Magyar Tudomány, 2006/10 1222. o.

Tanulmány



56-os szegedi kiáltvány a Nature-ben


Szolcsányi János

az MTA rendes tagja, PTE ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet

janos.szolcsanyi @ aok.pte.hu



Szegedi szikra gyújtotta fel az ’56-os forradalmi lángot címmel egy éve megjelent írásomban hívtam fel a figyelmet a szegedi egyetemisták és főiskolások meghatározó szerepére az ’56-os országos forradalom és szabadságharc elindításában (Szolcsányi, 2005). Szegeden 1956. okt. 15-től az egyetemi ifjúság vezetői végig szoros kapcsolatot tartottak a rektorral, a dékáni vezetéssel és több egyetemi tanárral akik támogatták azt az elképzelésüket, hogy alapítsanak a párttól és annak ifjúsági szervezetétől, a DISZ-től független ifjúsági szervezetet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szervezetét. A MEFESZ október 16-án olyan egyesületként alakult meg, mely oktatási célkitűzéseken kívül politikai követeléseket, így az ország függetlenségének és semlegességének kivívását és ennek érdekében országos mozgalom megszervezését is célul tűzte ki. Nagy Imre mártírtársának, Losonczy Gézának Snagovban írt és az utóbbi hónapokban kiadott kronológiai feljegyzései szerint is az október 23-i események „megtörténtére döntő hatással volt az előző héten Szegeden kirobbant diákforrongás” és a MEFESZ megalakítása (Baráth – Sipos, 2006).

A szegedi professzori kar további bátor, kockázatot vállaló kiállásának szép példája volt az a távirat is, melyet 1956. nov. 3-án du. 6 órakor küldtek el Szent-Györgyi Albertnek, kérve a nemzetközi tudományos közösség nyilvánosságának segítségét a magyar forradalom vívmányainak megőrzése és az ország függetlenségének kivívása céljából.

Appeal from the University of Szeged, Hungary címmel a Nature november 17-i számában jelent meg a Szent-Györgyi által eljuttatott szegedi „declaration” (Appeal, 1956). A levél jelentőségének megítélését jól tükrözi az a tény, hogy a táviratot a szerkesztők a News and Views rovatban az 1956-os Nobel-díjasok bejelentésének hírét megelőző helyen közölték. A kiáltvány magyar szövegét a professzorok elküldték a Szeged Népe című napilapnak is, melynek november 4-i számában a kiáltvány az alábbi formában jelent meg:



„A szegedi egyetem felhívása a világ valamennyi egyeteméhez.


Az újjászületett demokratikus Magyarország nemzeti függetlenségének visszanyerése után békében és barátságban kíván élni közvetlen szomszédaival és a világ valamennyi népével. Mi, a szegedi egyetem felhívást intézünk a világ valamennyi egyeteméhez, hogy erkölcsi tekintélyükkel álljanak mellénk abban a törekvésünkben, hogy hazánk függetlensége és ezzel a béke helyreállítása – amely a tudományos munka alapfeltétele – mielőbb biztosíttassék. Külön kérjük azokat a tudósokat, akikkel az elmúlt évek során személyes kapcsolatba léphettünk, akár külföldön, akár hazánkban, legyenek segítségünkre. Szerény erőnkkel eddig is arra törekedtünk, hogy kutatásainkkal az egész emberiség haladását és jobb jövőjét szolgáljuk. A jövőben is mindent meg akarunk tenni, hogy az általunk mindig becsült szomszéd népek és a világ valamennyi kutatójával együttműködhessünk. Boldogok volnánk, ha ez a célunk megvalósulna.


Baróti Dezső rektor

Korpássy Béla dékán

Ábrahám Ambrus, Bónis György, Budó Ágoston, Csík Lajos, Fodor Gábor, Greguss Pál, Hetényi Géza, Huszák István, Ivánovics György, Jancsó Miklós, Kanyó Béla, Koltay-Kastner Jenő, Szabó József, Szabó Zoltán, Szőkefalvi-Nagy Béla, Waltner Károly egyetemi tanárok”.



A Nature-ban megjelent felhívás a következő két mondattal zárul: „We ask you to make this declaration known in possibly wide circles. Here follows a great number of signatures, representing practically the whole senate and faculty.” Az ’56-os forradalom leverését követően a szerkesztők az aláírók nevét érthető módon nem hozták nyilvánosságra, de hivatkoztak rá, hogy a felhívást Szent-Györgyi Albert Woods Hole-ból juttatta el a folyóirathoz.

A kiáltvány elküldésének idején az egyetemi oktatás szünetelt és az egyetemi, kari tanácsi munka is rögtönzött körülmények között folyt. Így az aláírók névsorából az értesítés hiányosságai folytán távollétük miatt is sokan hiányozhattak, mint például a tüntetéseken, Forradalmi Tanácsokban aktív szerepet vállaló Halász Előd, Kukán Ferenc, Láng Imre, Nyiri Antal, Perbíró József professzorok (Kiss, 2002; Perbíró; 2002). Ezek közül Perbíró József jogászprofesszor, dékánhelyettes neve feltétlenül kiemelést érdemel. A MEFESZ szegedi megalakításának vezetői (Kiss Tamás, Lejtényi András és Tóth Imre joghallgatók) október 15-től tárgyaltak előbb Perbíró József dékánhelyettessel, majd Baróti Dezső rektorral új diákszervezet megalakítása céljából. Perbíró József elnökölt azon az október 20-i MEFESZ nagygyűlésen, melyen a jelenlévők lelkesen megszavazták azokat a pontokba szedett politikai és oktatási követeléseket, melyeket azután küldöttek vittek szét az ország többi egyetemére, így a Budapesti Műszaki Egyetemre is. A tanár-hallgató együttműködésre jellemző példa, hogy október 21-én rektori kocsit bocsátottak egy hallgató rendelkezésére, hogy késedelem nélkül vigye a MEFESZ megalakulásának hírét Pécsre.

Véleményem szerint Szegeden épp az egyetemi oktatók aktív közvetítő szerepvállalása miatt nem került sor fegyveres összetűzésre. Így válasz nélküli provokáció maradt, hogy az ÁVH-sok október 24-én a tüntetést még erőszakkal verték szét, berontottak a kollégiumokba, a diákokat megverték, Perbíró professzort falhoz állították, és „kutyák, ellenforradalmárok” felkiáltással sorozatokat lőttek a falba és a falépcsőbe (Kiss, 2002). Szegeden az ’56-os forradalomnak egy halálos áldozata volt. Egy levegőbe lőtt sortűz véletlen találatától esett el október 26-án egy fiatal tüntető. Ennek ellenére Perbíró Józsefet mint a szegedi forradalom vezetőjét első fokon tizenöt év börtönbüntetéssel sújtották, melyhez az ügyész törvényességi óvást jelentett be a halálbüntetés mellőzése miatt (Perbíró; 2002).

A Nature-höz és Szeged Népé-hez elküldött felhívás aláíróit kizárólag ezért a tettükért tudomásom szerint nem büntették meg. Baróti Dezső elítélése és bebörtönzése után 1957-ben egy évre Greguss Pál botanikusprofesszort nevezték ki rektornak annak ellenére, hogy ő is aláírta a kiáltványt.


Kulcsszavak: ’56-os forradalom, MEFESZ, Szeged, Nature


Irodalom

1. Szolcsányi János (2005): Szegedi szikra gyújtotta fel az ’56-os forradalmi lángot. Magyar Nemzet. november 3.

2. Baráth Magdolna – Sipos Levente összeállítása (2006): A snagovi foglyok Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Napvilág–Magyar Országos Levéltár, Budapest

3. Appeal from the University of Szeged, Hungary. (1956): Nature. 178, 1094.

4. Kiss Tamás (2002): Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége Szeged – 1956 Belvedere Meridionale, Szeged

5. Perbíró József (2002): 1956 Szegeden emlékeimben. Belvedere Meridionale, Szeged


<-- Vissza a 2006/10 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra