Magyar Tudomány, 2004/8 806. o.

Tudományterületek új határain

Széchenyi Ágnes

a filozófiai tudomány kandidátusa, főiskolai tanár, Eszterházy Károly Főiskola, Eger - kepler @ mail.datanet.hu

BEVEZETŐ


Az alábbiakban öt tanulmány mutatja be egy új tudományterület, a kommunikáció kutatásának eredményeit, kérdéseit és adósságait. A szerzők sorrendben a történelem, az irodalomtudomány, a jog, a pszichológia professzorai. Mindössze egy kifejezetten elméleti kommunikációval foglalkozó egyetemi tanársegéd van a szerzők között. Akkor talán mégsem új tudományról van szó? Nem könnyű a felelet, hiszen hosszú történeti múltra visszatekintő diszciplínák kutatóit kértük föl kommunikációs problémák, kihívások felvázolására. Nagy hagyományú tudományágak kutatási irányaiból a technikai lehetőségek exponenciális fejlődéséből fokozatosan fejlődött ki az új diszciplína, s lett belőle önálló egyetemi szak, méghozzá mára az egyik legdivatosabb.

A "kommunikáció" gyűjtőfogalom, definícióját a szakmabeliek, azaz a fogalmat valamilyen formában nevükbe foglaló felsőoktatási egységek és akadémiai intézmények sem adják meg a más tudományágakban szokásos szigorral. Az intézményes hagyomány a kommunikáció területén nem több néhány évtizednél. Az egyes szakalapítók saját tudományos érdeklődésüknek megfelelően saját tudományos arcmásukra formálják az oktatási tematikákat. Mi hagyományosabb keretekben gondolkodva választottunk témákat. Megtörtént az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, s ez a tudomány számára is új problémákat vet fel. Új, a politikai rendszerváltás hozta változásoknál is sokkalta nyitottabb feltételek közé kerül a nyelvhez és tradíciókhoz kötött nemzeti tudomány. Sürgető kérdés, hogy mit tudunk a világ előtt érvényesen, mások számára is befogadhatóan felmutatni belőle. Magyarország évezredes fennmaradását a latin, illetve a német nyelvű kultúrákkal való közvetlen kommunikációs lehetősége is biztosította. A latin elhalt, a német nyelv lassan egy lett csupán a nagy európai nyelvek között, s mára az angol nyelv vált nemzetek feletti kommunikációs eszközzé, közös nyelvvé. De az univerzális nyelv is hordoz nemzeti filozófiát, tapasztalatot, s maga "a nyelv", a nemzeti nyelvek is rohamosan változnak. Gazdagodnak és szegényednek: változnak. Frank Tibor ezt az átfogó, nemzetek felett átívelő nyelvpolitikai és művelődéstörténeti kérdést vizsgálja meg igen tágas történelmi összefüggésrendszerben, tanulmánya ezért került az összeállítás élére.

Lényegében ugyanezt a kérdést kutatja, csak éppen a nemzeti irodalom idegenbeli megértésének esélyeit latolva Szegedy-Maszák Mihály. A magyar irodalom viszonylag kevéssé él a nemzetközi köztudatban, s ennek oka az is, hogy szakértőinek eddig ritkán sikerült nemzetközi összefüggésbe illeszteniük a magyar nyelvű műveket. A nemzeti örökség újraértelmezését vizsgálva az irodalomtörténet szókincsét, olyan kulcsszavait elemzi, mint amilyen az életrajzi, nemzeti, összehasonlító, fejlődéselvű és befogadás-központú felfogás. A komparatív irodalomtudomány tudósa kitér a magyar irodalmi művek fordíthatóságának problémáira is.

A kommunikáció nemcsak nyelvi és kulturális kérdés, hanem egyszersmind az emberi alapjogok egyike. A rendszerváltás óta eltelt közel másfél évtized radikálisan átalakította a nyilvánosság szerkezetét. Most ezen a területen is lépünk még egyet: az európai uniós alkotmányozási folyamatba illeszkedünk, s egyelőre még kérdéses, miként alakul az emberi jogok védelme a közösségi jogban. A véleménynyilvánítás szabadsága - bármennyire is kitüntetett jogunk - nem abszolút. Határai történetileg is változtak, az egyes jogrendszerek is különbözőképpen, az abszolút szabadságtól különböző távolságra jelölik ki határait. Halmai Gábor a 2004-re várt alkotmányos szerződés, az alapvető jogok kartája esélyeit és irányát veszi szemügyre tanulmányában.

Fiatal kollégákkal közösen írott tanulmányával szerepel összeállításunkban a pszichológia professzora, Pléh Csaba. Kovács Kristóf és Krajcsi Attila közreműködésével azt vizsgálja, miként hatnak a különböző kommunikációs közegek a "gondolkodás architektúrájára". Történeti áttekintés után eljut az új közlési rendszerek világának technológiai jelszavához: az állandó elérhetőséghez. Megvizsgálja, miként élünk az időben és térben az új eszközök, kitüntetetten a mobiltelefonok megjelenése után, mi lesz a megsérült eredeti etológiai renddel: átalakítja-e az embert, vagy erősebb lesz bennük a visszarendeződés utáni akarat.

Pólya Tamás a nálunk újszerű elméleti kommunikációval foglalkozik, s egyben igen fiatal tudós. A személyközi kommunikáció problémáival foglalkozik, látva és láttatva a módszertani dilemmát: az emberi megnyilvánulások olyan összetettek, az emberi psziché olyan ellentmondásosan működik, hogy szinte lehetetlen elméletté desztillálni a mindennapok gyakorlatát. A kommunikáció sikerét és sikertelenségét vizsgálja annak fényében, hogy a nyelvi jelek sem egyértelműek, egymásról való kölcsönös tudásunk is korlátozott, és személyre szabott, privát élményeink is nehezen kifejezhetők. Bármily sterilen hangzik a kérdés, ismerős: többek között erről szól a világirodalom.

A tematikus különszámot PhD-hallgatók kritikái zárják. Ők vagy kommunikáció szakon végeztek, vagy ezen a területen képzelik el szakmai jövőjüket. Fontosnak tartjuk, hogy a legfiatalabb kutatói nemzedék minél harmonikusabban, s minél korábban megtalálja az elődökkel és mesterekkel való együttes szerepelés lehetőségét.

Az ő nevükben is köszönöm a Magyar Tudomány megtisztelő felkérését.


<-- Vissza a 2004/8 szám tartalomjegyzékére