Magyar Tudomány, 2005/3 333. o.

A világ tudománya magyar diplomaták szemével

Pálfi György

tudományos és technológiai attasé, Párizs - gypalfi @ amb-hongrie.fr

A franciaországi Mentsük meg a kutatást mozgalom és a 2004. tavaszi események


Franciaország imázsához a sztrájkok, tiltakozó megmozdulások, petíciók világa éppúgy hozzátartozik, mint az Eiffel-torony, a baguette, a Tour de France vagy a bordói bor. Szinte már megszokottak a hol bérek emelésért, hol különféle kormányzati intézkedések ellenében szerveződő, a tömegközlekedést vagy a közúti közlekedést bénító szakszervezeti akciók. 2003 leginkább a színházi dolgozók megmozdulásaitól, illetve az oktatói felvonulásoktól volt hangos. A 2004 eleji események és azok következményei alapján viszont a tavalyi év joggal érdemelhette ki a "kutatói évad" minősítést.

Jelentős országos és nemzetközi visszhangot váltott ki 2004 első negyedében a francia tudományos életet és K+F irányítást egyaránt megrázó eseménysorozat, amelyet számos sajtóorgánum "francia kutatói lázadás" címen aposztrofált. A január első napjaiban - a Mentsük meg a kutatást (Sauvons la recherche - SLR) kiáltvány Interneten történő közzétételének idején - még "szokásos év eleji tiltakozó akciónak" tűnő kezdeményezés néhány hét alatt országos kiterjedésű megmozdulássá vált. A mozgalom célkitűzései között a K+F terület fokozott támogatása és a franciaországi tudomány helyzetének hosszú távú javítása szerepelt (benne ezer új oktatói-kutatói álláshely megteremtésével a francia egyetemeken). Közvetlen követelésként a tudomány jövőjéről tartandó széleskörű országos konzultáció szervezését, illetve a francia K+F kormányzat több, a kutatói szféra számára kedvezőtlen intézkedésének visszavonását fogalmazták meg. Az utóbbi sérelmek közé tartoztak a kutatási tárcának a kutatóintézetek 2002. és 2003. évi maradványkereteinek befagyasztására és ötszázötven közalkalmazotti álláshely határozott idejű szerződéses állássá alakítására vonatkozó intézkedései. A petíciót rövid idő alatt a 150 ezer állami alkalmazásban lévő kutató több mint fele (közel 80 ezer fő!) aláírta. Az akció súlyát növelte az SLR-hez csatlakozó, kiemelkedő tudományos személyiségek (számos Nobel-díjas) mellett a mintegy negyedmilliónyi (!) "külső" (a kutatói szférán kívüli) aláíró is.

2004 első hónapjaiban a jelentős és rendkívül hatékony mozgósítás ellenére sem volt egységes a kezdeményezés megítélése, hiszen a kifogásolt intézkedések hátterében a miniszteri kabinetnek (s közvetve a Raffarin-kormánynak) az elnehezült francia kutatási rendszer megreformálására törekvő "jogos" intézkedései is meghúzódtak, beleértve ebbe a francia kutatási rendszerben alulreprezentált szerződéses rendszer erősítésének szándékát is. Claudie Haigneré (akkori) delegált kutatási miniszter 2004 februárjában országos konzultációs kampányt indított a francia tudomány és a francia K+F jövőjét szolgáló, 2005-re esedékes tudománystratégiai törvény kidolgozásához. A felhívás nyomán Etienne-Emile Beaulieu és Edouard Brézin professzorok (a Francia Tudományos Akadémia elnöke és alelnöke) olyan országos bizottság összehívására tettek javaslatot, amelyben egyaránt szerepelnek a Mentsük meg a tudományt mozgalmon belüli és azon kívül álló tudományos személyiségek. Raffarin kormányfő és Haigneré miniszter elfogadták a javaslatot, Beaulieu és Brézin professzoroknak mintegy mediátori szerepet biztosítva a kormányzat és a mozgalom között.

