók és lényegesebbek is, mint némely hagyományos tárgykörök, ha megfelelőképp meg vannak magyarázva.

Az iskolai fizikatanításról szóló vitát természetesen folytatni kell. Nincs általánosan elfogadott megoldás annak a nyilvánvalóan ellentétes két követelménynek a teljesítésére, hogy egyrészt a fizikát meg kell szerettetni a tehetséges fiatalokkal, és fel kell őket készíteni egyetemi tanulmányaikra, másrészt nem szabad eltaszítani és elidegeníteni a jövendő polgárok többségét.

Sokféle ötlet merült fel a közművelésnek és -tájékoztatásnak a módjáról. (Ez az UNESCO-nak címzett felhívásnak is tárgya). Szóba került, hogy a médiával való együttműködést professzionalizálni kell; humorra van szükség; a tudomány nyitottságát azzal lehet kimutatni, hogy a tudományos vitákkal nyilvánosság elé lépünk; a látogatható természettudományi intézetek, utazó kiállítások, tudományos és technikai hetek vonzerővel bírnak; a tudományos ismereteket fűszerezni kell személyes és életrajzi elemekkel stb.

10. Keresni kell annak okát, hogy némely országokban feltűnően kevesebb nő választja a fizikát, mint másutt, és ez ellen tenni kell. Erre elsősorban az emberi zsákutcák és elkallódó alkotókészség miatt kell figyelnünk. Nyerhetünk azonban mást is: ha ezen tudnánk változtatni, a fizikáról a nagyközönségben kialakult kép is sokat javulna.

1 Grüner György: A jövő évszázad fizikája, Magyar Tudomány 1998/7; hozzászólások: MT 1998/7. 9, 10, 12: vitazáró: MT 1999/2.

2 Az UNESCO is "új társadalmi szerződés"-t emleget, mint annak feltételét, hogy a tudomány be tudja váltani ígéretét.


<-- Vissza az 1999/6 szám tartalomjegyzékére