Magyar Tudomány, 2006/7 888. o.

Tudós fórum




Nyílt levél

Kóka János ügyvezetĹ‘ miniszter úrnak


A Népszabadság május 24-i számában Kóka János „ügyvezetĹ‘ gazdasági miniszterrel” készült interjú a Magyar Tudományos Akadémiával kapcsolatban olyan súlyos tévedéseket és hamis állításokat tartalmaz, amelyek mellett nem mehetünk el szótlanul, s amelyeket könnyen lehetett volna elĹ‘zetesen tisztázni. Reméljük, hogy ez az írás nem része annak a koncentrált támadásnak, amelyek az utóbbi hetekben érték a Magyar Tudományos Akadémiát.

Nem felel meg a valóságnak az a megállapítás, amely szerint „A magyar tudománypolitikára vonatkozó, valamint az Akadémia életével kapcsolatos döntéseket az Akadémia tagjai hozzák, és pozíciókba csakis az Akadémia tagjai választhatók.”

A tudománypolitikát a kormány alakítja. A Tudomány és Technológiapolitikai Kollégiumnak a miniszterelnök az elnöke, alelnökök a gazdasági és az oktatási miniszter, ill. a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Az MTA Közgyűlésének teljes jogú tagja 200 ún. doktor képviselĹ‘, akiket az összes (több mint 12 000) nem akadémikus köztestületi tag választ hároméves idĹ‘tartamra. Az Akadémia Elnökségének tagja három doktor-képviselĹ‘, akik egy-egy tudományterületet képviselnek, egy-egy – ugyancsak választott – akadémikus taggal együtt.

Az akadémiai kutatóhelyeket irányító testület, az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagjainak felét a közgyűlés jelölĹ‘bizottsága, felét a kutatóhelyek képviselĹ‘ibĹ‘l alakult Kutatói Fórum javasolja. Jelenleg a Tanács 30 tagja közül 12 fĹ‘, a Tanács munkáját segítĹ‘ három kuratórium 34 tagja közül 11 fĹ‘ az akadémikus. Az akadémiai intézetekben működĹ‘ 38 fĹ‘igazgató és igazgató közül 15 az MTA rendes vagy levelezĹ‘ tagja.

Valószínűleg nem mindenki tudja, hogy az intézetekben a hazai kutatók nem egészen 10 %-a dolgozik, és szolgáltatja a tudományos publikációkban mért országos teljesítmény 30 %-át. Pontatlan az az állítás, amely szerint a természettudományi kutatóintézetek 3214 kutatója jelentetett meg 2004-ben 3042 publikációt: ezekben az intézetekben 2004-ben 1708 kutató dolgozott. 2005-ben egy kivételével ezeknek az intézeteknek mindegyike művelt az Európai Unió által támogatott kutatási témát, és a szerzĹ‘déses állomány megközelítette költségvetési támogatásuk 10 %-át, egyéb külföldi megbízásaik további 5 %-ot jelentettek. Ez sincs egészen összhangban a miniszter úrnak az MTA intézetek EU-pályázatokban való szereplésére vonatkozó állításaival.

Az akadémiai kutatóintézetekben túlsúlyban van a célzott alapkutatás, de nem kevés a fejlesztĹ‘ kutatás sem, amire példa többek között a Számítástechnikai és Automatizálási, a MezĹ‘gazdasági, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi, a KFKI Atomenergia-kutatóintézete. Téves, szűk látókörrĹ‘l tanúskodik az olyan vélemény, amely az akadémiai kutatóintézetek gazdasági hasznát egyedül a szabadalmi bejelentések számán méri (amely egyébként 18 volt a múlt évben, nem számítva az iparban – mindenekelĹ‘tt a gyógyszeriparban – akadémiai kutatók részvételével születetteket): a műszaki és természettudományi intézetek vállalkozói tevékenységbĹ‘l származó bevétele a költségvetési támogatás közel 15 %-át tette ki. Egyetlen példa a sok lehetséges közül: Ma elképzelhetetlen lenne a Paksi AtomerĹ‘mű biztonságos működését ellenĹ‘rzĹ‘ hatóság tevékenysége a KFKI- és ATOMKI-háttér nélkül. Ne becsüljük le azonban a színvonalas és eredményes alapkutatást: lehetetlen lenne korszerűen képzett szakemberek kibocsátása az egyetemekrĹ‘l, ha az országban nem folynának sokoldalú nemzetközi együttműködésben olyan korszerű kutatások, amelyeknek eredménye „csak” publikációk megjelenése a tudomány nemzetközi élvonalát reprezentáló folyóiratokban.

Sajnálatos, hogy bizonyos szabályok korlátozzák az akadémiai kutatóintézetek vállalkozói tevékenységét: az egyes intézetek költségvetésében tervezett kiadások 1/3-át nem haladhatják meg a vállalkozó tevékenységbĹ‘l származó bevételek. Többek között ez a korlátozás is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt tizenöt évben több mint tíz gazdasági társaság vált ki az akadémiai kutatóintézetekbĹ‘l, de ezek többsége ma is élĹ‘ kapcsolatban van az „anyaintézettel”.

Teljesen téves színben tünteti fel a nyilatkozó az OTKA helyzetével kapcsolatos vitát. A Közgyűlés – 1 ellenszavazattal – azért vetette el a javaslatot, mert nem tartotta reálisnak, hogy ilyen címmel létesíthetĹ‘ önálló költségvetési fejezet. Az OTKA költségvetésének megállapítása a kormány és a költségvetés felelĹ‘ssége. Működését külön törvény szabályozza, önálló testületei különálló elbíráló rendszert működtetnek, az Akadémiának semmilyen hatásköre nincs az OTKA tevékenységének tartalmát illetĹ‘en. Az Akadémia elnöke az oktatási miniszterrel közösen tesz javaslatot a miniszterelnöknek az OTKA elnökének személyére, a továbbiakban azonban sem személyi, sem egyéb hatásköre nincs. A nyilatkozatban szereplĹ‘ megállapítást a többi tévedéshez kell sorolnunk.

Az Akadémia működésében jelentĹ‘sek voltak a változások. Az intézetekben és kutatócsoportokban dolgozók létszáma 1987 és 2006 között 40 %-kal csökkent, részben a vállalkozói tevékenység nagy hányadának kiszorulása, részben az intézetek tevékenységének értékelésére alapozó intézetkonszolidáció eredményeképpen, melynek során csökkent az intézetek száma is: részben összevonások, részben egyes intézetek egyetemhez csatolása révén. Teljesen megújult az egyetemi támogatás rendszere: megszűnt a felosztási arányok elĹ‘bbi állandósága: a támogatás háromévenként pályázati úton kerül felosztásra. Az Akadémia képes a változásra és változtatásra.

Volt változás és kellenek további változások. Átgondolt, az új lehetĹ‘ségeknek, feltételeknek és céloknak megfelelĹ‘ érdemi változások. Ezt határozta el az idei elsĹ‘ Közgyűlés. Az elĹ‘ítéletekbĹ‘l kiinduló, téves megállapításokon alapuló támadások nem segítik elĹ‘ a reformokat. Országos kárt okoznak az ilyen és hasonló nyilatkozatok: a nyilatkozó hitelét veszítheti, a kutatókat – a külföldön eredményes, hazatérésüket tervezĹ‘ket is – elbizonytalanítják; értékeket rombolnak. Az értékek védelmében emeljük fel szavunkat.



Barnabás Beáta tudományos tanácsadó, egyetemi tanár, Bartók Mihály emeritus professzor, BedĹ‘ Zoltán kutatóintézeti igazgató, Damjanovich Sándor emeritus professzor, Demetrovics János egyetemi tanár, Freund Tamás kutatóintézeti igazgató, egyetemi tanár, Horn Péter egyetemi tanár, Jolánkai Márton, a mezĹ‘gazdasági tudomány doktora, egyetemi tanár, Keviczky László kutatóprofesszor, egyetemi tanár, Kéri György tudományos tanácsadó, egyetemi tanár, Környei József vállalati KF igazgató, egyetemi docens, Kollár János, a fizikai tudomány doktora, kutatóintézeti igazgató, Leindler László emeritus professzor, Lovas RezsĹ‘ kutatóprofesszor, kutatóintézeti igazgató, Makara Gábor kutatóprofesszor, Markó László emeritus professzor, Nagy Dénes Lajos tudományos tanácsadó, Náray Szabó Gábor egyetemi tanár, Nusser Zoltán tudományos tanácsadó, Pálinkás József egyetemi tanár, kutatóprofesszor, Szántay Csaba egyetemi tanár, SzĹ‘kefalvi-Nagy Zoltán a fizikai tudomány doktora, kutatóintézeti igazgató, Teplán István kutatóprofesszor, Tétényi Pál kutatóprofesszor, Veres Árpád, a fizikai tudomány doktora, Wojnárovits László, a kémiai tudomány doktora, kutatóintézeti igazgató


<-- Vissza a 2006/7 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra