Szabadváry Ferenc
1923â2006
Nagy türelemmel viselt, hosszan tartó betegségben 2006. május 21-én hunyt el Szabadváry Ferenc, a MTA rendes tagja, a BMGE professzor emeritusa, az Országos Műszaki Múzeum nyugalmazott fÅigazgatója, számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet alapítója, tisztségviselÅje és tagja, a Széchenyi-díj, Dexter-díj, a FECS (Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége) Díj kitüntetettje.
Nagy részvéttel kísérték el, 2006. június 7-én, utolsó útjára, és búcsúztak tÅle családján kívül tudományos közéletünk reprezentánsai, kollégái, munkatársai, volt tanítványai, barátai, ismerÅsei.
Személyében olyan honfitársunktól búcsúztunk, akinek neve és tudományos alkotó munkásságának korai terméke: a Kémiai analitika története című könyve, eljutott a világ valamennyi olyan országába, ahol a kémiai tudományt művelik, és egyetemen tanítják.
A modern természettudományok közül a kémia alaptörvényei viszonylag késÅn, az újkori fizika eredményeinek megjelenése után, a 18. század végén váltak ismeretessé. A kémiai tudomány fejlÅdésének kezdeti szakaszát pedig elsÅsorban a â ma már hagyományosnak, de a fejlÅdés szempontjából nagyon fontosnak tartott â analitikai kémiai módszerek kifejlesztése jellemezte. Szabadváry Ferenc tollából 1960-ban magyar nyelven megjelent Analitikai kémia története című könyv ezért nemcsak a kémia történetének, de az általános tudománytörténetnek is jelentÅs állomása volt. A könyv â rövid idÅ alatt â német, angol, japán, orosz stb. nyelveken jelent meg, és híre mindenfelé eljutott, ahol kémiai kutatásokat végeztek, vagy tudománytörténettel foglalkoztak. Az eltelt sok év után még napjainkban is, a könyvet az analitikai kémia tudománytörténetének egyik leghitelesebb forrásaként tartják számon. Az eredeti angol nyelvű kiadás után, közel harminc év elteltével, 1992-ben reprintként kiadta a Gordon and Beach Kiadó a Tudománytörténet és filozófia klasszikusai című sorozatában. Nem véletlen tehát, hogy az Amerikai Kémikusok Egyesülete, Szabadváry Ferencet könyvéért, hasonlóképpen, mint az angol James Riddick Partingtont Kémia története című könyvéért, 1970-ben Dexter-díjban részesítette.
A különbözÅ korok történetérÅl, kiemelkedÅ tudósok életérÅl, felfedezéseikrÅl számos nyelven megjelent további monográfiái és tanulmányai szerte a világon ugyancsak számos könyvtárban megtalálhatóak.
Nemzetközi hírnevét mutatja, hogy az angol Analitikai Kémiai Egyesület felkérésére 1974-ben az Egyesület százéves jubileumi konferenciájának megnyitó ülésén Å tartott plenáris elÅadást az angol analitikai kémiai tudomány történetérÅl.
KÅszegen született 1923-ban, és ugyanott, a patinás bencés gimnáziumban szerezte meg az érettségit. Gyermekkorától kezdve a magyar mellett közel anyanyelvi szinten beszélte a német nyelvet és jól a franciát is. Bár érdeklÅdése elsÅsorban az irodalom és történelem felé irányult, szülei tanácsára a Műegyetem vegyészmérnöki szakára iratkozott be, hogy a diploma megszerzése után átvegye a család háztartási-kozmetikai gyárának műszaki irányítását. Mint kitűnÅ elÅképzettséggel és kitekintéssel rendelkezÅ hallgató, az akkor már nemzetközi mérce szerint is kiváló Műegyetemen szerezte meg alapismereteit és jártasságát a műszaki és természettudományok terén. A II. világháború csapásainak szele 1944 év végén érte el az egyetemeket is, mikor is a Műegyetem utolsó éves hallgatóinak németországi kitelepítésére került sor. Így került ki Drezdába, a drezdai Műszaki Egyetemre, ahol 1945 februárjában átvészelte a szörnyű bombázást és a âtűzvihartâ, mely Drezdát egyetlen éjszaka alatt porig sújtotta. Hazatérése után, 1946-ban szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét, és kezdte meg KÅszegen, a család tulajdonában lévÅ gyárban mérnöki tevékenységét, melynek néhány év elteltével az államosítás vetett hirtelen véget.
Ezt követÅen került a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Kémiai Tanszékére mint megtűrt osztályidegen oktató-kutató tanársegéd. Ezekben az évtizedekben indult, majd terebélyesedett ki világszerte a műszaki és természettudományos kutatások szédületes fejlÅdése, melynek elengedhetetlen feltétele volt az újszerű, nagyhatékonyságú kémiai analitikai eljárások fejlesztése. Bekapcsolódva a kutató-fejlesztÅ munkába, rövid idÅ alatt jelentÅs tudományos eredményeket ért el mind a hagyományos kémiai (például Variaminkék kolorimetriás reagensként történÅ alkalmazásai), mind pedig az akkor üstökösként megjelenÅ, radiokémiai eljárások kidolgozása területén (például csapadékcsere-reakciók követése radiokémiai módszerrel stb.)
Kiváló írói képességei, széles irodalomismerete, nyelvtudása, továbbá az egyetemi oktató munkája során szerzett tapasztalatai ösztönözték arra, hogy feldolgozza az analitikai kémiai tudomány történetét. Elmélyedt intenzív irodalmi kutatásai alapján születtek meg elsÅ, tudománytörténeti tárgyú közleményei, majd â azokat követÅen, viszonylag gyorsan â készült el, a korábbi tudománytörténeti művekétÅl eltérÅ, új szemlélettel és magával ragadó olvasmányos stílusban, szigorú történelmi hűséggel megirt, dokumentumokkal alátámasztott megállapításokat tartalmazó, elsÅ összefoglaló, tudománytörténeti műve: Az analitikai kémia története.
Kiváló írói adottságaira jellemzÅ, hogy dolgozatainak és sikeres, több száz oldalas könyveinek kéziratát is saját kezével, tollal írta, bámulatos lendülettel, jól olvasható írással. A folyamatosan áradó gondolatait rögzítÅ kézirat utólagos javítására, módosítására rendszerint nem volt szükség. Megjelent könyveinek száma húsz körül jár, tudományos közleményeinek száma pedig közel 400.
Annak ellenére, hogy tudományos eredményei révén mind bel-, mind külföldön a tudományos körökben jelentÅs elismerésben részesült, a kommunista rezsim uralkodásának évtizedei alatt â hátrányos osztályhelyzete miatt â a tudományos fokozatokat csak nagy késéssel kaphatta meg. Akadémiai taggá történÅ választása pedig csak a rendszerváltást követÅen, hetvenéves kora elérése után volt lehetséges.
Élete során nagyon sokat tett, nemcsak a múlt tudományos és kulturális emlékeinek feltárásáért, de azok megÅrzéséért is. Nemcsak számtalan hazai és nemzetközi tudománytörténeti konferencia, bemutató kiállítás, emlékülés megrendezését kezdeményezte, de kiváló elÅadásaival maga is hozzájárult azok sikeréhez. Fáradhatatlanul, sok évtizeden át küzdött az Országos Műszaki Múzeum anyagának korszerű, rangjának megfelelÅ elhelyezéséért. Több fontos hazai és nemzetközi tudományos szervezetnek, bizottságnak volt kezdeményezÅje, alapítója és elnöke. Tagja volt a Nemzetközi Tudománytörténeti Akadémiának, a Német Orvostudományi Társaságnak, a Tudománytörténet és Filozófia Nemzetközi Uniójának, a Műszaki és Tudományos Múzeumok Nemzetközi Szövetségének. Kezdeményezte és elnöke volt az Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége Kémiatörténeti Bizottságának és a Magyar Tudományos Akadémia tudománytörténeti komplex bizottságának.
Nemcsak mint alkotó tudós és mint aktív közéleti ember, de mint egyetemi oktató, mint kolléga, mint barát, mint családszeretÅ ember is kiváló volt. Ezért nagyon sokan tisztelték, szerették.
Egyéniségére jellemzÅ finom intellektuális humorával tűzdelt, soha nem bántó, magával ragadó, sziporkázóan szellemes elÅadásai mindig nagy sikert arattak.
Hazai szempontból fontos, kiemelkedÅ műve a SzÅkefalvi-Nagy Zoltánnal közösen írt A kémia története Magyarországon című könyv (1972), és legutolsó műve, A magyar kémia művelÅdéstörténete (1998).
Az utókor, Årizve Szabadváry Ferenc emlékét, méltán lehet hálás életművéért, a múlt emlékeinek feltárásáért és mindazért, amit az emlékek, hazai és nemzetközi viszonylat szempontjából egyaránt fontos értékek fennmaradásáért tett és alkotott.
Inczédy János
az MTA rendes tagja, professor emeritus
<-- Vissza a 2006/8 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra