Kutató
Az egyének életmódja, fogyasztási szokásai meghatározóak az ökológiai fenntarthatóság kérdésében, a fenntartható életmód felé való átmenetet pedig elősegíthetik a részvételen alapuló és akció-orientált kutatási és oktatási módszerek. Ötvözve kutatói és oktatói szerepeinket, valamint a változás iránti elkötelezettségünket, cikkünkben egy, az oktatás és a kutatás határmezsgyéjén mozgó módszer, az úgynevezett ökoklubok szerepét mutatjuk be, amely a részvételi kutatás és oktatás jellemzőinek megfelelően szisztematikus és demokratikus tudásteremtést tesz lehetővé konkrét társadalmi változás elérése céljából. Az általunk kialakított ökoklub módszertanát az akciókutatás szakirodalmának, a részvételi tanulási elméleteknek és a civil szférában már alkalmazott ökokörök gyakorlati tapasztalatainak ötvözésével hoztuk létre. Cikkünkben azt járjuk körül, hogy ez a módszer hogyan segítheti elő a transzformációt a résztvevő diákok fenntartható életmóddal kapcsolatos tudásában, attitűdjében és hétköznapi gyakorlatában. A módszer elméleti megalapozása mellett annak gyakorlati alkalmazását mutatjuk be és illeszkedését egy felsőoktatási intézmény oktatási struktúrájába.
The impact of individual lifestyle and consumption patterns has an undoubted impact on ecological sustainability. Participatory and action-oriented research and teaching methods can enhance the required transition towards a more sustainable lifestyle. Combining our roles as researchers and educators, as well as our commitment to change, in our paper we present a method operating at the boundary between education and research. The ecoclubs are built on the foundations of participatory research and education, enabling systematic and democratic knowledge creation to achieve social change. The ecoclub methodology that we have created combines the literature of action research, participatory learning theories and the practical experiences of ecocircles already applied by civil society organisations. In our article, we explore how the method can promote transformation towards a sustainable lifestyle in the knowledge, attitude, and everyday practice of the participating students. In addition to presenting the theoretical foundation, we demonstrate practical applications and the method’s embeddedness in a higher education institution.
Fordító
Az országok fenntarthatósági teljesítményét mérő mutatószámok szükségessége a GDP-nek a jólét, a fenntarthatóság és az ellenálló képesség mérőszámaként való felhasználási korlátai miatt merült fel. A kutatók az elmúlt évtizedekben különféle indikátorokat és rangsorokat készítettek, amelyek a pusztán gazdasági növekedésről egy átfogóbb perspektívára helyezték át a hangsúlyt. Kutatásunk célja egy új rangsor létrehozása volt, amely két módszertan, nevezetesen az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok Index (SDGI) és a Global Footprint Network ökológiai lábnyoma (EF) integrációján alapul, annak érdekében, hogy ország- klasztereket lehessen azonosítani. Az országok csoportosítására hierarchikus klaszterezést, a kiugró értékek kiszűrésére a ‘legközelebbi szomszéd’ módszert, a végső klaszterekre pedig a Ward módszert használtuk. Ezenkívül a Pearson-féle korrelációs együtthatót kiszámítottuk a 17 SDGI és az EF közötti kapcsolat értékelésére. A klaszterezés eredményei azt mutatták, hogy a háromklaszteres megoldás kielégítőnek tekinthető. Az új módszerrel kapott eredmények alapján az SDGI környezeti dimenziója a környezeti fenntarthatóság szempontjából az országok rangsorolásának elégséges mérőszáma.
Olvasó
A 2024-as szám olvasószerkesztője Pósvai Adrienn volt.
Szerkesztés lezárva: 2024. november 6.