Adalék Einstein 1939-es,
Roosevelt elnökhöz intézett levele történetéhez
Hargittai István
az MTA rendes tagja, egyetemi tanár
Budapesti Műszaki Egyetem Általános és Analitikai Kémia Tanszék
és MTA–ELTE szerkezeti kémiai tanszéki kutatócsoport
hargittai.istvan @ tki.aak.bme.hu
Wigner JenÅ‘ családjában nagy érdeklÅ‘déssel kutatják Wigner JenÅ‘ és a kiterjedt család történetét. Nemrég Wigner egyik unokája, Margaret Upton, könyvméretű, családi használatra készített kiadványban állította össze Wigner JenÅ‘ anyai ági családja, az Einhornok krónikáját. 2005 végén Wigner lánya, Martha Wigner Upton Budapesten járt további emlékeket és dokumentumokat kutatva. Egyben hozott is magával családi fényképeket, valamint egy másolatot Szilárd Leónak Wignerhez intézett 1939-ben íródott levelérÅ‘l, amelynek eredetijét a családi levéltárban Å‘rzik. A levél érdekes adalékul szolgál a magyar fizikusok által szervezett, 1939. augusztus 2-i keltezésű, híres Einstein-levél történetéhez. A levélre vonatkozó információ már nem kerülhetett bele az ezzel a témával is foglalkozó most megjelent könyvembe, ezért itt idézem, és fűzök hozzá megjegyzéseket. ElÅ‘ször következzék az angolul írt eredeti levél magyar fordítása:
Hotel King‘s Crown
420 West 116th Street
New York City
1939. augusztus 9.
Kedves Wigner!
Amint arról Teller már tájékoztatta, úgy döntöttünk, hogy – kezdeményezésének megfelelÅ‘en – a levelet nem küldjük el a belga nagykövetnek, és a Külügyminisztériumnak szánt levél helyett egy attól eltérÅ‘ levelet küldünk az Elnöknek. Ezt az E. által írt levelet, amelyet hozzám továbbítottak, nem postán fogjuk elküldeni, hanem a Lehman cég egyik alelnökének adjuk át, aki megígérte, gondoskodik arról, hogy megfelelÅ‘ figyelemben részesüljön. A levélben egyetlen javaslat szerepel, az, hogy az elnök nevezzen ki valakit, aki állandó kapcsolatot tartana fenn – feltehetÅ‘en nem-hivatalos minÅ‘ségben – az Adminisztráció és a fizikusok között, és akinek kettÅ‘s szerepe lenne; egyrészt javaslatokkal élne a minisztériumok felé, másrészt gondoskodna arról, hogy magánforrások révén gyorsítsák fel a kísérleteket.
Fontosnak tartom, hogy errÅ‘l semmilyen harmadik személynek ne beszéljen. A magam részérÅ‘l tájékoztatni fogom a kezdeményezésünkkel kapcsolatos bármilyen fejleményrÅ‘l. Jó lenne, ha tudatná velem jelenlegi címét.
Az Ön Leó Szilárdja
Szilárd Leó Wigner JenÅ‘ társaságában elÅ‘ször július 12-én kereste fel Einsteint nyaralóhelyén, a Long Island-i Peconic-ban, hogy felkérjék egy, az atombomba lehetÅ‘ségérÅ‘l szóló levél megírására. A magyar fizikusok elÅ‘ször arra gondoltak, hogy a belgákat kellene figyelmeztetni, mivel várható volt, hogy Németország lerohanja Belgiumot, és Belga-Kongóban hatalmas uránérckészletek voltak. Kételyeket ébresztett bennük azonban egy külföldi hatalomhoz fordulás jogszerűsége. Egyre inkább úgy gondolták, hogy ha Einstein hajlandó a figyelmeztetÅ‘ levél elkészítésére, azt az Egyesült Államok elnökéhez kellene eljuttatni. A július 12-i látogatáson megállapodtak a levél elkészítésérÅ‘l és mondanivalójáról. A második látogatásra augusztus 2-án került sor. Ekkor Szilárddal Teller ment Einsteinhez, Szilárd egyedül nem is mehetett volna, mert nem vezetett, s Wigner egy korábbi programnak megfelelÅ‘en már elutazott Kaliforniába. Ezért kellett Szilárdnak levélben tájékoztatnia Wignert a fejleményekrÅ‘l. Alexander Sachs augusztus 15-én kapta meg Szilárdtól Einstein levelét, de csak október 11-én és 12-én látogatta meg Roosevelt elnököt, és adta át neki a levelet. Roosevelt azon nyomban létrehozta az Uránium Tanácsadó Bizottságot, amelynek elsÅ‘ ülésére október 21-én került sor. IdÅ‘közben, 1939. szept. 1-jén elkezdÅ‘dött a II. világháború, de az Egyesült Államok még több mint két évig nem lépett be a háborúba, és ezalatt az atombomba sem került az amerikai vezetés érdeklÅ‘dési körébe. A Pearl Harbor-i 1941. december 7-i japán támadás, majd az Egyesült Államok december 8-i hadba lépését követÅ‘en hamarosan, 1942-ben, megindították a Manhattan-tervet, amely 1945 nyarára létrehozta az elsÅ‘ atombombákat.
Szilárdot sokszor hibáztatták azért, hogy nem a legcélszerűbb megoldást választotta arra, hogy mozgósítsa Amerikát az atomprogram beindítására. Azonban Szilárdnak Wignerhez intézett és fentebb idézett levelébÅ‘l világosan kitűnik, hogy Szilárd szerényebb céllal mozgósította Einsteint. Csak azt akarta elérni, hogy közvetlen kapcsolat jöjjön létre az amerikai vezetés és a fizikusok között. Más forrásokból azt is tudjuk, hogy Szilárd nem is szerette volna, hogy ebben a szakaszban az állam közvetlenül átvegye az atomenergia alkalmazására vonatkozó törekvések irányítását. A dolgok azonban úgy alakultak, hogy a magyar tudósok által kezdeményezett és szervezett Einstein-levélnek sokkal messzemenÅ‘bb következményei lettek, mint amilyenekre Szilárd és társai eredetileg gondoltak.
A Szilárd–Einstein-levél az akkori amerikai államgépezet fontos hiányosságára is felhívta a figyelmet, nevezetesen arra, hogy nem létezett közvetlen kapcsolat az adminisztráció és a tudományos világ között, és nem volt szervezett tudományos tanácsadás, amelyre az amerikai vezetés támaszkodhatott volna. A levél fontos közvetett hozadéka volt az is, hogy hozzájárult a tudományos tanácsadás kialakításához, ami a különbözÅ‘ adminisztrációk alatt különbözÅ‘ hatékonysággal és különbözÅ‘ szervezeti formákban, de mind a mai napig fontos tényezÅ‘je az amerikai állam működésének.
Köszönetnyilvánítás – Megköszönöm Martha Wigner Uptonnak a Szilárd-levél másolatát.
Kulcsszavak: tudományos tanácsadás. Manhattan-terv, atombomba, Szilárd Leó, Wigner JenÅ‘
IRODALOM
Hargittai István (2006): Az öt világformáló marslakó. Vince, Budapest
<-- Vissza a 2006/7 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra