Magyar Tudomány, 2004/7 789. o.

Megemlékezés


Csapody Csaba

1910 - 2004

2004. április 30-án, 94. életévében elhunyt Csapodi Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteményének nyugalmazott osztályvezetője, címzetes egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora.

Csapodi Csaba 1910-ben született, a neves szemészprofesszor, dr. Csapodi István nyolcadik gyermekeként. A budapesti, akkor még a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán 1933-ban történelem-földrajz szakon középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A következő évben ösztöndíjasként folytatott Bécsben levéltári kutatásokat. 1934-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Országos (Széchényi) Könyvtárába, majd néhány évig az Országos Magyar Történeti Múzeumban a főigazgató titkáraként működött.

Alapításától, 1942-től kezdve a Teleki Pál Tudományos Intézet Magyar Történettudományi Intézetének munkatársa az intézet megszüntetéséig, 1949 elejéig. Kutatásait az újkori magyar művelődés- és gazdaságtörténet terén végezte. 1944-ben Baumgarten-díjat kapott. Munkássága alapján a budapesti egyetem bölcsészeti karának magántanárává habilitálták 1946-ban. 1949-1951 között dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban, az Egyetemi Könyvtárban, majd az Országos Könyvtári Központban, míg végül a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába került 1951-ben, mint a Kézirattár helyettes osztályvezetője, 1957-től, mint a Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye vezetője. 1975. december 31-én innen vonult nyugdíjba.

Széleskörű munkásságot fejtett ki, számos országban folytatott könyvtörténeti kutatásokat. Összesen mintegy négyszázötven publikációja jelent meg Magyarországon és külföldön. Legfontosabb munkái: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. 1933, A magyar barokk. 1942, Eszterházy Miklós nádor. 1942, Világtörténelem a francia forradalomtól napjainkig. 1945 (Berlász Jenővel közösen), The Corvinian Library. History and Stock. 1973, Az Anonymus-kérdés története. 1978, A Janus Pannonius-szöveghagyomány. 1981. Feleségével, dr. Gárdonyi Klárával közös a Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt három kötete, 1988-1994, Catalogus collectionis codicum Latinorum et Graecorum. 1985, Tóth Andrással és Vértesy Miklóssal közösen: Magyar könyvtártörténet. 1987. Számos publikációja jelent meg könyvtári szakkérdésekről. Az ötvenes évektől kutatási területét a XV. század könyvtörténete, elsősorban a Corvina-könyvtár vizsgálata képezte. 1958-tól kezdődően jelentek meg közleményei a Corvina-könyvtár egyes kérdéseiről. A külföldi kutatóutak - Csapodi Csabáné dr. Gárdonyi Kláráéhoz hasonlóan - új Korvinák felfedezését tették lehetővé. E munkálatokkal párhuzamosan készült el a világon szétszóródott Korvinák reprezentatív kötete, egyben az addigi kutatások összegzése: a Bibliotheca Corviniana, mely öt nyelven, tizennégy kiadásban jelent meg 1967 és 1990 között. Kézikönyv a szakemberek számára, ugyanakkor művészi élményt nyújtó album az érdeklődőknek, kulturális értékeink hírét terjeszti a nagyvilágban. Munkásságának teljes bibliográfiája megtalálható a Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Tanulmányok. Budapest, 2002, 405-433. lapjain.

A kandidátusi és a tudományok doktora fokozatot 1974-ben (A Corvina Könyvtár története és állománya), illetve 1978-ban (A Janus Pannonius-szöveghagyomány) című disszertációival nyerte el. Az Országos Könyvtárügyi Tanács és a Magyar Tudományos Akadémia több munkabizottságának volt tagja, a Középkori Munkabizottságnak társelnöke.

1976-ban feleségével közösen akadémiai elnöki díjat kapott, 1993-ban - szintén feleségével együtt - a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1995-ben Széchenyi-díjat. 1992-ben a Magyarok Világkongresszusán, Budapesten előadást tartott Nemzettudat és történettudomány címmel. Mint címzetes egyetemi tanár kodikológiát adott elő az ELTE Bölcsészettudományi Karának Történeti Segédtudományok Tanszékén.

Élete összeforrt nemzeti és tudományos könyvtárunkkal, s az a hat évtized, amelyben Csapodi Csaba, kezdetben történészi, majd könyvtári-kézirattári munkáját és kutatásait folytatta, beépül a magyar művelődéstörténetbe, annak kikerülhetetlen részeként.

Rozsondai Marianne



Sakae Shimizu

1915 - 2004

Shimizu professzor 1915. július 18-án született Tokióban, a BSc fokozatot pedig 1940-ben szerezte meg a Kiotói Imperial Universityn. Ugyanitt kapta meg a PhD-fokozatot 1950-ben, mindjárt utána professzor lett az egyetem Kémiai Kutatóintézetében, és 1950-ben kinevezték a Nukleáris Sugárzási Laboratórium igazgatójává. Ugyanakkor 1953-tól előadott a Kobei Konan Egyetemen is.

Shimizu professzor már a II. világháború idején aktív kutatótevékenységet végzett a kísérleti magfizika területén. Részt vett a 105 cm átmérőjű ciklotron kifejlesztésében, amely 15 MeV-es deuteronnyalábot szolgáltatott. Ugyancsak részt vett az U235 szeparálásában ultracentrifugálási módszerrel. A magfizika területén a fotonukleáris reakciókat tanulmányozta.

Pályája döntő állomása volt a hirosimai nukleáris bombatámadás hatásainak közvetlen vizsgálata. Eredményeiről a szemtanú hitelességével számolt be 1982-ben a Bulletin of the Institute for Chemical Research, Kyoto University (60-2, 39-54) című folyóiratban.

Későbbi kutatásait főleg az atommag- és az atomburokfizika határterületein folytatta, így a radioaktív bomlási konstans változását vizsgálta külső hatásra, a pozitron annihiláció speciális eseteit K-héj elektronok befogása esetén, továbbá a magbomláshoz társuló K-héj ionizációt. Az első kísérleti bizonyítékot szolgáltatta a sugárzásmentes pozitron annihilációra Pb fóliában. Kitűnő munkatársakat is nevelt, így T. Mukojamát és J. Nakajamát. Shimizu professzor igen aktív volt a hazai és a nemzetközi tudományos életben. Sokat tett a természettudományos nevelés előmozdítására, a kiotói Városi Ifjúsági Természettudományos Központ igazgatója volt (1970-79), majd a Kiotói Városi Oktatási Bizottság tagja (1979-94). E tevékenységéért kapta a Felkelő Nap érdemrendet (1988).

Tudományos közéleti tevékenységét teljességében aligha lehet felsorolni. Alapító tagja a Nemzetközi Sugárfizikai Társaságnak (1985), tagja a Japán Fizikai Társaságnak, a Japán Atomenergiai Társaságnak, a Japán Sugárzás Kutatási Társaságnak, az Amerikai Nukleáris Társaságnak és az Egészségügyi Fizikai Társaságnak. A Japán Radioizotóp Társaságban különböző tisztségeket is betöltött.

Sokat tett a japán-magyar tudományos együttműködésért. Már a 70-es évek elején felvette a kapcsolatot az ATOMKI (Debrecen) Nukleáris Atomfizikai Osztályával, amiből közös kutatások, figyelemreméltó eredmények születtek a mag-atomi jelenségek területén. Shimizu professzor kezdeményezése később széleskörű japán-magyar együttműködéssé terebélyesedett, amelyhez további intézetek és számos kutató kapcsolódott. Ezért, és tudományos teljesítményéért az MTA Shimizu professzort tiszteletbeli tagjává választotta 1985-ben. Így Sakae Shimizu professzort nemcsak Japán és a világ tudományossága, de a magyar tudomány külön is gyászolja.

Berényi Dénes


<-- Vissza a 2004/7 szám tartalomjegyzékére