Haigneré miniszter asszony, engedve a követeléseknek, március első napjaiban feloldotta a korábban befagyasztott támogatások teljes keretét (294 millió euró), és a 2004-es álláspályázatokat százhúsz további álláshely ígéretével egészítette ki. Az időközben egyre erősödő SLR mozgalom azonban nem fogadott el félmegoldásokat, kitartott az ötszázötven közalkalmazotti álláshely visszaállítása mellett, s megfenyegette a kormányt a kutatási egységek vezetőinek testületi lemondásával. A számos egyéb társadalmi konfliktus miatt "többfrontos harcra" kényszerült kormányfő 2004. március 6-án több engedményt tett a francia kutatóknak, és a 2005-2007 közti hároméves időszakra évi plusz egy-egy milliárd euró többlettámogatást ígért a K+F területnek, segítségül a 2010-re áhított 3 %-os GDP-arány közelítésére. A regionális választásokhoz közeledően egyre erősebb politikai támogatást kapó mozgalmat a nagyvonalú ígéretek sem térítették el eredeti követeléseitől, és az ultimátum lejártát követően, március 9-én, a mintegy 3500 kutatóintézeti laborvezetőből több mint kétezren jelentették be lemondásukat vezetői tisztségükről. (A nagy országos visszhangra jellemző, hogy a kutatói krízishelyzet témája napokon át a vezető országos napilapok címlapján szerepelt, onnan mindössze a madridi terrorcselekmények képei szorították ki.) Alain Trautmann SLR-szóvivő 2004. március 10-én bejelentette a mozgalom hivatalos szervezetté alakulását (Association "Sauvons la Recherche" - ASLR).

Mivel a következő napok sem hoztak számottevő közeledést a felek álláspontjában az immár kulcskérdéssé váló ötszázötven álláshely kérdésében, az SLR mozgalom, az összes kutatási és felsőoktatási szakszervezettel együttműködve nagyszabású utcai demonstrációkat rendezett, közvetlenül a regionális választásokat megelőzően. Egyes politikai elemzők szerint a jól időzített tömegrendezvények és a több hónapig tartó kampány - egyéb faktorok mellett - számottevő mértékben járultak hozzá a kormányon lévő jobboldali pártok súlyos vereségéhez a 2004. március végi franciaországi regionális választásokon.

A Raffarin-kormány politikájával és kormányzási módszereivel elégedetlen választói visszajelzés szükségszerűen magával vonta a kormány átalakítását. Az új kormány politikai programjának ismertetésekor (2004 áprilisában) mintegy "önkritikát gyakorolva", a miniszterelnök hangsúlyozta az előző időszak hibás döntéseit - köztük a kutatókkal folytatott párbeszédben tanúsított kompromisszumképtelenséget. Elfogadva Chirac köztársasági elnök ezirányú, április elsejei ajánlását, határozott ígéretet tett a mozgalom jogos igényeinek gyors teljesítésére.

Az új francia kormány témában érintett két új minisztere, François Fillon közoktatási, felsőoktatási és kutatási miniszter és François d'Aubert delegált kutatási miniszter 2004. április másodikán fogadták a jelentősebb francia kutatási intézmények (CNRS, INRA, INSERM, INRIA, Pasteur Intézet), a Francia Rektori Konferencia, és a tudományos kutatás jövőjével foglalkozó új országos tanácsadó testület képviselőit. Néhány nappal később a Matignon-palota adott otthont a kutatói kérdés rendezésével kapcsolatos tanácskozásnak, Fillon és d'Aubert miniszterek, Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök és Nicolas Sarkozy államminiszter részvételével. A megbeszélést követően d'Aubert optimista hangvételű nyilatkozatában adta hírül, "hogy valamennyi felmerült probléma napokon belül megoldásra kerül". Ezt támasztották alá a kutatói oldal illetékeseinek nyilatkozatai is, melyek határozott stílusváltozást mutattak. "Dávid legyőzte Góliátot" - olvashattuk a Le Monde 2004. április 7-i számában Alain Trautmann szóvivő nyilatkozatában. A szóvivő hangsúlyozta, hogy egyrészről a kormányzat hozzáállása illetve a tárgyalásokon részt vevő miniszterek együttműködési szándéka változott meg, másrészt az előzetes megállapodások értelmében hosszabb távon még arra is esély nyílhat, hogy a mozgalom az eredeti célkitűzéseinél többet is elérhet. A kormány ugyanis ígéretet tett a legfőbb konfliktusforrást jelentő ötszázötven státus nagy részének visszaállítására, azzal a pluszfelajánlással, hogy a határozott idejű szerződéses állásajánlatok is megmaradnak, segítve ezzel a francia K+F rendszerben a nagyobb flexibilitást jelentő szerződéses alkalmazási forma arányának növekedését (folytatva ezzel a megkezdett reformfolyamatot).

Fillon közoktatási, felsőoktatási és kutatási miniszter 2004. április 7-i nyilatkozata igazolta, hogy a Mentsük meg a tudományt elnevezésű francia kutatói mozgalom több hónapos - politikai nyomással is párosuló - küzdelme valóban eredményre vezetett. A francia K+F kormányzat visszaállította a korábban határozott idejűre módosított ötszázötven új kutatóintézeti álláshely közalkalmazotti státusát (kétszáz kutató és háromszáz technikus/mérnök), és a mozgalom követeléseinek megfelelően, a felsőoktatási kutatás "helyzetbe hozására" ezer új álláshelyet biztosított az egyetemeknek. Ez utóbbiakból már 2004 őszétől munkába állhatott százötven tanársegéd és kétszáz kutatási technikus, míg a fennmaradó hétszázötven docensi és professzori álláshelyet (az időigényesebb pályázati mechanizmus miatt) 2005 januárjától lehet betölteni. Ezek az álláshelyek többletet jelentenek a 2004-ben már meghirdetett kétezer új felsőoktatási oktató-kutató álláshelyhez képest.

A kutatói mozgalom ráirányította a társadalom és a kormányzat figyelmét a terület fontosságára és nehézségeire, ugyanakkor sikerült elérni a legfontosabb követelések teljesülését. A francia kutatói társadalom készen áll arra, hogy aktívan vegye ki részét a jövő stratégiájának kidolgozásában. Erre rövidesen lehetőség nyílik: a francia kutatás stratégiai törvényjavaslatának - amelynek 2005-ben a Parlament elé kell kerülnie - kidolgozásához a kutatási miniszter széles körű konzultációt indított, és az előkészítésbe az SLR mozgalom kiemelkedő tudományos személyiségeit is bevonta. Fillon miniszter említett nyilatkozatában a kutatói társadalom segítségét kérte a jogszabály előkészítéséhez.

Az elmúlt évben több alkalommal ismerte el a francia kormány, hogy a K+F költségvetés jelentős mértékű emelésére van szükség. A 2004 első negyedévében történtek is hozzájárultak ahhoz, hogy a 2005-ös francia K+F költségvetés irányszámai javuló tendenciát mutatnak. Az SLR mozgalom aktivistái ideiglenesen a jövő tervezésére koncentrálhatnak. Szóvivőjük szerint céljuk továbbra is az, hogy "kényszerítsék a kormányt, hogy a K+F tényleg prioritássá váljon, hogy Franciaország elérhesse deklarált célkitűzéseit, és az áhított versenyképesség-növekedést". 2004 novemberében a mozgalomhoz csatlakozott K+F szakemberek, akadémikusok, tudományos szakértők közreműködésével nagyszabású országos értekezlet értékelte a francia tudomány helyzetét, s javaslatokat fogalmazott meg a francia K+F politika irányvonalaira, illetve a K+F intézményrendszer strukturális reformjára vonatkozóan.


Kulcsszavak: Menstsük meg a kutatást mozgalom, Franciaország 2004, tudománypolitika, K+F stratégia, kutatói lázadás, kutatói érdekképviselet, kormányválság


<-- Vissza a 2005/3 szám tartalomjegyzékére